Ez az időszak sokunkat sokféle nehézség elé állít, s az egyik legfontosabb, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy tudatosan megadjuk, megkeressük a helyet a minőségi énidőnek a hétköznapokban is: legyenek programjaink, amelyek során nem engedjük elterelni a figyelmünket, csak egyvalamivel foglalkozunk. Ehhez készítettem könyvajánlót.
Szerző: Isó M. Emese
Kutyifa Anikó: Napi felhő. 2019.
„Egy épeszű(nek tűnő) felnőtt nyilván nem érti, hogy érdemes minden közlekedési táblát minimum megnézni, maximum megnyalni.” Kutyifa Anikó gyógypedagógus karcolatait olvasva egészen új kérdések vagy éppen megszokott, hétköznapi dolgok kerülnek elénk új összefüggésben, miközben tanulunk és önmagunkhoz kerülünk közelebb. A Felhőkről – autizmussal élő gyermekekről – szóló írások célja a társadalomnevelés és -érzékenyítés, de nyitottsága és konstruktivitása is arra sarkallja az olvasót, hogy ugyanolyan tisztelettel és szeretettel forduljon élete minden feladata, kihívása, hétköznapi kötelességei felé.
A Napi felhő egy korántsem könnyed, de fontos olvasmány: tudományos igénnyel, közérthető módon beszél a sokak számára félreértett, meg nem értett autizmusról. Olyan könyv, amelyet időről időre le kell tenni, majd újra és újra felvenni: a téma megköveteli, hogy megadjuk neki-magunknak az időt – hol nevetve, hol megkönnyezve.
168 oldal / 140 × 150 mm / kartonált / ISBN 978-963-380-150-5
Prodán Márta: Egy asztalnál a világ. 2020.
A kiadó legújabb kötete, s ahogy telnek a karantén napjai, egyre inkább biztos vagyok abban, hogy ennek a könyvnek most kellett megjelennie. Készültünk a bemutatóra, tudtuk, hogy örömünnep lesz, hiszen a könyv megjelenésének előkészítése is az volt: mindenki szívből, szívesen, örömmel dolgozott vele, mert ez egy ilyen munka. Együtt izgultunk, míg egyértelmű nem lett, hogy bemutató – a szokott módon – bizonyosan nem lesz. Miért érezzük egyre fontosabbnak, hogy mégis megjelent, hogy kézbevehető, olvasható, simogatható?
Prodán Márta laikus szerző: nem lelkész, nem teológus. Olyan, mint mi: dolgozik a ház körül, főz, mos, takarít, bevásárol, s közben megírja, megéli, hogy mindenben ott van Isten. S ilyen vonatkozásban nemcsak a külső történésekről, de a belső rezdülésekről is számot ad írásaiban. Ezekkel a „szösszenetekkel” hív minket közösségbe, s nem egyszerűen olvasóközösségbe, hanem – akár a fizikai távolság ellenére is – az Úr asztalánál megtörténő találkozáshoz.
72 oldal / 140 × 195 mm / kartonált hajtófülekkel / ISBN 978-963-380-180-2
Szabó Lajos (szerk.): Visszhang – Imádságok, olvasmányok. 2019.
Az otthoni olvasásnak is lehet rendje, célja. Mivel istentiszteleteink, gyülekezeti és közösségi alkalmaink elmaradnak, új hangsúlyt nyer Jézus szava: „…amikor imádkozol, menj be a belső szobádba…” (Mt 6,6). Középkorászként folyton azokon a kommentárokon jár az eszem, amelyek a laikusokat kívánták segíteni imádságos életükben, s hogy mi lehet az ma, ami bennünket is segít a Krisztusra való figyelésben. Bízom benne, hogy ilyen a tavaly harmadik, bővített és átdolgozott kiadásban megjelent Visszhang című imádságoskönyv: segít a családdal közösen vagy egyedül, a lakás egy kis zugába húzódva imádkoznunk, megpróbálva átélni a legmélyebb belső kapcsolatot, amely Istenhez és az emberekhez köt, s amelyben az összetartozás érzése határoz meg mindent.
404 oldal / 124 × 183 mm / flexibilis keménytáblás / ISBN 978-963-380-172-7
Douglass, Klaus – Vogt, Fabian: 40 nap alatt az Én körül. Ford. Kaposi Luca. 2019.
A negyven nap szimbolikus értékkel bír: ennyi ideig tart a bűnbánati időszak húsvét előtt, ennyi ideig böjtölt Krisztus a pusztában és Mózes a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a tízparancsolatot, ennyi ideig tartott az özönvíz, s negyven évig vándorolt a zsidó nép is a pusztában… Maga a karantén szó is negyven napot jelent: quaranta giorni – ennyi időre rendeltek karantént a középkori Velencében a pestisjárvány alatt. Mögöttünk a böjti időszak nagy része, de megkezdődött egy különös időszak is az életünkben, amely az odafigyelés ideje is lehet.
