Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Szexualitás, család, válás, születésszabályozás, meleg párok helyzete a katolikus egyházban
Családszinódus, 2015

Érezhetően új szelek fújnak a katolikus egyházban a családot és a szexualitást érintő kérdések kommunikációját illetően is. Ezért követik világszerte sokan  nem csak katolikusok  figyelemmel az október 4-25. között tartó családszinódust, vagyis a katolikus püspökök gyűlését, melynek témája A család hivatása és missziója az egyházban és a mai világban. Szerzőnk osztrák tudósítások alapján foglalta össze az eddig érintett témákat és megismerhetik a szinódus előkészítéséhez készített kérdőívet, amelyet Ferenc pápa kérésére világszerte kitöltöttek a hívek, a magyar katolikus laikusokhoz azonban nem jutottak el a kérdései. 

Szerző: Perintfalvi Rita

ferenc_papa.jpg

Vasárnap elkezdődött a katolikus egyház szinódusa a házasság és család témájában. Ez az első olyan szinódus, amelynek előkészítésében Ferenc pápa nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a laikus hívek véleményét is megkérdezzék, hiszen a ezek a kérdések (a családi élet válsága, az elvált hívek ügye, a születésszabályozás vagy a hívő homoszexuálisok helyzete) mégiscsak a hétköznapi embereket érintik a leginkább. Két kérdőív is készült, amelyet nagyon egyszerűen – sok országban online – ki lehetett tölteni, az egyházmegyék honlapjain. Ausztriában 34 ezer válasz érkezett be, melynek eredményeit teljesen transzparens módon láthatóvá tették, így mindenki tudhatja, hogy mit gondolnak az osztrák hívek.

Az, hogy mit gondolnak a magyar hívek egyenlőre rejtély marad. Idehaza sem a 2013 őszi, sem az idei kérdőívet nem kapták meg a laikus hívek. Nem volt lehetőségük a kitöltésére, legtöbbjük a kérdőív létéről sem halott. Valószínűleg meg is lepődnének, ha valaki elmondaná nekik, hogy milyen lényeges és fontos kérdésekben nem voltak rájuk kíváncsiak. Érvként az hangzott el, hogy ezzel a gesztussal csak őket akarták óvni, nehogy összezavarodjanak a felkavaró kérdéseket olvasva.

Mit is tartalmazott a kérdőív?

9 csoportból állt, melyek közül a lényegesebbeket emelem ki.

A 4. kérdéscsoport a házasság előtti együttélés, de még inkább az elváltak és újraházasodottak ügyével foglalkozik. A jelenlegi tanítás szerint válás nem lehetséges, vagyis a szentségi házasságot nem lehet felbontani, ezért aki mégis arra kényszerül, hogy elváljon, majd újraházasodik, az nem járulhat szentségekhez, vagyis a válással kvázi kizárja magát az egyház tagjai sorából.

Zulehner, bécsi pasztorálteológus professzor pár nappal a zsinat előtt a következőket mondta a téma kapcsán: a teológiai ellentét a „hevesen aggódó ideológusok” és az „együtt érző lelkipásztorok” között igen nagy, ezért kemény küzdelem várható ebben a kérdésben. A zsinati résztvevők közül azok, akik az első csoportba tartoznak a házassággal kapcsolatban „a szerződés elvét” hangsúlyozva azt mondják, hogy „nekünk van egy törvényünk, egy házassági kötelékünk, amit Isten megkötött, ahhoz az ember nem nyúlhat”. Ez a kötelék akkor is összeköti a házasfeleket egymással, amikor a köztük levő szeretet már halott.

Zulehner szerint: „A házasság szentsége a két ember szeretete, egymásnak tett ígérete által jön létre. Ha azonban ez a szeretet megszűnt közöttük, akkor az egyháznak is el kell gondolkodnia azon, hogy vajon fenn áll-e még egyáltalán a házasság köztük, hiszen magának a szentségnek a lényege halott.”

