„Mi az állam? Az ember nyilván bújhat papíralapú és online lexikonokat, kereshet definíciókat, s vélhetően vannak is olyan meghatározások, amelyekre közmegegyezés alapján mondhatjuk, hogy igen, ez az állam. Ugyanakkor az is érdekes lehet, hogy egyes emberek, csoportok, közösségek hogyan viszonyulnak az államhoz, mit várnak tőle, a működését milyen elvek mentén és hogyan kívánják befolyásolni.”
Szerző: Balczó Mátyás | Fotó: Wikimedia
Első emlékeim augusztus 20-áról anyai nagyapámhoz kötődnek. Papáék Budapesten, az Árpád fejedelem útján laktak, annak is a II. kerületi részén, közel a Dunának ahhoz a szakaszához, ahonnan szinte testközelből lehetett átélni a vízi és légi parádét, majd este ugyancsak nem kellett sétálni sokat ahhoz, hogy megnézzük a tűzijátékot.
1982–1983-at írhattunk, vagyis még masszívan a kommunizmusban jártunk, még ha annak a korábbihoz képest puhább, kádári változatában is. Augusztus 20-án nem az államalapítást, pláne nem Szent István királyunkat ünnepeltük – hivatalosan –, hanem az alkotmányt. A szovjet mintára megírt alaptörvényt, amelynek hatályba lépését éppen erre a napra tették 1949-ben, így lett vaskos évtizedekig ez a nap a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe – hogy aztán 1990 után régi értelmét, eredeti tartalmát visszakapva újra az államalapítás és államalapító Szent István király emlékünnepe legyen.
Azért ez sokkal, de sokkal jobb így. Szélesebb az ünnep lényegével való azonosulás lehetősége. Izgalmas belegondolni, hogy az elmúlt bő ezer évre tekintve milyen sok emberrel válhatunk az idő keretét átlépő közösségé. Olyanokkal, akik a Szent István nevéhez fűződő és első királyunk által megszilárdított állam polgárai voltak, ma azok, és lesznek majd a jövőben. Utóbbiak, az állam majdani polgárai viszont egyáltalán akkor létezhetnek majd ebben a minőségükben mint magyar állampolgárok, ha az államalapításra való visszatekintés, annak évenkénti megünneplése mellett tevékenyen részt veszünk az állammegóvásban is – hogy ezt a nem túl szépen hangzó, de talán praktikus kifejezést használjam.
De mi is az állam? Az ember nyilván bújhat papíralapú és online lexikonokat, kereshet definíciókat, s vélhetően vannak is olyan meghatározások, amelyekre közmegegyezés alapján mondhatjuk, hogy igen, ez az állam. Ugyanakkor az is érdekes lehet, hogy egyes emberek, csoportok, közösségek hogyan viszonyulnak az államhoz, mit várnak tőle, a működését milyen elvek mentén és hogyan kívánják befolyásolni.
Magam mint egyike az említett egyes embereknek azt tartom fontosnak, hogy az állam működése a közjónak, a társadalom fejlődésének és az igazságosságnak az elősegítése által mindig nagyobb támogatottságot élvezzen, mindig többen viszonyuljanak hozzá pozitívan, mint az éppen hatalmon lévő kormányhoz. Vagyis a mindenkori magyar kormánynak oly módon kell oroszlánrészt vállalnia az állam működtetésében, hogy az ne csak az adott, az ország irányítására a választásokon felhatalmazást kapott politikai közösség támogatóinak a megelégedésére szolgáljon, hanem azoknak a támogatását is elnyerje, akik – netán sok mindenben – nem értenek egyet a kormánnyal. Hogy a kormánnyal egyet nem értők is azt érezzék, hogy az adójukból (is) működtetett állam politikai hovatartozástól, társadalmi szereptől, rangtól függetlenül lehetőséget nyújt nekik a tisztességes élethez.
Ennek érdekében pedig a keresztény embernek is van teendője! Az igazsággal egylényegű Krisztust (hiszen a Megváltó nem olyan, mint az igazság, hanem ő az igazság) életének a középpontjába helyező hívőnek jelzőfényként kell működnie, ha szükséges, pirosat kell mutatnia bizonyos politikai döntések esetében, még akkor is, ha tudomásul veszi a világi hatalomgyakorlás jellegét. Ez az állam érdeke is, ez az állam megmaradásának egyik fontos eleme: mert ha az éppen aktuális kormányzat az államot irányítva egy folyamatosan szűkülő réteg érdekeit helyezi előtérbe a nagy többségével szemben, az az állam, az ország romlásához vezet.
Mindannyiunknak, a ma és a jövő magyarjainak is elemi érdeke, hogy a következő évtizedek, évszázadok augusztus 20-ái sokkal többet jelentsenek a vízi és légi parádénál, a drága tűzijátéknál. Augusztus 20. egyszerre legyen Szent István államalapító munkájának és az állam megóvásának, a magyar jövőnek az ünnepe!
Isten, áldd meg a magyart!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
