Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Pünkösd galambja

Csőrében zöld ágat tartó fehér galamb grafikája jelent meg február 24-e után szinte „pillanatokon belül” több (száz)ezer Facebook-felhasználó profilképén. Az egyszerűségével ható grafika Picasso híres békegalambját idézi, amelyet a mester 1949-ben született lányának, Palomának (a spanyol szó jelentése: galamb) kanyarított. Louis Aragon költő pedig a béke-világkongresszus plakátjára tette, talán abban a reményben, hogy a második világháború befejezését megélő és az évtizedek múlva megszülető generáció tagjai se kezdjenek soha többet (világ)háborúba?

Szerző: Stifner-Kőháti Dorottya

picasso_bekegalamb.jpg

A közösségi oldalon feltűnt rajzon a galamb csőrében az olajág élénkzöld színe az erőt, az élet lüktetését, a továbbélés hírét hordozza. A sokk, amely végigfutott a globalizált világon az első háborús hírek hallatán, egyetemes és egyértelmű üzenetbe sűrűsödött: az emberek békét szeretnének. Békét, függetlenül attól, hogy mennyire közel vagy távol élnek a jelenleg az európai kontinensen zajló, de hatásaiban az egész világot érintő, pusztító fegyveres konfliktustól, az orosz–ukrán háborútól. Fiatalok, idősek, férfiak, nők, családok profilképe változott át órákon-napokon belül.

A fehér galamb rajza egy azonnal kimondott, hatalmas, felkiáltójeles NEM!-ként futott végig a világhálón a háború hírére. A szimbólum, amely az egyházi ünnepkörben pünkösdhöz tartozik, azokon a tél végi napokon hirtelen beterítette a világ nagy „képeskönyvének” felületeit. Nem tudom nem úgy értelmezni, mint egy sok ezer hangon megszólaló kérést a teremtmények közösségéből a teremtő Isten felé: „Adj békét, Uram!”

Bizonyosan vannak ebben az említett közösségben nagy számban hívők, akik otthonaikban és felekezetük közösségében aktívan imádkoznak a békéért, az áldozatok megmeneküléséért, immár lassan négy hónapja. Mások talán nem istenhívőként jellemeznék magukat, de szívük-lelkük mélyéről fakadóan fejezik ki az egyetemes kérést, aggodalmat, reményt, fohászt: legyen vége a pusztításnak, legyen végre béke és biztonság a földön!

Fontos bibliai szimbólum a galamb: az Ó- és az Újszövetség lapjain egyaránt kiemelkedő jelentőségű pillanatokban tűnik fel. Először a teremtéstörténetben: amikor Isten a megsokasodott gonoszság miatt özönvízzel pusztította el a lakott földet, csak kevesen menekülhettek meg. Nóé bárkájában az isteni útmutatás szerint a túlélők az özönvíz végén megkapták a jelet. Isten véghez vitte szándékát, és az áradat elvonultával új kezdettel ajándékozta meg a bárka élőlényeit (1Móz 8,8–12). Az evangéliumokban szintén az első fejezetek egyikében jelenik meg: megkeresztelkedése után a Jordán vizénél galamb alakjában száll rá Jézusra a Szentlélek (Mt 3,16). Íme, a Szentháromság egy Isten együtt!

A Szentlélek és a béke megjelenítője egy nagyon is konkrét háborútól való félelmünk idején arra kell, hogy emlékeztessen: Isten nélkül nem vagyunk békében és biztonságban. Nélküle önmagunkat, egymást – és Teremtőnket – sem értjük. Háborúzunk, sebeket ejtünk másokon, önmagunkon. Isten nem erre teremtett minket! Életet kínál fel, új esélyt, tavaszból nyarat, kilépést a tiszta levegőre, mint egykor a bárka túlélőinek.

Isten Lelke a szabadság Lelke. Az Atya és a Fiú Lelke megszabadít a bűntől és a haláltól. Vigasztal, tartást ad, kis és nagy döntéseinkben mértékadó forrásunk. Megajándékoz azzal, aminek oly végtelenül híjával vagyunk: erővel, egységgel, reménnyel, békével, az egymással szót értés, a tiszta, egyenes beszéd adományával. Isteni erővel tölt be, hogy szóval és tettel is hirdessük a megváltás élő Urát, Jézus Krisztust, aki által itt és az örök életben Isten tenyerén vagyunk. Biztonság fénylik fel a Lélek tüzében, amelyet ember, kormány, globalista földi hatalmasság nem adhat meg, csak a mindenható Isten! Közösséget teremt, amely minden tagja által gazdagodást, a megosztott értékek növekedését éli át, megsokszorozza a jót.

Könyörögjünk, hogy a Lélek hozza el szívünkbe a békét; befogadó lélekkel vigyük tovább, ő vezessen a mindennapi élet apró lépéseiben. Engedjük, hogy Isten cselekedjen általunk!

Arccal, névvel vállalták az értékrendjüket a példában említett embertársaink, akik kitették fotójukra az olajágat hozó galambot: „Az emberi élet tisztelete mindenek felett való, békére vágyunk!” Arccal, névvel vállaljuk pünkösdi hitünket: Isten nem hagyta magára, árván a világot. Eljött, itt van közöttünk és bennünk.

Veni Creator Spiritus, jöjj, teremtő Szentélek!

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr117845953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása