Hét éve élem az életem generalizált szorongással,* pánikbetegséggel és szociális fóbiával. Mindez teljesen megváltoztatta az életemet. Már írtam és rajzoltam erről korábban is, és a reakciók, melyek érkeztek rájuk, azt mutatják, hogy rengeteg keresztény van, aki hasonló dolgokat él meg. Valószínűleg te is ismersz ilyeneket. Azt is tudom, hogy sokan közülük félnek beszélni másoknak a problémájukról. Ezért most – a saját helyzetemből kiindulva – összeállítottam egy kis listát arról, amit nem árt tudnod szorongással küszködő keresztény barátodról, családtagodról vagy ismerősödről.
Fordította: Garai Szilvi
A szorongás megváltoztat minket
Mielőtt jelentkezett volna nálam a betegség, társaságkedvelő, igazi A típusú** extrovertált voltam. Kihasználtam minden alkalmat, amikor csak emberek között lehettem, és imádtam a figyelem középpontjában lenni. Most viszont komolyan introvertált vagyok, aki nagyon szenved társas helyzetekben, szokatlan körülmények között, vagy ha valamiért rá szegeződik a figyelem. Ugyanez van, ha új emberekkel találkozom, ha telefonálok, vagy – mint éppen most – cikket írok. De legtöbbször nemcsak nehéz ilyet csinálni, hanem egyszerűen nem vagyok rá képes. Volt már olyan, hogy hosszabb ideig képtelen voltam elhagyni az otthonomat. Egyszer majdnem tönkretettem a kocsimat, amikor vezetés közben tört rám egy pánikroham. Utálok orvoshoz vagy fodrászhoz menni. Nem tudok gyülekezeti kis csoportban meglenni, ha nem ismerem az embereket. Erősen próbálkoztam, hogy részt tudjak venni konferenciákon (Annyira el akartam menni a T4G-re*** ebben az évben!!!), de sosem sikerült. Egy rakás szerencsétlenség vagyok, de tényleg.
Ennek nincs köze Mt 6-hoz vagy Fil 4-hez – sokkal inkább az agyunk működéséhez
A szorongás előtti énem tuti, hogy élcelődött volna ezen. De szorongani nem ugyanaz, mint minden kis dolgon aggódni. A legtöbb szorongó ember nem azzal megy el orvoshoz, hogy „Nem tudom, mi van, doki, valahogy nem tudom abbahagyni az aggódást.” Általában inkább azért, mert valamilyen testi tünetünk van, és csak ott derül ki, hogy ezt a szorongás okozza. Én például azért mentem el orvoshoz, mert azt gondoltam, stroke-ot kaptam, vagy valami nagy baj van az agyammal. Pedig igazából az első pánikrohamomat éltem át. Amikor az orvos elmondta, hogy a tüneteim szorongás miatt vannak, azt gondoltam, vagy megőrült, vagy nem vesz komolyan. Meg voltam róla győződve, hogy valami agyi traumát élek át, és veszélyben az életem. Az egész központi idegrendszerem ezt közvetítette. Erre ez az ember azt mondja nekem, hogy szorongok. Szürreális volt. Rengeteg embertől hallottam, hogy ugyanez történt velük is. Ez nem az a fajta szorongás, mely nagyrészt folyamatos aggodalmaskodásban jelenik meg. Mentális rendellenességünk van, nem kontrollproblémánk.
Tudjuk, hogy semmi értelme az aggódásnak
Nem érted, miért kell mindenen görcsölni – és legtöbbször mi sem. Azért hívják rendellenességnek, mert valami tényleg nincs rendben: az agyunk nem működik megfelelően. Tudjuk, hogy a gondolataink nem logikusak. Tudjuk, hogy semmi ok nincs arra, hogy az agyunkat úgy elöntse az adrenalin, mintha egy tirex elől futnánk. Tudjuk, hogy csak a betegségünk szívat minket. De az, hogy tudjuk, hangyányit sem segít.
A szorongás nem annyira túlaggódókká tesz, mint inkább egyfajta rövidzárlatot okoz, miközben a fenyegetően közelgő megsemmisülés érzése zár körbe. A szorongás vermében lenni egy olyan érzés, melyet nem lehet szavakkal leírni, és rosszabb napokon mindez velünk van attól a perctől kezdve, hogy felkelünk, egészen addig, amíg aludni megyünk. Ez az életünk.
A mindennek vége érzés totál valóságos számunkra, annyira, mint minden más dolog a világon
Mondhatod, hogy minden rendben van, és van, amikor tudjuk, hogy ez így igaz. De a szorongás szörnyetege mindig biztosít afelől és mindig hangosabban, mint minden más, hogy minden rossz, semmi sincs rendben; amilyen szörnyű dolog csak megtörténhet, az tuti, hogy meg fog történni, és egyszerűen nincs más forgatókönyv. Meg vagyunk győződve róla, hogy mindent tönkretettünk, amihez eddig hozzáértünk, amin dolgoztunk, vagy amire ránéztünk. Ez teljesen valóságos, és a pániknak ebben az állapotában valóságosabbnak tűnik, mint bármi más. Voltál már olyan átmeneti állapotban, amikor komolyan megemelkedett a szorongásszinted? Az az érzés, amikor a szíved a torkodban ver, a gyomrod pedig diónyira zsugorodik – ez nekünk állandó valóság. Ez a pánik. Abban a pillanatban, ahogy elér, átveszi az irányítást azonnali és mindent felülíró menekülési ingert okozva. Ezzel kell együtt élnünk.
