Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Dédapám pincenaplója
Különleges üzenet járvány idején

Megható olvasói írás érkezett a postaládánkba. Dr. Bencze Rékában dédapjának pincenaplóját olvasva érlelődtek meg az alábbi gondolatok. 

Szerző: Hódi Mártonné dr. Bencze Réka

joanna-kosinska-b6ydtys2igy-unsplash.jpg

„Akkor is regény lesz ebből, ha a valósághoz egy pontot sem teszek hozzá, sem el nem veszek belőle. Regény, melyet csak a fékét vesztett emberi természet diktálhat. Milyen jó, hogy Isten minden történés felett Úr, és Úr marad mindig, bárha úgy látszik is, hogy a lovak közé dobta a gyeplőt” – kezdi naplóját Ruttkay Miklian Géza (Nagyi édesapja, a mi dédapánk) 1945. január 31-én a Fehérvári út 24. szám alatti pinceóvóhelyen, ahova a szovjet ostrom elől menekültek.

Ezekben a szokatlan, járványos napokban nekem is eszembe jutott, hogy naplót kéne írnom. (Hogy a dédunokáimnak legyen mit olvasniuk…) Hiszen történelmi időket élünk most is – igaz, más jellegűeket. A naplóírásból persze nem lett semmi, de azért sokszor eszembe jut a Pincenapló. 

Vajon ők hogy bírták?

Bezárva.

Ők a pincébe. Mi kisebb-nagyobb lakásainkba.

Ők mintegy negyvenen egy teremben. Mi négyen. Mások ketten-hárman, sokan teljesen egyedül.

Őket riasztotta a külvilág, az aknák, a lövések zaja, a robbanások. Minket kicsábít a napsütés, az éledő természet.

Nem tudták, meddig tart, és hogy ér véget a fogságuk. Mi sem tudjuk, meddig kell elszigetelődünk, és mi lesz azután.

Nekik alig volt valamijük: a villany már az első napon elaludt, a mécsesek, gyertyák fogytán, ivóvíz a szomszéd ház félbemaradt kútfúrásából, tiszta levegő csak a szellőzőn át. Nekünk mindenünk meg van: víz, villany, fűtés, felszerelt otthon, bőséges élelem, kényelmes ágy, még internet is.

Ők alig kaptak hírt távoli szeretteikről. Mi mindennap beszélhetünk velük telefonon, Skype-on.

Valami mégis nagyon hiányzik.

Ők ünnepeltek. Először az újévet, aztán a vízkeresztet. Nálunk húsvét van.

Ők együtt tartottak istentiszteletet, úrvacsorát vettek (a katolikus testvéreikkel közösen is!). Mi nézzük a képernyőt, de alig élhetjük át a közösséget, és nem részesülhetünk a szent eledelből.

Bezárva.

Bezárkózva.

Mint a tanítványok. 

„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!” (Jn 20,19)

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr5615659558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása