Kötőszó

A nemzeti ünnepen ezúttal a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium történetének jeles napjait idézzük fel. A változásokért életüket is áldozni kész '48-as licistákra emlékezünk.

Szöveg: Horváth Edit, a líceumi műemlék könyvtár munkatársa | Illusztráció: Petőfi-szobor Sopronban

Az 1848-as év történelmi eseményeinek híre hamar eljutott Sopronba és a líceumba is. Már március 15-én ismertette gróf Széchényi János, Széchenyi István unokaöccse magyar és német nyelven a főbb történéseket az összegyűlt tömeg, köztük a líceumi diákok körében. Ezt követően a város hangulatát a diákok határozták meg 1848 tavaszán.

A fiatalok fáklyás felvonulással és zenével fejezték ki örömüket és lelkesedésüket a gróf szavai nyomán. Másnap nemzeti színű szalagokkal és feliratokkal díszítették fel az iskola épületét. A pesti és városi alakulatok mintájára még aznap hozzáláttak saját nemzetőrségi századuk megszervezéséhez.

Az egyetemi és főiskolai hallgatók körében gyorsan terjedtek a szabadság eszméi: röpiratokat, petíciókat szerkesztettek, adtak ki, s ezek hatására a soproni licisták is megfogalmazták követeléseiket. Április 2-án elhatározták, hogy röpirat formájában fogalmazzák meg őket, s már 5-én megszerkesztik, 6-án pedig ki is nyomtattatják. Reform kivánatok a soproni evang. főiskola körében (eredeti írással) címmel tizenöt pontban rögzítik az oktatással, tanárokkal kapcsolatos észrevételeiket, illetve kívánságaikat a változtatások érdekében. Követeléseik között szerepelnek a tanrendre, önképzésre és fegyelmezésre vonatkozó megfogalmazások. A petíció végén kijelentik: „E pontokban adja a soproni evang, főtanodai ifjuság reform kivánatait, […] hozzájok mindaddig rendületlen szilárdsággal fog ragaszkodni, míg az itt óhajtott intézkedéseknél is sikeresebbek által a főiskola felvirágzása nem eszközöltetik.”

Müllner Mátyás igazgató, aki a nemzetőrség parancsnoka is volt, előbb szóban, majd írásban próbálta csillapítani a diákokat. A tanári testület Felvilágosító jegyzések címmel fogalmazta meg válaszát április 8-án. Közösségük, élén az igazgatóval, kifejezte sajnálatát a vádak, bírálatok olvastán, de főleg a kíméletlen hangnem miatt nehezteltek. Április 12–13-án Haubner Máté szuperintendens is Sopronba utazott, hogy meghallgassa a diákokat és a tanárokat, és megegyezésre jussanak, de látogatása nem járt eredménnyel. A tanítás szünetelt, az ifjúság a pesti eseményeket követte.

Április 16-án, az áprilisi törvények elfogadásának hírére a licisták színielőadást szerveztek, majd zenés fáklyás felvonulást tartottak a városban. Az esti órákban ismét kivilágították az iskolát, és transzparenseket helyeztek el „Sajtószabadság, korszerű nevelés” felirattal. Az épület előtt magyar és német nyelven tartottak buzdító beszédet, majd elszavalták a Nemzeti dalt. A következő hetekben is tartott a lelkesedés, és május 18-án a diákok újabb röpiratot szerkesztettek Késő válasz a kora megtámadásra címmel. Ebben még élesebben adtak hangot elégedetlenségüknek, visszautasítva a tanárok vádjait. Ennek fogadtatásáról nem maradt fenn dokumentum, ahogy a következő időszakról is keveset tudunk.

Május 13-án a Magyar és Német Társaság helyébe a rövid életű Ifjúsági Kör lépett, amelynek bizottmánya így fogalmazott: „…jellemünk tisztaságára, s becsületünk szentségére fogadjuk, hogy az ifjúságnak mostanában kifejtett szellemét követve, a főiskolánk körében kezdett reformokat a jövő évi tanuló ifjúság életébe átvisszük, s bármilly áldozattal is létesíteni igyekszünk…” Érdekes adalék még, hogy – talán a diákok mozgalma, követelései nyomán – Tatay István tanár fogalmazott egy kiadványt Protestans gymnasiumaink és főtanodáink gyökeres átalakítása iránti javaslat címmel 1848 május végén, amely nyomtatásban is megjelent.

A tanév korai bezárása, az országos események alakulása miatt további részleteket nem tudunk a líceumi diákforradalomról. Az ifjakban égő lelkesedés azonban több diákot is a harctérre vezérelt, s hazaszeretetüket, hűségüket a szabadságharcban is megmutatták. 

Forrás