Kötőszó

Ismernek papot vagy lelkészt, aki politikusi pályán is kipróbálta magát? Sorolhatnánk konkrét neveket, ahogy arról is hosszan beszélhetnénk, hogy mik a kérdés teológiai vonzatai. Van-e helye a lelkipásztoroknak a politika világában? – erre mind szívesen rávágnánk, hogy nincs. Ugyanakkor különös lenne, ha nem lenne tájékozott a közügyekben, akitől a Szentírás hiteles közvetítését és a (keresztény) társadalom számára az iránymutatást várjuk. Ha kell, igenis szólaljon meg! Csak ne tévesszen szerepet: mindezt ne a szószékről, az igehirdetés közben/helyett tegye! És persze a politikus se prédikáljon, és ne használja a Biblia üzeneteit a saját javára. Mostanában sok téma kapcsán egy lapra kerülnek politikusok és papok. Tényleg van köztük hasonlóság? Mutatjuk azt az öt tulajdonságot, amelyről a legtöbben úgy gondolják, hogy osztoznak bennük.

Szöveg: Isó M. Emese

1. Vezet vagy megvezet?

Alapvető, hogy mind a lelkész, mind a politikus látszólag vezető szerepet tölt be a közösségében. A lelkésznek az igét kell megszólaltatnia és a gyülekezete tagjaihoz eljuttatnia, miközben vigyázza és építi közösségét, közvetlen kapcsolatot ápolva a tagokkal. A politikusnak az általa képviselt állampolgárokat (köztük a hívőket) valójában nem vezetnie kell, hanem hatékonyan képviselnie a közügyekben. Klisé, de az a jó politikus, aki láthatatlan: észre sem vesszük, mert rendben mennek a dolgok, míg a lelkészünkkel aktív és személyes, bensőséges kapcsolatot alakíthatunk ki – ki-ki lelki igénye szerint. Mindkettőjüktől azt várjuk, hogy a közt, a közösséget szolgálják a rendelkezésükre álló eszközökkel.

2. Kiváló kommunikációs készség: képviselet vagy manipuláció?

Mindkettejük esetében meghatározó, hogy miként képesek átadni az üzenetet. Egy karizmatikus, jól beszélő prédikátor hatékonyabban tudja közvetíteni az evangéliumot, mint beszédhibás pályatársai. Politikusaink rétori képességeiről és vitakultúrájáról az elmúlt hetek szegényes látleletet adtak: vajon tanulnak még „szép beszédet”? Amikor arról beszélünk, hogy fontos a kiváló kommunikációs készség, még nem említettük, hogy milyen (média)környezetben kell helytállniuk. Annyira zajos az életünk, és annyi vizuális inger (szennyezettség) terhel, hogy üdítő a tiszta és értelmes megszólalás. Ráadásul a politikus azokat, akiket képvisel(ni akar), leginkább csak a választásokra készülve szólítja meg. Egy átlagos napon az számít, hogyan képes eljárni a közügyekben – míg lelkészeinknek hetente akár több alkalommal is meg kell birkózniuk azzal, hogy elérjen hozzánk a hangjuk.

3. Világos értékrend: a közjóért vagy egyéni érdekből?

Hiába kitűnő szónok egy prédikátor, csak akkor tölti be hivatását, ha mondanivalója Krisztusra mutat, és tetteivel is az evangéliumot hirdeti. A lelkész és a politikus is igyekszik befolyásolni a gondolkodásunkat és a cselekedeteinket: előbbi ezt – reménység szerint – azért teszi, hogy beteljesítse a missziói parancsot, nem pedig vélt vagy valós politikai haszonszerzés miatt. A politikusok esetén szomorú tapasztalat, hogy valódi példamutatás helyett gyakran egyéni érdekből, haszonszerzés céljából populista mantrákat ismételgetnek, az erkölcsi iránytű szerepében tetszelegve.

4. Hatás a közösségre: van bennük bizodalmunk?

Ideális esetben megbízunk az általunk választott vezetőkben, hiszen döntéseik befolyással bírnak életünk különböző területeire. Szeretnénk, ha kellő empátiával rendelkeznének ahhoz, hogy hitelesen támogathassanak és képviselhessenek bennünket. Ez az állami szférában a hétköznapok szintjén azt is jelenti, hogy bízunk az egészségügyi, az igazságszolgáltatási, a szociális és az oktatási rendszerben, és rá merjük bízni a gyermekeinket is az intézményekre. A gyülekezetek esetében ez még intimebb szinten megvalósul: gyónhatok a lelkészemnek, segítséget várhatok tőle a konfliktusaim kezelésében, és ő szolgáltatja ki nekem és az enyéimnek a szentségeket.

5. Kríziskezelés: higgadtság vagy hangulatkeltés?

Válsághelyzetben mutatkozik meg igazán, hogy egy lelkész vagy politikus valóban jó vezetője-e egy közösségnek. Fontos, hogy ilyenkor ők legyenek a higgadt hang, amely képes lelkesíteni, reményt adni és irányt mutatni, és akik nem (pánik)hangulatot keltenek a félelmeinkre építve, a közbeszéd szélsőséges tematizálásával. Ideális helyzetben mind lelkészeink, mind politikusaink tisztában vannak azzal, hogy döntéseik hosszú távú hatással lesznek a rájuk bízottakra. Mindketten felelősek az emberek mentális jóllétéért, hogy ne erodálják, hanem motiválják a közösségükben szunnyadó emberi erőforrásokat. 

+ 1: Nemcsak a gyülekezet függ a lelkészétől, hanem a lelkész is a közösségétől. Éppen e miatt a kölcsönösség, tudatos egymásrautaltság miatt nem engedi feledésbe merülni a lelkész a lényegi vállalásokat a mindennapos, ad hoc jelentkező, gyors megoldást kívánó helyzetek mellett sem: neki ott kell lennie a gyászoló család mellett, fénymásolnia kell a gyerekfoglalkozásokhoz, miközben intéznie kell a gyülekezeti terem felújítását, és dolgoznia kell azon, hogy közössége megmaradjon és növekedjen – Krisztusban.