Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Keresztényként élni és életben maradni Afganisztánban

Van még hely a világon, ahol egy Biblia birtoklása egyenlő a halálos ítélettel, és ahol teljes illegalitásban mégis több ezren Krisztus-követőnek vallják magukat. Persze csak csendben, csak otthon, csak maguk között, ha ugyanis nyíltan tennék, már nem lennének életben.

Szerző: Homoki Pál

afgan_ferfi.jpg

A politikai és társadalmi környezet ismert. Az Amerikai Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után az USA és szövetségesei megdöntötték a tálibok uralmát a káoszba süllyedt Afganisztánban. Húsz év eltelte és több ezer milliárd dollár elköltése után a nyugati szövetségesek küldöttségei és utolsó katonái feladva pozícióikat épp most hagyt/ják el a közép-ázsiai országot. Így a kormányzás nagy eséllyel ismét a szélsőséges iszlamizmus egyik ágát, a vahabita irányzatot követő tálibok kezébe kerülhet.

afganok_menekulnek_2021_augusztus.jpg

Kivonulnak az amerikai csapatok (forrás: www.ft.com)

A világot nyilván elsődlegesen a gazdasági hatások és az iszlám terrorizmus esetleges felerősödése érdekli. Sokan a zsidó-keresztény alapokon álló Nyugat újabb nagy vereségét említik, és Kabul elestét a vietnámi háború utolsó akkordjához, Saigon elestéhez és kiürítéséhez hasonlítják. Le lehet majd folytatni az arról szóló vitákat, hogy volt-e értelme Afganisztán amerikai lerohanásának, és lehet-e demokráciát exportálni oda, ahol a társadalom elsődlegesen még mindig családban, nemzetségben és törzsben gondolkodik, és ahol az „ország” és az „egységes nemzet” olyan fogalmak, amelyekről lehet, hogy hallott már az ott élő emberek többsége, de nem biztos, hogy értelmezni is tudja őket.

A 38 milliós Afganisztán lakosságának több mint a fele 20 év alatti, és elképesztő nyomorban él. A gazdaság 80%-a(!) a feketegazdaságból és az illegális herointermelésből származik. Ez az a hely, ahol a korrupció nélküli világot értelmezni sem tudják.  Ilyen körülmények között él, mint csepp a tengerben, az afgán keresztények maroknyi gyülekezete.

A kereszténység múltja Közép-Ázsiában

Az apokrif Tamás evangéliuma és egyes ókori legendák arról számolnak be, hogy Tamás apostol Baktriában prédikált, amely a mai Észak-Afganisztán területén fekszik. Apostoli szolgálatát két király személyével is összekötik. A hagyomány szerint megjelent neki az Úr egy éjszakai látomásban, és arra ösztönözte őt, hogy kísérjen el egy indiai kereskedőt, Abbanest szülőhelyére, Északnyugat-Indiába. Útközben az apostol szolgálata számos megtérést eredményezett az egész királyságban, beleértve az uralkodót és annak testvérét is.  A második Perzsa Birodalom létrejöttének idején (Kr. u. 226.) a keleti egyház több püspöke is szolgált itt. Hittérítők jártak Északnyugat-Indiában, Afganisztánban, laikusok és papok missziós tevékenységet folytattak a vidéken. 409-ben a nesztoriánus egyház állami működési engedélyt kapott I. Jazdagird királytól, a 224 és 579 között – a mai Afganisztán területén is – uralkodó Iráni Szászánida Birodalom fejétől. 424-ben nesztoriánus püspökséget alapítottak az afganisztáni Herátban. A 6. században Herátnak már metropolitája volt, a 9. századtól kezdve székesegyházzal, a környéken pedig kolostorokkal rendelkezett. A keresztény közösség legalább 1310-ig jelen volt Herátban. 

Az iszlám fordulat Ahmad szultán uralkodásának idején (1282–1284) ment végbe. Az Ilkhán Birodalom szultánja még nesztoriánus keresztényként született Nicholas Tekuder Khan néven, azonban áttért, és alattvalóit is áttérésre kötelezte. Az Ilkhán Birodalom végül 1295-ben fogadta el az iszlámot államvallásként. Timur uralkodása idején (1336–1405) szinte teljesen felszámolták a kereszténységet Afganisztánban és Perzsiában. Azóta a jezsuiták, az örmény egyház és az angolok próbálkoztak keresztény missziókkal a vidéken, elenyésző sikerrel. (Forrás: Wikipedia)

Mit jelent ma keresztényként élni Afganisztánban?

