Kötőszó

Mi történik egy karizmatikus közösséggel és a vezetőivel, ha a püspökük hirtelen elkezdi megkérdőjelezni, amiben addig szilárdan hittek?

Szerző: Nagy Szabolcs

A kereszténység legfontosabb kérdése az üdvösség, azaz, hogy téged Isten hogyan és mi alapján ítél majd meg az utolsó napon. Kissé lesarkítva: vajon a mennybe vagy a pokolba kerülsz-e a halálod után? Egy 2014-es kutatás szerint az Amerikai Egyesült Államok lakosságának hetvenkét százaléka hisz a mennyországban, ötvenkét százaléka pedig a pokolban. Különösen magas ez az arány a fekete protestáns közösségekben, ahol az emberek kilencvenhárom százaléka vallja a mennyország és nyolcvankét százaléka a pokol létezését.

Egy ilyen közösség prédikátora Carlton Pearson püspök (Chiwetel Ejiofor), a Come Sunday című Netflix-film főszereplője. Carlton püspök aszerint éli az életét, és hétről-hétre arra tanítja az embereket, hogy üdvösségünk igenis függ a cselekedeteinktől, és csak azok lehetnek majd Istennel együtt a mennyországban, akik  elfogadják Jézus Krisztust az életükben, megtagadják a bűnt, és tiszta életet élnek. A film is egy ilyen személyes történettel kezdődik, ahol Pearson püspök egy gondjaival küszködő fiatal ügyvédet győz meg a repülőn arról, hogy ismerje meg a Szentírást, Jézus Krisztus életét és halálát, fogadja el őt a szívében, változtasson azon, ahogyan él, hogy aztán mindene jóra forduljon, és megmeneküljön az örök kárhozattól.

Egyik este – 1994-ben járunk – Pearson püspök a tévé előtt értesül a ruandai mészárlásról, és elgondolkodik: „Hogy mondhatjuk azt, hogy Isten a szeretet, az irgalom és a kegyelem Istene, hogyha engedi ezeket az embereket szenvedni? Egyikük sem üdvözül. Nem ismerik Krisztust. Nem születnek újjá. Mikor meghalnak, a pokolba kerülnek.” Ekkor – állítása szerint – egy hangot hallott, amelyben Isten feltárta előtte, hogy Krisztus halála és feltámadása miatt a mészárlásban elhunyt afrikai embereket – akik valószínűleg sosem hallottak Jézusról vagy a kereszténységről – üdvözíti, és hogy nincs úgy pokol, mint ahogyan azt a nyugati ember a történelem során elképzelte.

Pearson püspök a következő vasárnapon a gyülekezete elé viszi ezeket a gondolatokat. Nagy elégedetlenkedés fogadja, hiszen ezek az emberek az egész életüket aszerint élték, hogy az üdvösség feltétele a választás: Krisztust választod és a mennyországot, vagy a bűnt, a poklot.

A gyülekezet presbiterei arra kérik, hogy térjen észhez, és többé ne beszéljen ilyeneket, de Pearson püspök a következő vasárnap továbbviszi ezt a gondolatmenetet, mire a jelenlévők jelentős része távozással tiltakozik. Idővel egyre kevesebben maradnak a gyülekezetben, a vezetőség felmond, és az ingóságokat elárverezik, Pearson püspököt pedig tévtanítások miatt az Egyesült Afro-Amerikai Pünkösdi Püspökök Egyesülete (Joint College of African-American Pentecostal Bishops) perbe fogja.

Bár ezt nem mutatja be a film, de Pearson élettörténetéből kiderül, hogy végül őt ez az egyesület 2004-ben eretneknek nyilvánítja. Ez a döntés megpecsételi Pearson hivatalos egyházi karrierjét, s két évvel később a gyülekezetének templomát is kénytelen eladni. Ma vallási témákban különböző gyülekezetekben tart előadásokat. Történetét Ira Glass újságíró ismertette meg a világgal, amikor egy adást szentelt életének a This American Life című podcastben.

Joshua Marston – aki már több, kereszténységgel kapcsolatos filmet készített, köztük talán a legismertebb a 2004-es Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes... – ezt az élettörténetet mutatja be a filmjén keresztül, amely látszólag nem is akar más lenni, mint egy remek kordokumentum a kora 2000-es évek karizmatikus közösségeinek viselkedéséről, gondolkodásáról. Különösen üdítő  látni az ezekben rejlő erőt, amikor a karizmatikus keresztény közösségek általában csak savazást kapnak gyakorlataik (pl. nyelveken szólás) vagy politikai véleményük miatt.

Amitől azonban a film mégis több, mint egy egyszerű kordokumentum, az az, hogy közel hozza hozzánk azokat az emberi őrlődéseket, amikor a betonba öntött tanítások, melyekben hiszünk, és amelyekre építjük az életünket, szembemennek a valós helyzetünkkel. Ennek legszebb példája a filmben a Carlton püspök mellett mindvégig kitartó, cölibátusban élő, meleg fiú küzdelme, akit a lehengerlő Lakeith Stanfield alakít. Ezeknek köszönhetően lesz a film elsődleges üzenete az, hogy felismerjük az élő kapcsolatot az ember és a hivatalos egyházi tanítás között. A kereszténység tanítása azokra a kérdésekre keresi a választ, melyek mindenkit foglalkoztatnak: miért vagyunk jelen ebben a világban? Hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz? Mi történik majd velünk a halálunk után? Sok keresztény ember az ezekre érkező válaszokat, az egyházi tanítást, az Igazságot megtanulja, szentnek és sérthetetlennek tekinti, és hajthatatlanul küzd azért, hogy ezeket mindenki kötelezően elfogadja. Az első lépés a tudatos, felnőtt keresztény élet felé viszont az, hogyha az általunk vallott igazságokat megkérdőjelezzük, átgondoljuk, és ha kell, átértékeljük magunkban.

Ha megkérdőjelezünk valamit, azzal megérteni akarunk, nem elpusztítani. Mikor a Szentírásból merítve Pearson püspök nyíltan elgondolkodott az örök kárhozat kérdésén, nem eltörölni akarta a gondolatot, hanem komolyan venni. Hasonlóan cselekedett Luther Márton is, aki felismerte, hogy a Krisztus halálába és feltámadásába vetett hit az egyetlen biztonságunk ebben az életben.

Kísérteties a hasonlóság a fél évszázaddal ezelőtt élő Luther Márton és a saját egyházában két évtizede minireformációt elindító Pearson püspök története között. Mindkettejüket a halállal és a Szentírással való találkozás változtatta meg, mindkettejük munkásságának korai szakaszát az erős ellenállás hátráltatta, és mindkettejüket kitagadta az eredeti egyházi közössége.

Luther Márton életéről gyakran romanticizálva beszélünk, és feltételezzük, hogy egyes részei sosem ismétlődhetnek meg, azonban Pearson püspök története éppen arra mutat rá, hogy ezek a történesek sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint hinnénk. Ma is kizárnak embereket egyházi közösségekből csak azért, mert kérdéseket tesznek fel, rossz gyakorlatokra világítanak rá, vagy újragondolnak tanításokat. Ma is előfordul, hogy valakit támadnak az egyházában a szolgálata miatt. Ma is megváltozhatnak emberéletek, mikor megnyílik a Szentírás üzenete előttük.

Ma is megtörténhet, hogy valaki felteszi azt a lutheri kérdést: hogyan találok kegyelmes Istenre? Pearson püspök a film végén hasonló kérdést tesz fel: miért olyan nehéz az, hogy ne féljünk Istentől? Vajon azért, mert ha Isten mindenkit feltétel nélkül szeret, akkor nekünk is azt kellene tennünk? És mi az, ami annyira megrémiszt minket attól, hogy feltétel nélkül szeressük a másikat? A válasza az, hogy nem tudja. Viszont annyit biztosan elmondhatunk, hogy mindannyiunkat ez a feltétlen szeretet vezethet az életben, és nekünk az a feladatunk, hogy felismerjük, megértsük és megéljük. Még akkor is, ha ez ellenállásba ütközik.

A Come Sunday című film megtekinthető angol nyelven, angol felirattal a Netflixen.