Az egyistenhívő vallások vajon mennyiben képesek a vallási sokféleség eltűrésére? Mit kezd a vallásszabadság jogi kategóriájával a radikális iszlám vagy a fundamentalista kereszténység?
Szerző: Orosz Gábor Viktor
A párizsi terrortámadások tragédiájának tanulsága, hogy a vallásközi párbeszéd nem korlátozódhat csupán a megismerésre, mint például a közös erkölcsi értékek felmutatására, vagy a tolerancia nyomainak kifürkészésére egymás szent szövegeiben. Számolni kell a vallások érvényességi igényéből következő, egymással versengő természetével és szembenézni azzal, hogy a vallások általában egymással való küzdelme az értéksemlegességét hangsúlyozó pluralista demokráciában valósul meg. Amennyiben elfogadjuk, hogy a vallások elfogadottságuk iránti igényét nem szabad az állam által elnyomni, vagy egyszerűen hagyni, hogy erőszak által valósuljon meg az az értékrend, amit képviselnek, úgy kérdés: az egyistenhívő vallások mennyiben képesek a vallási sokféleség eltűrésére? Mit kezd a vallásszabadság jogi kategóriájával a radikális iszlám vagy a fundamentalista kereszténység?
A semleges jogállam, ahogyan a német alkotmányjogász, Ernst-Wolfgang Böckenförde fogalmaz: olyan előfeltételekből él, amelyeket sem megteremteni, sem biztosítani nem képes. Állítása mögött nyilván az a kérdés húzódik meg, hogy a „szekuláris államnak” mennyi vallásra van szüksége, helyesebben: mennyit képes „elviselni”.
Sem az iszlámra, sem pedig a kereszténységre nem jellemző az elfogadás, ha a másik hitéről és az ebből következő világszemléletről van szó (a keresztény, vagy muszlim emberre már igen).
Mindkettő kizárólagosságot követel: vagy ide, vagy oda tartozol, de két úrnak nem szolgálhatsz! Ezért kétségtelen: az egymásnak feszülő vallási nézeteknek lesznek még olyan áldozataik, akik békésen sétálnak európai nagyvárosokban, utaznak metrószerelvényeken, vagy kedvenc zenekarukat hallgatják Párizsban. Vagy olyan áldozatok, akik magukat talán sem kereszténynek, sem muszlimnak nem vallják. Egyszerű polgárok, akik békében szeretnének élni, ám éppen a vallási békétlenségből fakadó erőszaktól rettegnek, féltik önmagukat és gyermekeiket.
A szerzőről
Dr. Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia tanszékének docense. Az egyidejűség derűje – Esztétika, életstílus és keresztény antropológia című kötete nemrég jelent meg a Blessed Hope Publishing gondozásában.
Kép: innen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
