Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

A karácsonyi történet kevésbé vidám oldala

Folyik a kultúrharc az ünnepért, de vajon tudunk-e mindeközben őszinték lenni magunkhoz és a karácsonyi történethez?

Szerző: Seben Glória, iskolalelkész-pszichológus

Ahogyan október vége táján megszaporodtak a – „nálunk nincs Halloween, Mindenszentek van” – posztok a szociális médiában (valószínűleg anélkül, hogy a bejegyzést megosztók pontosan utánanéztek volna a Mindenszentek ünnep eredetének, vagy annak, hogy miben különbözik a halottak napjától), úgy terjengnek most a karácsony szent ünnepének egyházi jellegét, és valódi, mély átélését, vagy az igazi hagyományok megmaradását féltő tartalmak. Folyik a kultúrharc karácsony valódi üzenetének címéért, bár ez talán az angolszász nyelvterületen, ahol Krisztusról nevezték el az ünnepet, még kiélezettebben jelentkezik.

Pedig a karácsony pogány ünnep volt, és ma is leginkább így viselkedik. A 4–19. század között volt egy olyan időszak, amikor a kereszténység kölcsönvette, hogy segítségével Krisztust hirdesse a világban, de aztán a 20. században a pogány világ visszakövetelte az évszázados kamattal együtt. Fényünnep. Fenyőünnep. Fogyasztásünnep. A ráadott tiszta ruha alapján pedig a szeretet ünnepe. Nincs szüksége arra, hogy az egyház kisajátítsa.

Mielőtt a keresztények elkezdték volna Jézus születésnapjaként ünnepelni, a téli napforduló valódi pogány ünnep volt, Konstantin császár kedvenc istenének, a Legyőzhetetlen Napnak (Sol invictus) a megünneplése, hiszen ettől a naptól kezdve folyamatosan hosszabbodnak a nappalok, és rövidülnek az éjszakák. Éppen ezért nem tartom előremutatónak azon keseregni, hogy vajon a keresztény gyökerektől egyre távolodó emberek miért nem akarják egyházi ünnepként megülni.

Az én feladatom 21. századi lelkészként nem az, hogy nosztalgiázzak, hanem hogy a jelen körülmények között, a mai adottságok segítségével mutassam be Jézus Krisztust az embereknek, és ehhez felhasználhatom a karácsonyt is, annak minden kellékével és hagyományával.

Amit én leginkább hiányolok a karácsonyból, az a mélység és az őszinteség. A karácsony árnyoldala, és ennek kevéssé giccses bemutatása. A vagyoni különbségek, a társadalmi ellentétek, a családi problémák. Mindazok a dolgok, amiket a bibliai születéstörténet Máté és Lukács evangéliumában egyébként bemutat. Szegénységről, elnyomásról olvasunk, egy gyermekeket lemészároló zsarnokról, egy kisgyermekes közel-keleti család meneküléséről. A társadalmi ranglétra alján állók érkeznek először Jézushoz babalátogatóba egy nagyon nyomorult helyre, ahová adóbehajtás céljából történő népszámlálás miatt került a kis család. Egy fiatal pár mindkét tagja belső átélésének is tanúi lehetünk – ahogyan Isten hozzájuk megérkező Üzenetét fogadják.

Miért nem beszélünk gyerekeinkkel a történet kevésbé szerethető, félelmetes részleteiről? Miért nem mondjuk el nekik, hogy ők is áldozatul eshetnek?

Az én kedvenc karácsonyi dalom a Coventry carol. Ez egy igazi antikarácsonyi dal. Altatódal, amelyet egy középkori angol misztériumjátékhoz írtak, s amelyben egy betlehemi anya siratja „tente-tente” felszólítással meggyilkolt gyermekét. Ez a dal lázadás a gyilkosokkal szemben, és azokkal szemben is, akik letagadják annak fájdalmát és nehézségét, ahogyan Isten megtestesült, megérkezett hozzánk, a világba. Mint antikarácsonyista, nem ítélem el azokat, akik bármilyen módon, pogány és keresztény hagyományok bármilyen ötvözetével ünneplik a karácsonyt, helyette erősítem annak tudatosítását, hogy Jézus nem az általános boldogságba, hanem a valóságos világba érkezett meg, valóságos emberként. Bárcsak követhetném őt abban, hogy valóságos ember legyek a valóságos bajban lévők számára.

Kép: innen.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr758153050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása