W. W. J. D. – olvashatjuk a sejtelmes rövidítést karkötőkön, pólókon, könyvjelzőkön, falvédőkön, s a lehetőségeknek csak a képzelet szab határt. A Mit tenne Jézus?, azaz What Would Jesus Do? milliós profitjai mögött azonban kezdetben nem a nyerészkedés szándéka állt, a mottó eredeti megalkotója pedig egy fillért sem látott mindebből. Cikkünkben annak a kalandos és részben szomorú történetnek jártunk utána, mely az egyik legnépszerűbb keresztény szlogen születése mögött áll.
Szerző: Harmati Dóra
Képek: Getty/Flickr
A szlogen keletkezését Charles M. Sheldon amerikai prédikátor nevéhez kötik, aki az 1800-as évek végén a kansasi Topekában szolgált. Sheldon 1886-ban tartott egy prédikációs sorozatot, melynek visszatérő kérdése mindig az volt: Mit tenne Jézus? Sheldon a vasárnap esti szertartások népszerűségét szerette volna növelni, és hétről hétre olyan történeteket hozott, melyek nehéz morális helyzetekről szóltak. A tanmesék kimenetelét mindig csak a következő héten árulta el, így nem csoda, hogy a kíváncsiságtól vezérelt hallgatóság ismét részt vett a szertartáson. A költői Mit tenne Jézus? kérdéssel lezárt prédikációk ugyanakkor egy egész héten át foglalkoztatták a híveket, a hallottak nem szálltak el, amint kiléptek a templom kapuján.
Tíz évvel később Sheldon népszerű prédikációi könyv alakban is megjelentek Az Ő nyomdokain avagy Mit tenne Jézus? címmel. Könyvében a lelkész eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha a keresztények egy évig minden döntésüket erre az egy kérdésre alapoznák?
Egy ügyetlenség folytán azonban a kiadója nem védette le a szerzői jogokat, így több könyvkiadó is megjelentette az írást, szinte filléres költségeken. Ennek eredményeként Sheldon műve több mint harmincmillió példányban kelt el, és bekerült az ötven legolvasottabb könyv listájára is. Sheldon bosszankodás helyett azonban inkább örült, hogy ennek a szerencsétlen eseménynek köszönhetően üzenete nagyobb közönséghez is eljutott, és így még többen ismerhették meg Jézus nevét. Akadtak azonban olyan kiadók is, akik kisebb honoráriumokkal köszönetet nyilvánítottak a szerzőnek, melyek összértéke 1946-ban bekövetkezett haláláig is csupán a tízezer dollárt érte el.
Az írás üzenete egy másik szinten is bizonyított, amikor 1900-ban a The Topeka Capital-Journal főszerkesztője egy hétre felajánlotta Sheldonnak az újság teljes kreatív felügyeletét. A prédikátor elfogadta az ajánlatot, és elhatározta, hogy úgy fogja vezetni a lapot, ahogyan azt Jézus tenné. Sheldon kezei alatt néhány napon belül a tizenkét-tizenöt ezres előfizetői szám nem a duplájára, nem is a triplájára, hanem több mint háromszázötvenezerre nőtt! Sheldon változtatásai között a dohány- és alkoholreklámok betiltása is szerepelt, valamint az alkalmazottak nagyobb megbecsülése.
Sheldon eltörölte a hierarchikus rendszert, és mindenkit úgy kezelt – még a gondnokot is –, mintha szerkesztő lenne.
A W. W. J. D. rövidítés és a karszalagok gyártása azonban nem Sheldonhoz köthető. Janie Tinklenberg 1989-ben elolvasta Sheldon könyvét, melynek üzenete mélyen megérintette. Tinklenberg elhatározta, hogy ifjúsági szolgálóként a fiatalok figyelmét is ráirányítja erre a kérdésre. Tinklenberg szerette volna, ha tanítványai mindennapi döntéseiket Jézus cselekedetei alapján hoznák meg. De hogy bizonyosodhat meg róla, hogy a gyerekek észben tartják a tanítást? Tinklenberg elhatározta, hogy az akkoriban nagyon divatos barátságkarkötők mintájára legyártat háromszáz karszalagot, rajtuk a szlogennel. Azonban a Mit tenne Jézus? mondat túl hosszú volt, így született meg az ikonikus W. W. J. D. rövidítés. Az ötlet sikeresnek bizonyult, mivel a karkötő nemcsak örök emlékeztető a gyermekek csuklóján, hanem a rövidítés miatt akár egy jó beszélgetésindító is, mely lehetőséget ad az evangelizálásra.
Tinklenberg akkor sem vette észre, hogy véletlenül egy aranybányára bukkant, amikor az első háromszáz karkötő elkelt, és még többet követeltek tőle. Amint a karkötőket előállító Lesco cég észrevette a rendelések népszerűségét, önálló gyártásba kezdett, és sajátjaként milliószámra adta el a karkötőket. Más vállalatok is felfigyeltek a Lesco sikerére, és követték a sorban. Mire Janie feleszmélt volna, a W. W. J. D. már mindenhol és mindenen ott szerepelt.
A mai napig több millió terméket adnak el ezzel a szlogennel, és Sheldonhoz hasonlóan Tinklenberg és gyülekezete sem lát semmit a haszonból. Kezdetben Tinklenberg boldog volt, hogy üzenete ilyen sokakhoz elért, véleménye azonban megváltozott, amikor meglátott egy négyszáz dolláros nyakláncot a W. W. J. D. felirattal, majd egy keresztény szempontból erősen megkérdőjelezhető társasjátékot. Az üzenet védelme miatt Tinklenberg jogi úton szerette volna orvosolni a problémát, és megpróbálta levédetni a szlogent. Próbálkozása azonban meghiúsult, hiszen túl sokáig várt a lépéssel, így Sheldonéhoz kísértetiesen hasonló helyzetben találta magát.
Garrett Sheldon politológus professzor, aki egyben Charles M. Sheldon dédunokája, a következőt nyilatkozta a szlogen profitorientált felhasználásáról: „Ironikus, hogy [a vállalatok közül] egyikük sem teszi fel magának a kérdést: Mit tenne Jézus? Vagy már feltették, és úgy döntöttek, Jézus nem fizetne, így nekik sem kell.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
