Áprilisban volt a Föld napja, de nem csak ezen a napon kell vigyáznunk a teremtett világra. Összeállításunkban keresztény gondolkodóktól idézünk: miért is számíthat alapnak hívő ember számára környezettudatosság? Néhány jó tanácsot is összegyűjtöttünk: hogyan legyünk zöldek?
Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát. (Luther Márton)
Az a keresztény, aki nem óvja a teremtett világot, nem segíti növekedését, olyan keresztény, akit nem érdekel Isten műve, amely Isten szeretetéből született értünk. Óvni kell a teremtett világot, és segíteni növekedését. (Ferenc pápa)
A bűn, haszonelvűség és erőszak realitásával szemközt Isten szövetsége korlátokat, lemondást is jelent, annak felismerését, hogy nem birtokosok, csak sáfárok vagyunk. Isten számon kéri tőlünk az ő teremtményei életét, s számon kéri embertársaink életét is. A bibliai logikában a szociális és az ökológiai szempont a legszorosabban összefügg – ahogyan a mai zöldmozgalmak is egyre világosabban felismerik a kettő összetartozását. A világ fölötti uralom álmáról, a természeti erőforrások felelőtlenül szabad használatáról lemondva tehetjük lehetővé a többi élőlény túlélését – s a még felhasználhatón testvérként kell osztoznunk embertársainkkal. De az Araráton kötött szövetség több annál, mint hogy élni hagyjuk a másikat: aktivitásra hív, arra, hogy a világ megóvásában munkatársaivá legyünk, legyen szó akár egy parkbeli fáról, akár egy esőerdőről, mely sok ezer élőlényt, emberközösségeket, sajátos kultúrákat éltet. Az embervilág okozta pusztulástól az Isten általunk, szövetséges társai által akarja megmenteni a létezőket. (Andorka Eszter)
Joseph Sittler (1904-1987), amerikai teológus mondta fél évszázaddal ezelőtt, hogy az ökológiai pusztításhoz három dolog vezet: a közöny, a lustaság, és a jólétből fakadó kényelem. Ma ez a három dolog lehet az oka annak, hogy fogyasztó életmódunk során nem figyelünk arra, milyen sok felesleges dologra teszünk szert, s mennyi dolgot teszünk feleslegessé a környezetünkben. (Kodácsy-Simon Eszter)
A Föld és annak minden lakója jelenleg egy eddig soha nem látott gazdasági krízissel áll szemben, amely sokak pusztulását és tömegek szenvedését hozta. A krízist az ember okozta, különösen a globális Észak mezőgazdasági, ipari és gazdasági rendszere és kultúrája, amelyet a fejlett és a fejlődő országok elitjeinek fogyasztói életformája jellemez, valamint az a nézet, hogy a fejlődés arányban áll a természeti erőforrások kizsákmányolásával.
Amit „természeti erőforrásnak” neveznek és áruvá tettek, az a teremtés egésze – egy szent valóság, amelyet nem szabadna áruvá tennünk.
Mégis, az északi agrár-ipari-gazdasági összefonódás, különösen is a piacok globálissá válásának jelenlegi korszakában, arra használta a munkaerőt és az emberi találékonyságot, csakúgy, mint az élet más formáinak létfeltételeit, hogy vagyont és kényelmet teremtsen vele kevesek számára, mások túlélése és méltóságuk csorbulása árán.
Az egyházak bűnrészesei ennek a múltnak, egyrészt saját fogyasztási mintáik miatt, másrészt pedig egy olyan teológia megszilárdításával, amely az ember uralmát hangsúlyozza a Földön. A keresztény nézőpont, amely az embert a többi teremtmény fölé helyezte, arra szolgált, hogy a Föld egyes részeinek kizsákmányolását igazolja.
Ugyanakkor az emberi létezés teljes mértékben az egészségesen működő ökoszisztémára van ráutalva. Az emberiség nem tudja irányítani a teremtést. Az ember csak a saját életmódját képes irányítani, oly módon, hogy ne lépje át a Föld eltartóképességének határait. Sem a népesség sem a gazdaság nem tud már jelentősen növekedni anélkül, hogy helyrehozhatatlan módon veszélybe ne sodorná az életet a Földön. Ez a határozott nézet egy alázatos teológiára ösztönöz bennünket, valamint arra, hogy az egyházak elkötelezzék magukat az átfogó közösség mélyebb tudatával rendelkező környezeti etikától és különböző vallási tradícióktól való tanulás mellett. (Részletek az Egyházak Világtanácsának környezeti igazságosságról és ökológiai adósságról szóló nyilatkozatából.)
Isten zöld!
Tanácsok hétköznapi környezettudatossághoz
- Ma nem ülök autóba.
- Ma nem nyomtatok ki semmit.
- Ma nem eszem húst.
- Ma nem fogyasztok cukrot és cukrozott ételeket. (Egyes kutatások szerint ma annyi cukrot fogyaszt el egy ember két hét alatt, mint amennyit elődeink kétszáz évvel ezelőtt egy év alatt.)
- Ma csak helyi termelőtől származó alapanyagból készítek ételt.
- Ma nem kapcsolom be a tévét vagy a számítógépet.
- Ezen a héten minden ételt megpróbálok otthon elkészíteni.
- Méltányos kereskedelemben forgalmazott (Fair Trade) kávét, teát, cukrot, rizst kakaót és kézműves termékeket vásárolok.
- Szezonális, hazai gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztok.
- Kerülöm a felesleges papírhasználatot. Újrapapírt használok és erre ösztönzöm munkatársaimat, családtagjaimat is.
- Nem iszom ásványvizet és más, PET-palackos üdítőt.
- Vásárlás előtt minden terméken elolvasom az információkat.
- A vásárlás a saját döntésem. Első lépésként arról döntök, mit és kit támogatok, mit nem. Ezt a döntésemet a pénzemmel fejezem ki. Ha nincs is tökéletes termék, kereshetem mindig a legjobbat, az igényeimnek, értékeimnek (és családom, gyülekezetem igényeinek, értékeinek) leginkább megfelelőt.
- Nem választok olyan helyszínt a nyaraláshoz, ahová repülővel kellene eljutni.
- Nem vásárolok ajándékot, magam készítem a meglepetéseket.
- A mobiltelefonomat és más, elektronikai cikkeket nem cserélem le évente: addig használom, ameddig működik és ameddig javítható.
- Ha utaznom kell valahová, kerékpárral, tömegközlekedéssel megyek, vagy telekocsizom.
További érdekességek, háttéranyagok, meditációk az Ararát Munkacsoport oldalán találhatók.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
