Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Ragadós példa – véleménybuborékok vs. viselkedés

„Nem adhatok mást, csak mi lényegem.” Madách Imre Az ember tragédiájának első színében Lucifer szájába adja ezt a nagyon őszinte mondatot. Akinek van gyereke, annak nem pszichológiai könyvekből kell megtanulnia a néha fájdalmas, néha felszabadító igazságot: azt fogják utánozni, amit teszel. Mondhatsz közben bármit is.

Szerző: Bartha István balassagyarmati evangélikus lelkész 
velemenybuborekok.jpg

„Köszönj szépen a tisztelendő bácsinak! De nem szia, hanem erős vár a mi Istenünk!” – ez csak egy feszengést kiváltó, felesleges noszogatás. Ha viszont a gyerek azt látja, hogy apukája vagy anyukája mások illedelmes köszönését kurta biccentéssel fogadja, és közben azt sziszegi magában: „aberrált bunkó” – az minta lesz.

E világ törvényszerűségei sokszor ellentétesek Isten országának igazságával. A legkézenfekvőbb példa: az életben szükség van emberi teljesítményre, míg Isten országában egyedül Krisztus kegyelme érvényes. A mintakövetés törvénye viszont hasonlóan működik mindkét világban. Ki ne tudná, hogy frázisok szintjén milyen egyszerű megtanulni a keresztyén szóhasználatot (megtérés, alázat, közösség, szolgálat, ige, Úr, egyebek)? Jézus munkája viszont nem ebben áll, hanem a feltétel nélküli, elfogadó és odaadó, áldozatra is kész szeretet megélésében. A vallás felől – beleértve a keresztyénséget is – pogánynak, hitetlennek mondott világban sok megszégyenítő példáját látjuk ennek. Jézust és az ő ügyét nem kell tehát félteni. Mert nemcsak a rossz, hanem a jó példa is ragad.

Pedig milyen tiszta és világos volt a döntés az első pünkösdön! Vagy az ötvenhárom napja bűnözőként elítélt és kivégzett názáreti rabbi a megígért Messiás, vagy a főpapok ítéltek helyesen. Aztán nagyon hamar, már az első nemzedékek idején viták tárgyává vált Jézus tanításának értelmezése, a hozzá való viszonyulás és az ebből következő erkölcsiség.

Az ezt követő évszázadok során pedig folyamatossá vált az egymásnak homlokegyenest ellentmondó, egymást még a megtérítendő vagy az őket üldöző pogányoknál is nagyobb ellenségnek tekintő, minden oldalon Istenre, Jézusra, Bibliára hivatkozó irányzatok küzdelme. Ennek a képtelenségét ismerték fel azok, akik szívügyüknek tartották a keresztyén egységre való törekvést – az ökumenikus mozgalmat. Mára azt látjuk, hogy ez is képes üres formalitássá válni, és a bármilyen szélesre tárt kapukon is mindig lesz, aki kívül reked. Vagy azért, mert valakik mégis határt húznak, feltételeket szabnak, vagy azért, mert a kívül maradóknak eszükben sincs bejutni, hanem egészen máshol vélik megtalálni az egyedüli igazságot. Kint vagy bent vagyok? És ahol vagyok, ott kikkel vagyok? Kik vannak ellenem, és én mi ellen? Az egyedüli és örök igazság feloldódna egy multikulturális káoszban, ha nem húzzuk meg határozottan a kontúrokat? Egybites igenek és nemek váltakozó özöne volna az igaz hit megvallása?

Segítségül, hogy eligazodjak, képzeletben megrajzolom a saját „buborékomat”. Besatírozom rajta az ilyen paramétereim mezőit, mint: igaz hit, tiszta erkölcs, jó ízlés, nemes érzések, Istennek tetsző e világi célok és ügyek, szerelem, barátság, sport, zene, játék, miegymás. Nagyjából pontosan lehet tudni, hogy mi tartozik bele, ebből mi az, ami nélkülözhetetlen, mi az, ami még épp megtűrhető és milyen feltételekkel, és mi az, ami végképp soha és semmiképpen nem kerülhet belülre. Nagyjából már be is kuckóztam magam, és körülnézve elégedetten nyugtázhatom, hogy nem vagyok egyedül: körülöttem nagyon sok, az enyémhez hasonló tartalmú és határú buborék van még. Ők az én testvéreim. Most már csak össze kell fognunk, és megtalálni a helyes módját annak, hogy hitelesen megosszuk az igazságot másokkal, hogy minél többen hasonló tartalmú buborékokat építsenek maguk köré, így ők is a testvéreink legyenek, akikkel méltóképpen fogadjuk majd az Úr Jézust.

De beszélhetek bármit, és beszélhetünk együtt is bármit. Csak viselkedést fognak ellesni azok, akikre hatással vagyunk.

Aztán villámcsapásként hasít belém a kérdés: Én vajon kinek a viselkedését sajátítottam el? Hol van a Messiásnak bizonyult názáreti rabbi az én buborékomhoz képest? Rám mi ragadt?

 Nyitókép: adcareme.org

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. május 22–29–i  számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr1917857855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
evelet_trksz.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása