Kötőszó

„A re­for­má­ció nem más, mint egy hoz­zá­ál­lás a ke­resz­tény­ség­hez. Ebben az ér­te­lem­ben a re­for­má­ció nem fe­le­ke­zet­füg­gő.” – írja Gáncs Tamás. A kelenföldi evan­gé­li­kus igazgató lel­kész Mt 5,1–10 alap­ján írt, re­for­má­ció ün­ne­pé­hez kap­cso­ló­dó gon­do­la­ta­it ol­vas­hat­ják.

P. A. La­bo­uchère: Me­lancht­hon, Lu­ther Po­me­ra­nus és Cru­ci­ger bib­lia­for­dí­tást ké­szí­te­nek (1847)

Fo­gyaszt­ha­tó-e a re­for­má­ció 2021-ben? Fo­gyaszt­ha­tó-e még, fo­gyaszt­ha­tó-e egy­ál­ta­lán, fo­gyaszt­ha­tó­nak kell-e len­nie? Úgy is kér­dez­het­ném: az a gyöngy­szem, az a kincs, ame­lyet Lu­ther és tár­sai fel­hoz­tak a mély­ről, mennyi­re jön át 1517-ből 2021-be? És ha átjön, mi jön át be­lő­le?

Csak azért kér­de­zem, mert nagy a ve­szé­lye annak, hogy éppen az marad ott, a 16. szá­zad első év­ti­ze­de­i­ben, amire a leg­in­kább szük­sé­günk lenne ne­künk, Jézus mai kö­ve­tő­i­nek, ez pedig nem más, mint a di­na­mi­ka. Az evan­gé­li­um di­na­mi­ká­ja. Az a fajta di­na­mi­ka, amellyel a re­for­má­to­rok fel­vál­lal­ták a ke­resz­tény­ség csöp­pet sem egy­sze­rű ügyét. Di­na­mi­ka, az a tí­pu­sú di­na­mi­ka, amellyel egy­szer és min­den­kor­ra le­tet­ték em­be­rek az éle­tü­ket és hi­tü­ket Jézus élete és a Jé­zus­ba ve­tett hit mellé.

Olyan di­na­mi­ka ez, amely meg­je­le­nik a mátéi ige­sza­kasz­ban, Jézus bá­to­rí­tó sza­va­i­ban. Ami­kor Jézus a Hegyi be­széd­ben el­mond­ja a bol­dog­mon­dá­so­kat, egy tel­je­sen új­sze­rű élet­szem­lé­le­tet, lel­kü­le­tet mutat be, min­tát ad, olyan min­tát, mint amely a re­for­má­ció mo­tor­ja is volt öt­száz­négy éve, és lehet az ma is. Mert a re­for­má­ció nem egy tör­té­nel­mi ese­mény csu­pán, nem le­zárt tör­té­net, nem is his­to­ri­zá­ló el­be­szé­lés, a re­for­má­ció több ennél.

A re­for­má­ció nem más, mint egy hoz­zá­ál­lás a ke­resz­tény­ség­hez. Ebben az ér­te­lem­ben a re­for­má­ció nem fe­le­ke­zet­füg­gő. A re­for­má­ció egye­dül és ki­zá­ró­lag Krisz­tus-függő a szó­nak annak a mély ér­tel­mé­ben, hogy csak Krisz­tus­tól függ. Csak a tőle való tá­vol­ság­tól, il­let­ve kö­zel­ség­től függ, hogy az ember mennyi­re a re­for­má­ció egy­há­zá­nak tagja, és mennyi­re nem.

Amit Lu­ther és re­for­má­tor­tár­sai fel­fe­dez­tek, az nem más, mint hogy nem a dísz­let szá­mít, hanem a tar­ta­lom. Hogy nem az szá­mít, ami lát­szik, hanem az, ami van. Hogy tel­je­sen mind­egy, mit mon­da­nak a papok és egy­há­zi mél­tó­sá­gok: ha az nem össze­egyez­tet­he­tő a Szent­írás­sal, akkor tév­út­ra ve­zet­het. Hogy a te­kin­tély­el­vű egy­ház me­rő­ben el­len­té­tes a jé­zu­si fel­fo­gás­sal. Hogy a re­for­má­ció az ítél­ke­ző, em­ber­ide­gen, anak­ro­nisz­ti­kus, elit­is­ta egy­ház ha­lá­la.