A 40 nap alatt az Én körül olyan könyv, amely fontos kérdésekhez kapcsolódva ad számunkra feladatokat: olvassuk a Szentírást, írjunk levelet Istennek, tanuljunk meg egy-egy bibliai igeverset, figyeljük meg a természetet, s közben biztat az imádkozásra, gondolataink lejegyzésére és arra, hogy keressük a személyes kapcsolatot Istennel. A lelki expedíció során különböző illusztrációk: grafikák, karikatúrák is ösztönöznek a leírtak továbbgondolására vagy akár a kritikus kérdésfeltevésre.
A kötethez nyolc evangélikus zenekar komponált dalokat, mert a befelé fordulás mellett táncolni és hangosan énekelni is kell – otthon is!
404 oldal / 140 × 215 mm / keménytáblás / ISBN 978-963-380-173-4
(Valami más: Hiányzol: https://www.youtube.com/watch?v=yyW5oSkXLMc&list=PLf3Mk1zfmKJfEWPj0y1LfNXcjO0WOqzpu&index=5)
Füller Tímea: Egy papné titkos naplójából. 2019.
Füller Timea sztárszerzőnk, ez már a harmadik önálló kötete. Nekem pedig ez a kedvencem közülük: kedves, megható, őszinte, melyben a szerző-narrátor – óriási adag öniróniával – tud nevetni önmagán, még ha sokszor könny gyűlik is közben az olvasó szemébe. Ugyan a lelkészfeleség státusának megélése áll a középpontban, mégis mind magunkra ismerhetünk benne, hiszen valószínűleg nekünk is számtalan helyzetben kellett már magyaráznunk valakinek (vagy éppen saját magunknak), hogy mivel is foglalkozunk, mivel ment el a napunk, s mind tudjuk, hogy vannak (élet)helyzetek, amelyekből nem lehet kilépni – ezekből a történetekből mind megírhatnánk a saját titkos naplónkat…
A lelkészfeleség a kimondott és ki nem mondott elvárások kereszttüzében is derűvel éli meg a hétköznapok és ünnepnapok nehézségeit, s közben megtanuljuk, hogy nem szabad teljesíthetetlen elvárásoknak megfelelnünk. A könnyed kikapcsolódáshoz tökéletesek Füller Tímea rövid kis naplóbejegyzései és Lente István megmosolyogtató rajzai.
120 oldal / 180 × 130 mm / flexibilis keménytáblás / ISBN 978-963-380-166-6
Isó M. Emese (szerk.): Szerelemládikó – avagy a házasság dicsérete. 2020.
Idei első könyvünk Luther Márton válogatott írásait tartalmazza a magam szerkesztésében. Szóval illik is meg nem is ajánlanom. Végül is más okból gondoltam úgy, hogy helye van a listán: egyrészt a kötet több hosszabb-rövidebb írást tartalmaz, így félretehető, és bármikor újra folytatható az olvasása. Másrészt – és ez számomra fontosabb – a közös olvasási élményre kívánja ösztönözni a tulajdonosait: amikor be vagyunk zárva, evidens, hogy együtt vagyunk, azonban megvan a veszélye, hogy az együttélés egymás mellett éléssé válik.
Ez a házaspároknak ajánlott mű játékos és tudatos részvételre biztat: miközben megismerhetők belőle a reformátor házasságról alkotott, a maga korában forradalminak számító gondolatai, alkalmas arra, hogy levelet írjunk bele a kedvesünknek, lejegyezzük benne a közös imánkat, belecsempésszünk egymásnak kis üzeneteket, fényképeket, rajzokat… S nem utolsósorban arra, hogy közös olvasási élményt szerezzen, személyessé téve saját közös példányunkat.
208 oldal / 123 × 184 mm / kartonált hajtófülekkel / ISBN 978-963-380-179-6
Balicza Iván: Isten mémjei. 2019.
Igehirdetési gyűjteménynek lennie kell az ajánlóban! Azok ugyanis olyanok, mint a novelláskötetek: sok rövidebb lélegzetvételű, néha könnyed, máskor kőkemény üzenetet fogalmaznak meg. Ráadásul Krisztust a középpontba állítva. Szeretem ennek a kötetnek a leleményességét: Balicza Iván igehirdetései újszerűek, igyekeznek megragadni az olvasó képzeletét, gondolkodását. Megragadó formában adják tovább a Biblia üzenetét, közben nem felejtve el „mainak” lenni. A neves nyugalmazott evangélikus igehirdető ez alkalommal mémek formájában nyújtja át az olvasónak prédikációit. S miért mémekként? Mert azok is emberről emberre, olvasóról olvasóra terjedő kulturális elemek. Örömmel adom tovább ennek a kötetnek a hírét, olvassák szeretettel, terjedjen Isten üzenete!
