A protestáns egyházak nem idegenként tekintenek az Európa szerte, így hazánkban is egyre nagyobb számban megjelenő más vallású emberekre, hanem úgy, mint akik „lakótársaink”, akik ugyanannak a polisznak a tagjai, akik Isten szava által megszólítottak lehetnek.
Szerző: Orosz Gábor Viktor
A sokszínűség gazdagságot, de kockázatot is jelent egyszerre. Az életformák, a vallások, a nemzetiségi kisebbségek természetes módon gazdagítják egy társadalom kultúráját, de szinte ugyanilyen természetességgel kelt félelmet a sokféleség, ha ismeretlen marad, akár bevallja valaki, akár nem.
Az említett félelemmel szemben a másik megismerése, a vele folytatott párbeszéd és demokratikus kultúránk erősítése lehet megfelelő módszer.
Hiszen a demokratikus jogrendszerben az én szabadságom a másik szabadsága is! Számolnunk kell azzal, hogy a vallások, de a nemzeti identitást formáló értékek sem ismerhetők meg úgy, hogy valaki neutrális álláspontra helyezkedne és abból a távlatból vizsgálná nemzeti és vallási környezetét. Sokkal inkább
tudatosítanunk és megismernünk kell saját nemzeti és felekezeti identitásunkat, értékeinket és céljainkat ahhoz, hogy a más nemzetek és vallások értő ismerőivé és barátaivá válhassunk.
A helyes önismeret teremti meg azt a szabadságot, amely nem elszigetelődik, hanem nyit a másik nemzet, vallás, de egyáltalán a másik ember felé.
A Krisztusban megélt szabadság a keresztény ember számára magába hordozza azt a tapasztalatot és ismeretet, hogy Isten leleménye az emberek megszólítására nem ismer korlátokat, a végeshez szokott emberi tudat, nem lehet gátja Isten végtelen jóakaratának és nemzetek felett álló egyetemes szeretetének. Mivel világunkat Isten teremtette és váltotta meg Isten hiányának nyomorúságától,
a protestáns egyházak nem idegenként tekintenek az Európa szerte, így hazánkban is egyre nagyobb számban megjelenő más vallású emberekre, hanem úgy, mint akik „lakótársaink”, akik ugyanannak a polisznak a tagjai, akik Isten szava által megszólítottak lehetnek.
A protestantizmus hozzászokott ahhoz, hogy a hitet a felekezeti sokféleségben tisztelje ezért vallja, hogy más vallásoknak is helye van a társadalomban, csakúgy mint a vallások iránti érdektelenségnek is.
Forrás: Köztes blog
Fotó: Papp Dóra
A szerzőről
Dr. Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia tanszékének docense. A Lelkipásztor folyóirat főszerkesztője. Az egyidejűség derűje – Esztétika, életstílus és keresztény antropológia című kötete nemrég jelent meg a Blessed Hope Publishing gondozásában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
