„Vannak ilyen hülye mondások, amit a férfiak terjesztenek, és el is hiszik. Például, hogy egy férfi 100 kilónál kezdődik. Ez hülyeség, a vágódisznó kezdődik 100 kilónál” – mondta az ismert fitneszguru, Schobert Norbert. Voltak, akik éles kritikával illették kijelentése miatt, de olyanok is, akik kiálltak mellette. Mit gondoljunk egy ilyen kijelentésről keresztényként? Nagy Zoltán evangélikus lelkész válaszol.
Szerző: Nagy Zoltán
Az elmúlt napokban sokan megfogalmazták a magyar médiában, hogy mi is van a mázsás határon innen és túl. Először egyáltalán nem akartam ezzel a kérdéssel foglalkozni. Hogy miért? Azért, mert a médiát illetően – főleg a bulvárt tekintve – eléggé gyanakvó vagyok. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez egy ügyes marketinges trükk, amely szépen megjeleníti annak az „aranymondásnak” a valóságát, hogy a rossz reklám is reklám. Hiszen, lásd, most én is a Schobert Norbi mondatai által felvert hullámra hivatkozom. Ezt a gyanúmat valamennyire igazolja is, hogy a Fókusz azonnal készített is egy hosszabb beszélgetést az Update királyával.
Azon a nagyon szomorú tényen is szeretnék ebben az esetben hamar túllendülni, hogy még ez az ügy is elég jól mutatja a magyar társadalomban mára mélyen gyökeret vert általános megosztottságot. Nemcsak a médiában megszólalók foglaltak állást szinte kivétel nélkül szélsőségesen: vagy Norbi mellett, vagy ellene. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha bárkit leszólítanék ma Magyarország bármelyik utcáján, ezután vagy Norbi mellett, vagy ellene szólna. Hiszen már csak ilyen kettősségben tudunk gondolkodni.
Vagy mellette, vagy ellene. Vagy egyetértek, vagy elítélem. Ez a megosztottság átjárja életünket, és a politikai szimpátiától a hétköznapi kérdésekben való véleményformálásig szinte minden téren jelen van. Mindez ugyan sok mindent leegyszerűsít, ugyanakkor az árnyaltabb gondolkodást és eszmecserét teljesen ellehetetleníti.
De mit lehet még a rossz reklámon, illetve a mellette vagy ellene való kiálláson túl erről a témáról mondani? És lehet-e anélkül, hogy elítélnénk bárkit is? Szerintem lehet. Sőt kell is. Miért? Mert a két szélsőséget képviselő szekértáboron túl is vannak emberek, van vélemény. Nem lehet az embereket kizárólag izmosra kigyúrt vagy dagadt disznó kategóriákba sorolni. Mert ez nem a valóság és messze nem az igazság.
Tény, hogy az elhízás ma Magyarországon igenis komoly probléma, amellyel foglalkozni kell. A Covid-járvány csak rontott ezen a helyzeten. Ugyanakkor az elhízásnak nemcsak a kockahas sokszor idealizált véglete lehet alternatíva. Az, hogy a testtömegindex egyik meghatározója a súlyon kívül a testmagasság, nálam inkább csak azt erősíti, hogy Norbi a tudatos médiahack okán szólalt meg úgy, ahogyan tette. Hiszen amikor élsportolókat látok küzdeni a pályán, köztük nem egy van, akinek a testsúlya meghaladja a mázsás határt, ugyanakkor testalkatuk sportosabb, mint társadalmunk férfitagjainak zöméé. De térjünk most vissza az átlaghoz. Mi is az az átlag? Egy valóságban nem létező eredménye a két véglet összeadásának, majd felezésének? Vagy az átlag ebben az esetben nem a két szélsőérték felezése, hanem egy szélesebb spektrum, amelyet az emberek nagy része tesz ki? Amelyből egyik és másik irányban kilógnak a szélsőértéket képviselők?
Mit mond a Szentírás erről a kérdésről? Itt alapvetően két bibliai ige az, amelyből kiindulhatunk. Az egyik már a teremtéstörténetben olvasható: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Móz 1,27) Isten a maga képmására teremtette az embert, amit mi nagyjából azóta félreértelmezünk.
A mindenkori ember ezt a mondatot a legtöbbször úgy értelmezi, hogy Isten olyan, mint mi. Azaz az istenképünket alkotjuk a magunk képmására.
Ehhez képest, amit a Szentírás mond, az nem külső hasonlóságot jelent, hanem azt a képességet, hogy az ember felül tud emelkedni az ösztönein, képes a gondolkodásra, az Istennel való kapcsolatra és az erkölcsi mérlegelésre. Ezek tulajdonképpen nem testi adottságok, azaz ennek így tulajdonképpen semmi köze nincs ahhoz, hogy az ember lelke és szelleme milyen testhez párosul.
Viszont az Isten képmására teremtettség még azt is jelenti, hogy az ember képes arra, hogy a már meglévőből alkosson, szolgálatába állítsa a természetet és annak erőit. Mindez tehát semmit sem mond arról, hogy hány kilósnak is kellene ehhez lennem. Legfeljebb a legextrémebb szélsőségeket kizárva mondhatjuk, hogy egy bizonyos szint alatt, valamint egy másik szint felett az ember fizikailag képtelen arra, hogy a teremtő Isten képmásaként éljen és cselekedjen. Amennyiben életem alkotó részéből elvesz a testemmel való foglalkozás, vagy éppen ebben akadályoz a túlzottan magas értékű testsúlyom, akkor nem tudom Isten képmásaként véghez vinni azt, amire ő elhívott.
A testünkhöz való viszonyunk másik sarokpontja Pál apostol igéje: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19) Ennek értelmében egy keresztény embernek nem önmagáért kell a testével törődnie, nem is azért, hogy a másiknak – mondjuk, épp a házastársának – tetsszen, hanem azért, mert teste a Szentlélek temploma. Ez pedig egyáltalán nem határolható be egy mértékegységgel. Nyilvánvaló feladatunk, hogy vigyázzuk és egészségesen tápláljuk a testünket. Ez viszont sokkal szélesebb skálán mozoghat annál, mint amit kilókban meg lehet fogalmazni. Nem beszélve arról, hogy az ember fiziológiailag is változik a kor előrehaladtával. Amíg ez extremitásokba nem torkollik, nem mondhatjuk, hogy a Szentléleknek „gáz” a plusz vagy mínusz 2–5–7 kiló.
Hiszem, hogy Isten elvárja tőlünk a testünkre való odafigyelést. De ez nemcsak a súlyra, hanem az egészségre, a rendszeres orvosi szűrővizsgálatokra, az esetlegesen szükséges, orvosi utasításra indított gyógyszeres kezelésre ugyanúgy vonatkozik, mint a testtömegindex normálisként meghatározott tartományban tartására.
És abban is bizonyos vagyok, hogy sokkal szerencsésebb, ha ezt nem valaki olyan mondja, aki ebből épített milliárdos üzletet és akár több generációra előremutató karriert. Mert ha valaki nem szélsőségesen hatásvadász, megosztó módon és céllal, hanem értelmesen és hitelesen szól a normalitás mellett, az sokkal célravezetőbb. Nem szabad lesüllyedni arra a szintre, ahol az embert csak kilóban mérik. Mert az ember ott kezdődik, hogy ő Isten teremtménye, Krisztus megváltottja. Ami adottság és kötelezettség egyszerre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
