Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkban a The Beach Boys életműből szemezgettünk.
A Beach Boys-ról általában két dolgot tudnak az emberek. Az első az, hogy ez egy halál unalmas családi zenekar, akik szörfözésről meg csajokról énekelnek könnyed, nyári dallamokat. A másik információ pedig az, hogy a Beach Boys örökre megváltoztatta a popzenét, annyira különleges és egyedi a legfontosabb „beach boy”, Brian Wilson zenei világa. Én hiszem, hogy így van, és talán még azt is néha el merem mondani kisebb, zenét szerető társaságban, hogy ha Brian Wilson mentális betegsége nem erősödik fel annyira, hogy őt több évig ágyhoz kösse és teljes depresszióba taszítsa, akkor akár lehet, hogy a Beatlesnél is nagyobb zenekar válhatott volna a Beach Boys-ból.
Sajnos nem így lett, pedig a Beach Boys-t méltatlanul felejtettük el az évek során. Korát teljesen megelőzte az experimentális zenei szerkesztéseivel. Arról nem is beszélve, hogy egy teljesen új nyelvet adott a zenei világnak arról, hogyan is beszéljünk szerelemről és a világmindenségről egyszerre. Brian Wilson szövegei nyersek és költőiek egyszerre, mint egy jó zsoltár, mely az ember legegyszerűbb vágyairól képes transzcendentális távlatban beszélni. Talán az egyik kedvencem az, mikor a You Still Believe In Me című számban képes arról vallani, hogy mennyire tökéletlen ő a párjához képest:
Keményen próbálkozom, hogy erős legyek,
De néha elbukom,
És még azután is, hogy mindent megígértem neked,
te töretlenül...
még mindig hiszel bennem.
Bár kimondottan nem tudjuk őket „keresztény zenekarnak” nevezni, de egy 1967-es interjúban beszéltek arról, hogy mennyire fontos nekik az, hogy egyes egyházi zenékhez hasonlóan, melyek olyan szépen tudják közvetíteni a boldogságot, és arra indíttatnak, hogy másokkal jót cselekedjünk, ők is ezt tudják képviselni. A Wouldn't It Be Nice című számban el is hangzik az a mondat, hogy ”nem lenne szép az, hogyha egy olyan világban élhetnénk, amelybe beletartozunk?”
A szövegek mellett Wilson a zenében jeleskedik leginkább. Harmóniáiból árad egy megmagyarázhatatlan keresés a békesség irányába, mely az istenélményeink katarzisjellegével ellentétben a csendes nyugalom és egyfajta állandó teljesség szükségességére mutat rá.
Ezzel a tíz (+1) dallal kívánom mindenkinek, hogy a démonokkal küzdő – bár mostanában egyre jobban levő és termékenyebben alkotó – Brian Wilsonnal együtt keressük ezt a fajta békességet, megismerve a Beach Boys méltatlanul elfeledett munkásságát.
Számok listája:
- Our Prayer
- Wouldn't It Be Nice
- Brian Wilson - Love & Mercy
- Please Let Me Wonder
- Good Vibrations
- Heroes And Villians
- You Still Believe In Me
- She Knows Me To Well
- God Only Knows
- California Girls
- Don't Worry Baby
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
