Kötőszó

A házasság hete nemcsak azoknak szól, akik már házasok, hanem azoknak is, akik éppen most készülnek összekötni az életüket. Február környékén egyre több jegyespár keresi fel a lelkészi hivatalokat, hogy egyeztesse az esküvő dátumát, és hogy a lelkész felkészítse őket a templomi ceremóniára. De pontosan mire is készülünk ilyenkor? Mi történik egy evangélikus esküvőn?

Szerző: Kovács Barbara

Az esküvői helyszín kiválasztásában nagy szerepet játszik, hogy a templom hol helyezkedik el, és hogy milyen. Képmutatás lenne azt állítani, hogy minden jegyespárnak, aki evangélikus esküvőt szeretne, evangélikus gyökerei vannak, és meggyőződésből döntött így. Sokaknál inkább praktikus okok húzódnak meg a választás mögött.

Számít, hogy milyen felekezetű templom? Ugyanakkor a jelentkezéskor sokan még nem tudják, hogy a templomi esküvőnek eltérő jelentése van, attól függően, hogy milyen felekezetű templomban tartják. Alapvető különbség, hogy a római katolikus egyházban a házasság szentség, amely csak megkeresztelt hívők számára elérhető, és legalább az egyik félnek római katolikusnak kell lennie. Az evangélikus egyházban a házasság ezzel szemben nem szentség: Luther Márton szerint „az esküvő és a házasság világi ügy, egyáltalában nem illet meg minket, lelkészeket vagy egyházi embereket az a jog, hogy megszabjuk annak rendjét”.

Ezért aki evangélikus templomban járul az oltárhoz, az a hivatalosan, anyakönyvvezető által megkötött házasságára Isten áldását kéri, a gyülekezet, a lelkész és a tanúk előtt pedig kinyilvánítja, hogy megismerte és önmagára nézve is kötelezőként fogadja el Isten rendjét a házasságról. A lényeg ez a szándék, amelyet ellenőrizni nem lehet: aki kéri Isten áldását, annak meg kell adni. Éppen ezért nálunk olyan párok is esküdhetnek, amelyeknek a tagjai különböző felekezetűek. A lelkészek egyedül az egyik fél keresztségét szokták kérni, amelyre akár az esküvő előtt is fel lehet készülni.

Mire esküszünk? Az evangélikus esketési liturgiában szerepel a jegyespár esküje, amely az egyik legvitatottabb része az esküvőnek. „Az evangélikus egyház hitvallásos álláspontja az, hogy a keresztyén ember hivatalos esküt tehet, mert Jézus nem az eskü, hanem az esküdözés ellen szól, és Istent tiszteljük, ha nevét jó és igaz ügy erősítésére használjuk” – olvassuk az esküvőről szóló részt az evangélikus liturgikus könyvben, az Agendában.

Esküt tenni ebben az esetben a házastársi szeretetre és hűségre lehet, mivel ez a kettő az emberi lehetőség határain belül van. Ilyen értelemben az esküben Isten segítségét kérjük: erősítsen meg bennünket abban az elhatározásunkban, hogy szeretni fogjuk a házastársunkat, és hűségesek maradunk hozzá.

Történelmi okai vannak, hogy az esküt megtartották az evangélikus esketési liturgiában, mégpedig az, hogy ez kizárólagosan magyar szokás, első nyomai a reformáció korából éppen Magyarországról származnak. Másrészt ha elhagynánk, könnyen úgy tűnhetne, hogy magát a házasságot sem vesszük komolyan.

Mi kell a templomi esküvőhöz? Elsősorban elhatározásra van szükség, másrészről pedig gyülekezete és lelkésze válogatja, hogy milyen felkészülés van az esküvő előtt. A legtöbb helyen legalább az egyik fél keresztségét szokták alapvetőként említeni, de a felnőttkeresztelési felkészülés megtörténhet az esküvői felkészüléssel párhuzamosan is.

Ezenfelül általában jegyesbeszélgetés vagy jegyesoktatás előzi meg az esküvőt. Nem klasszikus oktatásra kell gondolni, inkább néhány olyan találkozásra, amelyeken a lelkész beszélget a párral arról, hogy őket mi motiválja a templomi esküvőre, milyen közös életet képzelnek el, és milyen ismereteik vannak eddig Istenről, valamint arról, hogy mit ír a Szentírás a házasságról. Van, ahol ez csoportban zajlik, más jegyespárokkal együtt, sőt olyan is van, ahol a menyasszonyoknak és a vőlegényeknek külön tartják. A jegyesbeszélgetés sok pár számára nagyon szép emlék és lelki felkészülés a nagy napra.

A templomi esküvő nem garancia a boldog házasságra, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a közös lelki felkészülés és az Isten színe előtt megerősített szándék olyan erőforrást jelent a pár számára, amely aztán az egész házasságukra hatással van. A párok egyfajta védőhálót is kapnak nászajándékba a templomi esküvővel: ha bármilyen nehézségük adódik a házasság későbbi fázisaiban, van már kihez fordulniuk. Mert a lelkész nemcsak akkor áll mellettük, amikor az esküvőre készülnek, hanem akkor is, amikor később gondok adódnak. Ráadásul a gyülekezetben más házaspárokkal is találkozhatnak, akik a közösség erejével szintén gyógyító hatással tudnak lenni egymásra.