A professzor szerint az egyház akkor is gondoskodó kötelezettséggel tartozik a hívei felé, amikor azok házassága zátonyra fut. Ilyenkor az egyháznak azt kell mondania, hogy

„mi nem a bíráskodás és az ítélkezés fóruma vagyunk. Ha egy kapcsolat tragikusan és fájdalmasan tönkrement akkor az egyház dolga, hogy ezeknek az embereknek segítsen.”

Az egyháznak éreztetnie kell, hogy „továbbra is szívesen látott tagjaink vagytok, és minden lehetőt megteszünk azért, hogy semmiféle diszkrimináció ne érhessen benneteket és a jó hírnevetek se szenvedhessen csorbát. Ezt jelenti az áldozásban való részvétel, „mert a szentségi áldozás nem jutalom azok számára, akik méltóak rá, hanem gyógyír a megsebzetteknek.”

Az 5. kérdéscsoport még kényesebb téma, ez ugyanis az azonos nemű párokra vonatkozik: miképpen lehetne a meleg párokat az egyházi életbe integrálni és pl. milyen lelkipásztori feladatokat jelenthetne az egyház számára, ha az ilyen párok gyermeket fogadnak örökbe? A cél ezzel a kérdéssel kapcsolatban az volt, ha már a meleg párok házasságát, mint intézményt nem is lehet bevezetni, legalább az a súlyosan megbélyegző tan, miszerint a melegek bűnösek – legyen felülírva. A mai napon máris előkerült a téma, a vatikáni szóvivő egy név szerint meg nem nevezett püspök szavait idézte:

„a homoszexuális emberek nem kívülállók, hanem a mi húsunk és vérünk”, ők a „mi gyermekeink” és a „mi családunk” (forrás: KathPress, 2015. Oktober 6, 3. oldal).

A 7. kérdéscsoport sem kevésbé izgalmas, ez ugyanis a születésszabályozás gyakorlatára kérdez rá. Fontos lenne tudni, hogy mit gondolnak a hívek a jelenleg még érvényben levő VI. Pál által kiadott Humanae Vitae c. enciklika (1968) tanításának élhetőségéről? Ez az enciklika határozta meg a születésszabályozás legális módszereit, ami lényegében a számolgatós naptármódszerben ki is merült. A hívek nagy része elavultnak és a felelős családtervezéshez alkalmatlannak tekinti ezt tanítást és így igazából nem is törődnek vele. Ezért a kérdés újragondolása több mint indokolt.

Miért is volt kíváncsi Ferenc pápa a hívei véleményére? A II. Vatikáni zsinat fogalmazta meg „a sensus fidei” (Lumen Gentium 12) elvét, ami „hitérzéket” jelent. Ennek az a lényege, hogy az Egyház tanításában a tanítóhivatal fontos szerepe mellett nagyon fontos a hívek közösségének hitérzéke" is, vagyis az, amit a hívek bizonyos kérdések kapcsán gondolnak. A hívek hitérzéke pedig olyasvalami, amire a papoknak, püspököknek is oda kell figyelni. Ezért aztán, ha a kérdésekről való gondolkodásban a zsinaton a hívek válaszai nem is egy az egyben szavazatnak számítanak, de meghatározzák azt, hogy az egyes országokból jelenlevő püspökök milyen álláspontot képviseljenek. Hogy ezt melyik ország milyen módon tartja valóban fontosnak nagyon különböző, ami például az osztrák és a magyar egyház hozzáállásbeli különbségéből is jól látszik.

Nagyon izgalmas, küzdelmekkel teli tanácskozás várható, érdemes az eseményeket a továbbiakban is nyomon követni.

Perintfalvi Rita (1973) – a katolikus hittudományok doktora, ószövetség kutató. Végzettségét a Bécsi Tudományegyetem Katolikus Fakultásán szerezte. A Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke, a European Society of Women in Theological Research vezetőségének megbizottja, jelenleg habilitációs projektjét készíti elő.  Habilitációs projektjének témája: „A társadalmi- és vallási kirekesztés különféle formáinak transzformálási lehetőségei – teológiai szemszögből.“

 A kép forrása: hetivalasz.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr677952090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása