Azon tűnődöm, mi ér többet: 1200 milliárd forint vagy 1 dollár 87 cent? Kérem, az olvasó ne nyilvánítsa teljességgel abszurdnak ezt a morfondírozásomat, hanem tekintse legalábbis költői kérdésnek.
Szerző: Fabiny Tamás
„Idén 1200 milliárd forintot költhetnek a magyarok karácsonykor, ami rekordot jelent” – mondta az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Nem vagyok a karácsonyi ajándékozás ellen, annak mértéktelenségét azonban elfogadhatatlannak tartom. Mint ahogy elborzadva láttam, mit jelentett a Black Fridaynek nevezett őrület, ahogy advent küszöbén tolakodó akciókkal kezdetét vette az ünnepi bevásárlási láz. A fogyasztási őrület csúcsra járatása volt ez a minden szempontból fekete péntek.
Néhány éve egy olyan kutatásról olvastam, melynek keretében karácsony előtt középiskolásoknak ezt a kérdést tették fel: szeretnék-e, hogy szüleik akár kölcsönöket is felvegyenek azért, hogy a nekik szánt ajándékokat meg tudják venni. A nagy többség igennel válaszolt: bizony, inkább adósodjon el a család, de legyen meg a megkívánt ajándék.
A Lukács írása szerinti evangéliumban olvasunk arról, hogy Jézus egy testvérpár otthonában vendégeskedik. Egyikük, Mária csak ül a Mester lábánál, és hallgatja a beszédét. Mártát viszont teljesen lefoglalja a sok felszolgálás, amit ő szóvá is tesz: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen!” Ő azonban így válaszol: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10,40.41–42)
A 20. század kitűnő filozófusa, Erich Fromm Haben oder Sein címmel írt egy könyvet. Angolul To Have or to Be? Ebben kimutatja, hogy a birtoklás egyik ősi megjelenési módja a bekebelezés. A fogyasztói társadalom alapja az egész világ elnyelésének vágya. A modern fogyasztó ezt mondja: „Az vagyok, amit birtokolok és elfogyasztok!” A birtoklás ellentéte a létezés. Az a gondtalanság, ahogy az ég madarai vagy a mezők liliomai élnek. Nincs semmijük, mégis pompásabbak, mint Salamon király a legszebb ruhájában.
Kevésre van szükség, valójában csak egyre. Ez a jézusi mondat lehet idei karácsonyunk vezérigéje. Itt kanyarodom vissza az 1 dollár 87 centhez, szemben a 120 milliárd forinttal.
O. Henry A háromkirályok ajándéka című novellájában Jimnek és Dellának, a két fiatal szerelmesnek 1 dollár 87 cent az összes vagyona. Mindketten tudják, hogy ebből nem tudnak a másiknak ajándékot venni. Jim ezért eladja a zsebóráját, amelyre pedig olyan büszke volt. Az érte kapott pénzből tudja megvenni azt a fésűkészletet, amelyre Della annyira vágyott. Kedvesének ugyanis gyönyörű hosszú haja van. Jim boldogan viszi haza az ajándékot, ahol döbbenten látja: Della egészen rövidre vágatta a haját. Mit ér így az áldozatok árán megvett ajándék? Kiderül azonban, hogy a lány azért vágatta le a haját, hogy azt paróka céljára eladja egy fodrásznak. A kapott pénzből tudta csak megvenni azt a láncot, amelyet Jim szeretett volna az órájához. Immár ez az ajándék is értelmét veszítette.
Vagy mégsem? Hiszen ez a két fiatal nem a fölöslegéből vett ajándékot a másiknak, hanem önfeláldozó módon mindent oda tudott adni.
Kevésre van szükség, valójában csak egyre, mondja Jézus.
Ezek után még egyszer megkérdezem, mi a több: 1200 milliárd forint vagy 1 dollár 87 cent?
Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában (Lélektől lélekig) 2019. december 22-én.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