Olyan di­na­mi­ka, mely­ben nin­csen helye sem­mi­fé­le kép­mu­ta­tó, gőgös val­lá­sos­ság­nak – ilyen ér­te­lem­ben öku­me­ni­kus ünnep a re­for­má­ció, mert éppen a meg­osz­tott­ság ellen lép fel. Lé­nye­ges eleme, hogy nem tesz kü­lönb­sé­get első osz­tá­lyú és má­sod­osz­tá­lyú hívő kö­zött. Mert egye­dül a Krisz­tus­hoz való kö­zel­ség, il­let­ve tá­vol­ság a döntő. És min­den más mel­lé­kes.

Éppen ezért lehet a „leg­evan­gé­li­ku­sabb” ünnep a „leg­öku­me­ni­ku­sabb” is egy­ben. A re­for­má­ció szel­le­mi­sé­ge ugyan­is egy for­rás­hoz való vissza­té­ré­sen alap­szik. Olyan for­rás ez, amely közös. Ame­lyet nem sa­já­tít­hat ki senki. Olyan for­rás ez, amely mellé leg­in­kább azt le­het­ne ki­ír­ni: „Min­den­ki szá­má­ra!” Vagy azt: „Fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül a tiéd!” A re­for­má­ció köz­pon­ti üze­ne­te nem más, mint az, hogy a tisz­ta for­rás, az evan­gé­li­um min­den­ki szá­má­ra el­ér­he­tő.

A ke­resz­tény­ség min­den­kié, és nem for­dít­va, hogy min­den­ki a ke­resz­tény­sé­gé. A kettő össze­té­vesz­té­sén sok min­den áll vagy bukik a jö­vő­ben is. A bár­kit is ki­re­kesz­tő egy­ház tel­je­sen össze­egyez­tet­he­tet­len a jé­zu­si gon­dol­ko­dás­sal, és me­rő­ben el­len­té­tes azzal, amire re­for­má­to­ra­ink az éle­tü­ket tet­ték fel, és ami­ért sok­szor az éle­tü­ket adták.

A re­for­má­ció nem egy kon­zerv­ün­nep, nem egy dísz­cso­mag­ba zárt, de az em­be­ri élet­től tá­vo­li mese. A re­for­má­ció di­na­mi­ka. Fun­da­men­tu­ma pedig jól tet­ten ér­he­tő a bol­dog­mon­dá­sok bi­zony­ság­té­te­lé­ben. Di­na­mi­ka, ame­lyik nyi­tot­tá tesz. Nyi­tot­tá Isten felé és nyi­tot­tá a másik ember felé. Di­na­mi­ka, amely rá­ha­gyat­ko­zás Is­ten­re.

Ezen rá­ha­gyat­ko­zás­nak biz­tos alap­ja a nyolc jé­zu­si mon­dat. Bol­do­gok a lelki sze­gé­nyek. Bol­do­gok, akik sír­nak. Bol­do­gok a sze­lí­dek. Bol­do­gok, akik éhez­nek és szom­jaz­nak az igaz­ság­ra. Bol­do­gok az ir­gal­ma­sok. Bol­do­gok a tisz­ta szí­vű­ek. Bol­do­gok, akik békét te­rem­te­nek. Bol­do­gok, aki­ket az igaz­sá­gért ül­döz­nek. Mert övék a mennyek or­szá­ga. Mert ők meg­vi­gasz­tal­tat­nak. Mert ők örök­lik a föl­det. Mert ők meg­elé­gít­tet­nek. Mert ők ir­gal­mas­sá­got nyer­nek. Mert ők meg­lát­ják az Is­tent. Mert ők Isten fi­a­i­nak ne­vez­tet­nek. Mert övék a mennyek or­szá­ga, az Isten or­szá­ga, amely kö­zöt­tünk van.

Ma is. A re­for­má­ció öku­me­ni­kus ün­ne­pén. Ezen a Krisz­tus­ün­ne­pen. Ami­kor a Lélek meg­erő­sít min­ket. Ami­kor az Atya a for­rás­hoz hív min­ket. Ami­kor nem kell kincs­ke­re­sők­ké vál­nunk. Mert a kincs már a miénk. Bol­do­gok, akik ezt hit­tel el­fo­gad­ják.

* * *
A cikk ere­de­ti­leg az Evan­gé­li­kus Élet ma­ga­zin 2021. ok­tó­ber 31,–no­vem­ber 7-i, 86. év­fo­lyam 43–44. szá­má­ban je­lent meg.
Az Evan­gé­li­kus Élet ma­ga­zin kap­ha­tó az evan­gé­li­kus temp­lo­mok irat­ter­jesz­té­sé­ben, meg­ren­del­he­tő a Lu­ther Ki­adó­nál a kiado@​lutheran.​hu címen, vagy di­gi­tá­lis for­má­ban meg­vá­sá­rol­ha­tó és le­tölt­he­tő a kiadó ol­da­lán.