Kötőszó

Putyin orosz elnök elismerte a szakadár Donyecki és Luhanszki Népköztársaság függetlenségét, és ezzel egyúttal megkérdőjelezte az országával szomszédos Ukrajna területi integritását. Talán soha nem sejlett fel ennyire erősen egy lehetséges háború rémképe Európa közepén.

Szerző: Homoki Pál evangélikus lelkész
 

Nekünk, magyaroknak sajnos évszázados tapasztalatunk van, mit jelent nagyhatalmak érdekszféráinak metszéspontjában élni. A Kárpát-medence hagyományos ütközőpont Kelet és Nyugat, Észak és Dél találkozásánál, sokszor küzdelménél. Az ügyeletes germán hegemóniatörekvéseknek, a pánszláv birodalmi álmoknak, az iszlám európai terjeszkedésének óhatatlanul újra és újra útjába került Kárpát-medencei magyarságunk. Még nemzeti imádságunk is magában foglalja a „rabló mongol hadát” és a töröktől vállainkra vett rabigát mint állandósult küzdelmeinket szabadságunkért, szuverenitásunkért, önrendelkezésünkért, nyelvünk, kultúránk, nemzetünk megmaradásáért. Történelmünk évszázadok óta erről szól.

Számos külső tényezőnek és elsősorban az euroatlanti integrációnknak köszönhetően most nem mi vagyunk a nagyhatalmi ütközőpont, az most tőlünk mintegy ezer kilométerre keletre található. Mégsem dőlhetünk hátra, mert egy szomszédos országról van szó. Nem dőlhetünk hátra, mert nagyszámú magyar kisebbség él Kárpátalján. Honfitársaink, nemzetünk része ők, kitéve a háború fenyegetettségének. És nem dőlhetünk hátra azért sem, mert keresztényként a békesség keresése, a békességért való fáradozás, a jézusi tanítás arra kötelez minket, hogy álljunk ellen minden emberi gonoszságból eredő agressziónak.

Szép példáit láttuk ennek a közelmúltban. A legismertebb Ferenc pápának az ukrajnai békéért történt imanapi felhívása volt, amelyet január 26-án tartottak. Akkor a katolikus egyházfő azt mondta, hogy az ukrán nép „szenved, és megérdemli a békét”. Reményét fejezte ki, hogy az országban „a sebek, a félelmek és megosztottság végeztével kivirágozhat a testvériség”.

Az ukrán sajtóból tudjuk, hogy az ottani római katolikus egyház papjai támogatást kértek a nyugati egyházi vezetőktől, megfogalmazásuk szerint az orosz invázió magas kockázata miatt. Grigorij Szemenkov atya, a Harkiv-Zaporizzsjai Egyházmegye kancellárja és Roman Krat atya, az Odessza-Szimferopoli Egyházmegye bírói helynöke kitartó imádságra szólítottak fel mindenkit a háború elkerülése érdekében. Így fogalmaztak: „Hűséges katolikusként nincs semmink az oroszok ellen, rendszeresen tartunk orosz nyelvű szentmiséket, és püspöki konferenciánk, apolitikus lévén, soha nem foglalt állást arról, hogy Ukrajnának csatlakoznia kell-e a NATO-hoz vagy az Európai Unióhoz. Az orosz inváziós felkészülés azonban komoly veszélyt jelent ránk nézve.” Stefan Zekorn münsteri segédpüspök és Bertram Meier augsburgi püspök ugyanígy az agresszió elleni imádságra szólítottak fel mindenkit mostani, februári megszólalásaikban. Utóbbi a plébániai hivatalokhoz írott levelében hangsúlyozta, hogy a háborús országban élőknek szükségük van „szolidaritásunkra és imáinkra”. Levele szerint, ahogy a béke megteremtésére irányuló erőfeszítéseink lankadnak, a háborútól való félelem is nőttön-nő. Protestáns részről Pavlo Shvartz, az Ukrajnai Német Evangélikus Egyház (Deutsche Evangelisch-Lutherische Kirche in der Ukraine) püspöke Heinrich Bedford-Strohm bajor püspökkel folytatott beszélgetésében számolt be az ukrajnai helyzetről, imádságos segítséget kérve. A Brémai Protestáns Egyház (Bremische Evangelische Kirche) pedig közös imádságra és béketüntetésre hívott mindenkit február 9-ére Jasper von Legat lelkipásztor vezetésével.

Elég lesz-e vajon mindezen imádságra kulcsolt kezek közös kérése, amelyek a békét esdik, remélik, várják mindennél jobban? Vagy ha a világi hatalmak versengése nyomán mégis kitör a háború, tompíthatja-e ennyi szív közös imája a várható szenvedést? A mindenható Isten tudja. Egyet azonban tehetünk: elkezdünk imádkozni mi is.

Imádkozzunk szeretett hazánkért, a kárpátaljai magyarságért, a világ vezetőinek kellő bölcsességért és legfőképpen a békéért, mert emberi világunkban kevés borzasztóbb dolog van a háborúnál. Imádkozzunk, és legjobb tudásunk szerint cselekedjünk, hogy megelőzzük, tompítsuk, rövidítsük a pusztítást. A teremtő Isten segítsen minket ebben! Ámen.

Borítókép: iStock by Getty Images