Kötőszó

„Hiánnyal teltek vagyunk. A böjt is hiány, hiányteremtő. Van, aki egyes táplálékokat von meg magától, más az alkoholtól, a szórakozástól, a hobbijától vagy a vásárlástól tartózkodik” – írja Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész. A fóti evangélikus gyülekezet tagjai napi üzenetet kapnak e-mailben. A sorozat címe: Negyven böjti szó. Az alábbiakban Zászkaliczky Zsuzsanna gondolatait olvashatjuk a mindenkit érintő, sokarcú hiányról.

Szerző: Zászkaliczky Zsuzsanna

1. A semmi nincs – a hiány van.
„Hiányod átjár, mint huzat a házon.” Elég egy rés az ablak alatt. Egy nyitva felejtett ajtó. És a huzat hirtelen ott terem. Mindenütt, ahol nincs valami. A huzat minden másról eltereli a figyelmet is.
A semmi nincs – a hiány van.
A tiszta pohár üres. A vizespohárból, ha kiürül, hiányzik a víz. A borospohár szélén még megcsillan egy vörös csepp – de a bor hiányzik. Az elhervadt rózsacsokor a szemétdombon végzi – a szín, az illat, a bársonyos pompa hiányzik a szoba homályából.
A semmi nincs – a hiány van.
A semmiről nem jut eszünkbe semmi. A hiányról mindaz eszünkbe jut, ami (aki) lehetne.

2. Elindul. Egyik kezében pár szál virág. Arcán maszk. Az idős asszony már várja a tornácon. Mosolyog a szeme. Vízbe teszi a virágot, hangját felfogja a maga varrta textilmaszk az arca előtt. Átkarolás, anyai csók lassan egy éve nincs.

Kiszáll a liftből. Kezében papírtáska, benne ebéd, gyümölcs. Arcán maszk. Becsönget. Hátralép. Bent köhögés, zihálás, kulcscsörgés. Az ajtó nyílik, az előszoba sötétjében meggörbült tartású, gyenge fiatal nő. Most ő lép hátra. Az érkező leteszi a táskát a küszöbre. Megint hátralép. Néhány szófoszlányra futja fájdalomról, leletekről. Gyors búcsú. Ölelés, érintés nincs.

Várakozik. A pályaudvar zajos nyüzsgése most nem zavarja. A másik szembejön a vágány mellett. Évek óta nem találkoztak. Most is csak a tekintetek látszanak. Mosolyognak. Koccolnak a bőrkesztyűs öklök. Ezernyi megbeszélnivalóval érkeztek. A pohár bor elmarad, a baráti ölelés hiányzik.

Messenger-videóhívás. Felveszi. Másfél éves unoka arca tölti be a képernyőt. Kacag. Újra és újra csak a haját látni. „Buccol” – hallja az anya hangját. Mármint azzal, aki a virtuális vonal túlsó végén ül. Hiányzik a baba illata, a bőre puhasága, az ölelés, a simogatás, a közös játék.

Harangszó. Felölti a fekete kabátot. Belép a templomba. Az oltáron virág, gyertya, Biblia. A kehely és a paténa már hónapok óta hiányzik. A padokban ott ülne Rózsi néni, Mariska, Jani bácsi, amott meg az az új fiatal pár a gyerekekkel. Hiányoznak. Mindenki hiányzik.

3. Hiánnyal teltek vagyunk. A böjt is hiány, hiányteremtő. Van, aki egyes táplálékokat von meg magától, más az alkoholtól, a szórakozástól, a hobbijától vagy a vásárlástól tartózkodik. Valamitől, ami fontos, ami hiányzik, ha elmarad az életünkből. Amíg hiányzik, addig érezzük, hogy fontos.

Amikor már csak az „Isten alakú űr” marad, tudhatjuk, hogy jó úton járunk.