Állandóan kimerültek vagyunk
Gondolj vissza egy nagyon stresszes helyzetre, amikor működésbe lépett az „üss vagy fuss”-hatás.**** Áramlik az adrenalin, ver a szív, élesebb a látás. Nagy valószínűség szerint nem sokkal ezután beájultál az ágyadba, a tested kimerült, mert felhasználta az erőtartalékait. Ez történik velünk, amikor szorongós időszakban vagyunk. Ennyire kimerítő túlélni egy olyan napot, amikor közben meg nem történik semmi. Sokszor legszívesebben már ebédidőben elmennénk aludni. Az elménk zavaros. Nem tudunk reálisan gondolkodni. Nem tudunk információt feldolgozni. Nem tudunk koncentrálni. Nem emlékszünk dolgokra. Sajnáljuk, hogy emiatt néha mogorvák vagy ingerlékenyek vagyunk.
Légyszi, ne gondold, hogy át akarunk verni
Tudjuk, hogy úgy tűnik, de nem így van. Sajnáljuk, hogy lemondunk programokat. Sajnáljuk, hogy elutasítunk meghívásokat. Sajnáljuk, hogy korán mennünk kell. Sajnáljuk, hogy nem tartunk veletek, amikor egy program után még beülnétek valahová. Nem miattatok van ez így. Miattunk. A szorongásunk miatt. Közelgő események – még a kis jelentőségűek is – komoly rettegéssel tölthetik el a szorongástól szenvedő embereket. Néha az az egyetlen megoldás a nyomás enyhítésére, ami megakadályoz a normális életvitelben: ha a forrását kiiktatjuk. Úgy képzeld el, mintha a szorongás bármikor lőhetne ránk, vagy eltalálhatna egy hógolyóval – állandóan ettől tartunk. Így több időre van szükségünk egyedül, mint másoknak. A társas helyzetek gyorsan kifárasztanak, és magányunkban tudjuk feltölteni energiaraktárunkat. Nem azért csináljuk ezt, mert nem szeretünk titeket.
Azok a barátok és családtagok, akiknek mindez elfogadható, felbecsülhetetlenül értékesek számunkra
Az a kevés szerettünk és barátunk, aki tudja, hogy szorongunk, és hogy ez fura viselkedést eredményez nálunk, de nem csinál belőle nagy ügyet, ezzel együtt is szeret minket, imádkozik értünk, és hagyja, hogy úgy küzdjünk meg a dologgal, ahogy tudunk – igazi áldás Istentől!
Minden, amit tenni tudunk, hogy őszinték vagyunk veled
Ha valaki mesél neked a szorongásáról, az igazán bátor. Ha valaki lemondja a programotokat, és bevallja, hogy azért, mert a szorongásszintje épp az egekben van, az az illető elhatározta, hogy elmondja az igazat, és mer sebezhető lenni ahelyett, hogy valami féligazsággal próbálna előállni, vagy kifogásokat keresne. A legjobb, amit tehetünk, hogy nyíltak és őszinték vagyunk a betegségünkkel való küzdéssel kapcsolatban. Ha ezt csináljuk, azt jól tesszük.
Az evangélium számunkra a minden
Olyan életet élünk, amikor érzelmeink erősen próbálkoznak, hogy megöljenek minket. Elég fura ezt megtapasztalni. Az átlagnál jobban tudjuk, hogy az érzelmek mocskos, bűzös hazudozók tudnak lenni. Míg a szubjektív érzelmek megpróbálnak a mélybe rántani, az evangélium objektív igazsága a felszínen tart. Ez a tutajunk.
Tény, hogy Isten a világ teremtése előtt kiválasztott, elküldte a Fiát, hogy értünk meghaljon a kereszten, magára véve a büntetést, ami a bűneinkért járt volna, örök életet ajándékozva nekünk, amelyet tökéletes boldogságban tölthetünk vele a mennyben – ez az, ami a sötét időkben megtart minket. Fogalmam sincs, hogyan vészelném át ezeket a helyzeteket e nélkül a megtartó igazság nélkül. Ez a lelkünk horgonya: hogy az Isten előtt való állapotunk biztos, mert nem függ örvénylő érzelmeinktől, csak egyedül a Krisztusban elvégzett munkától. És amikor Isten ránk néz – akkor is, amikor épp a szorongás fojtogat, mint egy nedves takaró –, ő egy szeretett gyermeket lát Jézus Krisztus tökéletes igaz voltába öltöztetve.
Amikor tudod, hogy épp küszködünk, küldj egy kis emlékeztetőt az evangéliumnak erről a csodálatos igazságáról. Nagyobb áldás lehet ez, mint gondolnád. Mondd el nekünk, mit tett Jézus. Mondd, hogy „elvégeztetett”. Mondd el, mit szerzett nekünk. De légyszi, ne telefonon – egy sms vagy egy e-mail tökéletesen megteszi.
♦
*Generalizált szorongás: olyan pszichés zavar, amelynek fő tünetei a nagy fokú, tartós, irreális szorongás és aggodalom, valamint visszatérő, nehezen meghatározható szomatikus (testi) panaszok.
**A típusú extrovertált: versengő, törekvő, türelmetlen, esetleg agresszív személyiségtípus.
***T4G (Together for the Gospel – Együtt a Lélekért): lelkészeknek és vezetőknek szóló, kétévente megrendezett konferencia az Egyesült Államokban.
**** „Üss vagy fuss”-hatás (angolul: fight or flight response): akut stresszválasz, melynek során a stresszre (pl. vizsga-/vészhelyzet) úgy reagál a testünk, hogy felkészül a „harcra” vagy a menekülésre, adrenalin termelődik, a vér az agyunkba és a végtagjainkba áramlik.
Az eredeti, angol nyelvű cikk megjelent a Challies.com oldalon.
Kép: Adam Ford
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