Egyetlen szóval válaszolva: életveszélyt. A világ számos pontján folyó, keresztényüldözést bemutató, Open Doors elnevezésű szervezet minősítése szerint – már a tálib hatalomátvételt megelőző időben is – Észak-Korea után a második helyen Afganisztánban volt a legveszélyesebb kereszténynek vallani magát valakinek. Az országnak ma egyetlen hivatalos keresztény temploma van, amely az olasz nagykövetségen található. 1919-ben Olaszország volt az első, amely elismerte Afganisztán függetlenségét, cserébe az afgán kormány engedélyt adott Kabulban egy katolikus kápolna építésére. Az épület számos alkalommal megsérült ugyan, és főleg a külföldi diplomáciai testületek tagjai látogatják, de a mai napig működik – az egyetlen protestáns keresztény templommal ellentétben, amelynek építéséről Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1959-es afganisztáni látogatásakor állapodott meg Mohammed Zahir királlyal, és amely elkészült ugyan 1970-ben, de mindösszesen három évig működött.

Az amerikai megszállás alatti afgán alkotmány lehetőséget biztosított ugyan a szabad vallásgyakorlásra, egy másik pontjában azonban azt is kimondta, hogy semminek, ami a Korán tanításával ellentétes, nincs helye az országban. Az afgán médiatörvény pedig konkrétan tiltja az iszlámon kívül bármilyen más irányzat megjelenítését.

A kereszténység üldözése ugyanakkor sokkal inkább az imámok és a muszlim hitszónokok tanítása, az állami hivatalnokok működése, a hétköznapi többségi társadalom megítélése, a szomszédok, a barátok és a közvetlen családi reakciók nyomán válik konkrét valóssággá. Afganisztánban Krisztus követőjének lenni egyet jelent az utált Nyugatnak való behódolással és a kollaborációval. A család számára hatalmas szégyen egy megtért és kikeresztelkedett családtag, amit legtöbbször családon beüli „becsületgyilkosság” követ. A Biblia birtoklása és a hittérítés egyenlő az államilag garantált halálos ítélettel. A keresztény hitátadást a legalapvetőbb csírájában próbálják elfojtani.

2007 júliusában huszonhárom dél-koreai misszionáriust fogtak el az országban, akik közül többeket megkínoztak és kivégeztek. Ugyanígy az életével fizetett 2010-ben egy nemzetközi orvoscsoport tíz tagja is, akiket keresztény misszióval és kémkedéssel vádoltak meg. Éppen ezért csak hozzávetőleges becslés áll rendelkezésre az afgán keresztények számát illetően, amelyet háromezer és nyolcezer fő közöttire tesznek.

Keresztény hétköznapok

A német Spiegel magazin néhány évvel az amerikai megszállást követően interjút készített egy Haschim Kabar álnéven közölt afgán kereszténnyel. A beszámolóból a kétezer évvel ezelőtti őskereszténységre és a római, államszintű üldöztetésre hasonlító állapotok bontakoznak ki ma, a 21. században. Teljes, maradéktalan illegalitás, sms-ben „teára hívó” házi istentiszteletek, fejből megtanult Szentírás, a lebukástól tartó állandó félelem. A néhány fős imacsoportok tagjai a legszorosabb bizalmi kötődésben élnek és imádkoznak együtt. A riportalany többszöri rendőrségi házkutatásról számolt be, amikor rejtett Bibliákat kerestek, de nem találtak nála a hatóságok. Ő maga a lebukás veszélye miatt a Szentírás jelentős részét fejből tudja, „mini-istentiszteleteiken” a zsoltárokat fejből mondják közösen. A kereszt mint jelkép megjelenítése elképzelhetetlen, egy-egy rejtett halábrázolásból lehet tudni, kinek lehet köze a kereszténységhez. Haschim Kabar mégsem hagyja el hitét.

Beszámolóját azzal zárta akkor, hogy minden segítségnek és minden értük mondott imának nagyon örülnek, és nagyon hálásak érte. Szívük legmélyéből vágynak egy szabadabb világ után…

Erre következett most a tálib hatalomátvétel. Csak remélni tudjuk, hogy Haschim Kabar és „gyülekezetének” tagjai még életben vannak! Csak a teremtő Isten tudja. Mi pedig imádkozunk értük. Ahhoz az Istenhez, akihez ők is, úgy, ahogyan ők is, hogy oltalmazza, erősítse, áldja és őrizze meg őket és minket mindannyiunkat szent kegyelmében. „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Ámen.

A borítókép illusztráció, forrás: pexels.com.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr10016662496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
evelet_trksz.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása