Kötőszó

Szabadosné Kustra Nikolett januárban diplomázott hittanár-nevelő és földrajz tanári szakon. Lelkészcsaládban nőtt fel, de ő tanítani akar. Miért megy ma egy fiatal tanárnak? A 21. századi gyerekekről, a Biblia iránti fogékonyságukról és a munkába állás utáni első benyomásokról beszélgettünk.

Szöveg: Szebenszki Noémi

– Bár most, a járvány idején megint nagy figyelmet kap a tanári pálya, manapság mégsem sztárszakma. Miért döntöttél mégis mellette?

– Fontos volt, hogy olyan hivatást válasszak, amivel segíthetek, adhatok másoknak, ezt hasznosnak tartom. Úgy gondolom, ez egy olyan értelmiségi szakma, ahol állandóan fejlődhetek, közben pedig folyamatosan közösségben lehetek. És persze nagyon szeretem a gyerekeket is.

– Hittanár-nevelő és földrajz szakos tanárként mennyire volt könnyű elhelyezkedni?

– Már államvizsga előtt elkezdtem érdeklődni, és a vizsga után egy héttel munkába is állhattam. Az egyház rugalmas volt, igyekezett segíteni, így nem voltam magamra hagyva ebben. Január 25-től Sülysápon, Mendén, Kőbányán és Pestújhelyen tanítok általános iskolákban.

– Pályakezdőként gondot jelentett a gyerekek tiszteletét kivívni?

– A hittanórákon jellemzően nincs annyi gyerek, és nagyon lelkesek, kooperatívak. Úgy látom rajtuk, hogy várják az órát, felüdülés lehet számukra, hiszen nem olyan kötött. De nehéz volt megszokni a „Niki néni” megszólítást.

– Hogyan képzeljünk el egy általad tartott hittanórát?

– Ez nagyban függ az életkortól. A 4., illetve 5. osztály nagyjából a vízválasztó. A fiatalabbak szeretnek kézműveskedni, színezni, mindent, ami kézzel fogható vagy játékos. A nagyobbak pedig szívesebben beszélgetnek, kifejtik a véleményüket, kedvelik az interaktív dolgokat. Amit minden korosztály szeret, az a képregényalkotás. Ilyenkor egy vagy több történetet kell képregényes formában feldolgozniuk. Utána elmondják a többieknek, és megbeszéljük. Rajzolhatnak, beszélgethetnek, és a történet részleteire is jobban emlékeznek.

– Mennyire nyitottak a mai gyerekek a Bibliára?

– Ez nagyban függ a gyermek hátterétől. Van olyan, aki már 1. osztályban sokat tud a Bibliáról, mert az anyukája vagy a mamája sokszor olvas neki belőle. Ugyanakkor van, aki 6. osztályban sem hallott még Józsefről. De kivétel nélkül okosak, értelmesek és érdeklődők a gyerekek, akiket tanítok.

– Mi az eddigi legmeghatározóbb élményed tanárként?

– Talán az, hogy mennyire gyorsan ki tud alakulni a gyerekekkel a szimpátia. A mendei 6. osztályos lányok már a második órán egy többoldalas táblarajzzal köszöntöttek: „Szeretjük Niki, örülünk, hogy jött!” Ez nagyon kedves, őszinte gesztus volt tőlük, ami nagyon jólesett, és azóta is jó a viszonyunk.

– A hittanár-nevelő szakot az Evangélikus Hittudományi Egyetemen végezted. Miben volt más a képzés, mint egy lelkésznek készülő teológushallgatóé?

– A hittanárok képzésében nem szerepel a görög, a latin és a héber nyelvi kurzus. A legtöbb tantárgyunk közös, a különbség inkább a képzés mélységében, részletességében van.

Szabadosné Kustra Nikolett (fotó: Goodnews Pictures)

– A földrajz szakot pedig az ELTE-n végezted. Mennyire volt nehéz összeegyeztetni a kétféle órarendet?

– Az elején nagyon. Egy félévben átlagosan húsz tárgyam volt, és a fele általában ütközött is. Mivel kevesebb volt a gyakorlati órám, hiányozhattam az előadásokról. A hiányzások viszont meglátszanak a tudáson és a közösségi életen is. Kezdetben nehéz volt beilleszkednem, de később kialakultak szoros baráti kapcsolatok. Nélkülük nem is hiszem, hogy sikerült volna elvégeznem az egyetemet.  

– Édesapád lelkész. Nem kaptál kedvet vagy elhívást, hogy te is lelkész legyél?

– A háttérben szeretek munkálkodni, támogatni. Nem vonz a lelkészi szolgálatnak az az oldala, hogy több tíz vagy száz ember előtt beszéljek. Azt gondolhatnánk, hogy a tanár is ezt csinálja, de én úgy gondolom, hogy nem szükséges, hogy a tanár legyen a főszereplő. Szerintem az a jó, ha a gyerekeké a színtér. Az erős elhívást sem éreztem, jól érzem magam hittanárként.

– Miért lehet jó párhuzamosan végezni két egyetemet?

– Így nagyon szerteágazó társadalmi légkörben mozoghattam. Az ateistától a konzervatív keresztényig mindenkivel találkoztam, meghallgattam véleményeket. Ez sokat formált a gondolkodásmódomon. Talán ezért ajánlanék másnak is egy ilyen szakpáros képzést, mert tágítja a világlátást, az ismeretségi körünket.