172 oldal / 154 × 203 mm / kartonált / ISBN 978-963-380-157-4
Ittzés Szilvia: Tanárnő, kérem! Luther Kiadó – Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2019.
Titkon azt remélem, hogy a távoktatás élménye új könyvrevalót fog jelenteni a szerzőnek és nekünk, olvasóknak. Ittzés Szilvia, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára, kedves, humoros és szerethető történetek mentén adja közre élményeit. Miről van benne szó? Idézem: „Tanárnő, kérem, ugye nem írunk ma? És ugye ki tetszik húzni azt a kisegyest, és tanárnő, nem én voltam! És tanárnő, minek jön az osztályba új gyerek, vagyunk már elegen! De tanárnő, ezt meg minek megtanulni? És amúgy ehetek, mert nagyon éhes vagyok?!” Most, hogy távol maradunk a tantermektől, még meghatóbb olvasni ezeket a vidám és nem utolsósorban tanulságos történeteket, amelyek hitről, tanár- és gyermeklétről, diákcsínyekről és igazi találkozásokról egyaránt szólnak.
176 oldal / 120 × 185 mm / keménytáblás / ISBN 978-963-696-796-3
Andrási Andor – Laborczi Dóra (szerk.): Sztehlo-gyerekek voltunk. 2018.
Hetvenöt éves lenne idén a Gaudiopolis, a „gyermekköztársaság”, amelyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkész alapított több száz menekült gyermekkel. Az általa megmentett – felnőtt – gyermekek szólalnak meg e kötet lapjain, eredeti fényképfelvételek kíséretében felvázolva a szeretet, a teremtés és a testvériség megalkuvást nem tűrő emberének képét. Sztehlo Gábor vállalta, hogy a diktatúra árnyékában közösséget épít, az üldözött létben arról a jámbor, de határozott és eltökélt bátorságról téve tanúbizonyságról, amelyet Krisztustól tanult.
320 oldal / 180 × 220 mm / keménytáblás / ISBN 978-963-380-134-5
A lista legsúlyosabb darabja – szó szerint és átvitt értelemben is. A majdnem másfél kilós könyv csak válogatás Luther azon írásaiból, amelyek valamely aspektusból a világi hatalom témakörét járják körül az engedelmesség, az ellenállás, a lázadás, a háború, a fenyegetettség, a közerkölcs és a kisebbségek helyzetének kérdését is érintve. A reformátor nyomtatásban megjelent életművéből talán a rövid, sokszor igen szellemes megnyilvánulásokat egybefoglaló Asztali beszélgetések a legismertebb a nagyközönség számára, ez a kötet mégis jobban az „enyém”, az egyszeri, laikus olvasóé. Mert voltképpen a házaséletről, az iskolákról, a békéről beszél benne Luther – sokszor kicsattanó vagy éppen kissé nyers humorral –, intve bennünket: „Aki visszaüt, nincs igaza annak.”
868 oldal / 170 × 240 mm / keménytáblás vászonkötés / ISBN 978-963-380-104-8
+1
Folyóiratot olvasni jó! A havi rendszerességgel vagy negyedéveként megjelenő lapok folyvást ellátnak minket olyan írásokkal, amelyeket magunktól biztosan nem találnánk meg: újra és újra bővítik a látóhatárt, szélesítik a világ folyásáról alkotott tudásunkat.
A Credo evangélikus folyóirat 1995-ben jelent meg először, vállalva, hogy olyan értelmiségi lap akar lenni, amely nemcsak az evangélikusokat, de más felekezetűeket és felekezeten kívülieket is hív a közös párbeszédre. A lap tudományos igénnyel megírt ismeretterjesztő írásokat, szépirodalmi alkotásokat, recenziókat közöl. Idei első száma pedig ez alkalommal ingyenesen letölthető. E tematikus számban evangélikus kötődésű költők, írók és irodalmárok életműve kerül elénk: Jánosy István, Járosi András, Eginald Schlattner és Hamvas Béla műhelye – csak hogy néhány nevet említsek. Katt!
+ ∞
Nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, hogy különös időket élünk. Figyeljünk egymásra, írjunk karanténnaplót, imanaplót, levelet egymásnak (házon belül is ér!), lepjük meg egymást! Olvassunk együtt, olvassunk fel egymásnak, találjuk meg a saját történeteinket!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.