Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Nem minden helyzetből lesz csoda
Jézus és Péter a vízen – 1. rész

Egy háromrészes igehirdetés-sorozat első része következik most. Mindhárom igehirdetés Jézus és Péter vízen járásának történetéről fog szólni. Az elsőben Jézus áll egyedül a víztükör tetején. A másodikban Jézus mellett Péter is a vízen áll. A harmadikban pedig Jézus továbbra is a víz felszínén van, Péter pedig süllyed a habokban. 

Egy sokak által ismert bibliai rész kibontása következik, nem a megszokott nézőpontból.

Szerző: Pethő Jucus

peter.jpg

A mai, első részben a történet elejéről van szó, amikor még csak Jézus jár a vízen, Péter pedig a többi tanítvánnyal együtt a csónakban ül. Központi gondolatunk így szól: nem minden helyzetből lesz csoda.

Játsszunk először a képzeletünkkel! Képzeljük el, milyen lehet vízen járni! Sőt! A történetből kiderül, hogy mindez nagy szélben történik. Tehát úgy képzeljük el azt, hogy a vízen járunk, hogy közben hatalmas hullámok csapkodnak! (A szörfösök élveznék…) Úgy haladunk a víz tetején, hogy közben időnként be-beterít minket egy taréj. Mit érzünk a lábunk alatt? A víz puhaságát vagy inkább, mintha szilárd lenne? Belesüllyed-e a lábunk pár centire a vízbe – mondjuk, amikor lépünk –, vagy teljesen a felszínen járunk? És vizes lesz-e a lábunk, vagy lepereg rólunk minden csepp? Fantasztikus lenne kipróbálni! De nem minden helyzetből lesz csoda, így az esti fürdésnél ki tudjuk majd vakarni magunkat a koszból a vízzel… Nem fog a víz csak úgy leperegni rólunk!

Jézus tudott a vízen járni. Csak nem szokott. Mindössze ez az egyetlen eset – a feljegyzettek között, persze –, amikor ezt megtette.

Amikor János megkeresztelte őt, akkor ugyanúgy elmerült a vízben, ahogy mi szoktunk. Amikor korábban a víz hangosítóképességét kihasználva egy csónakból beszélt, a csónakkal ment be a vízbe. Vagy amikor kérte Pétert, hogy vigye magával halászni, a szokott módon ment vele. Nem minden helyzetből készített csodát. Nem mindig a víztükör tetején jött-ment, amikor élhetett volna ezzel a közlekedési móddal.

Vajon miért? Nem tudhatom a választ, csak a saját következtetésemet tudom megosztani Önökkel. Én úgy veszem észre, hogy csak akkor alkalmazta, amikor volt rá oka. Jó értelemben véve: eszköznek használta, nem pedig látványelemnek vagy figyelemfelkeltésnek. Most a következő helyzet állt elő: közvetlenül ez előtt történt az ötezer ember megvendégelése, ahol öt kenyeret és két halat úgy megszaporított Jézus, hogy mindenki jóllakott, és több maradék volt utána, mint amennyiből ezt véghez vitte. Amint ezt átélték, nagyon érdekes, hogy először nem a sokaságot, hanem a tanítványokat bocsátotta el Jézus. Az eredeti, ógörög szövegben nagyon hangsúlyos, hogy kimondottan kényszerítette őket, hogy szálljanak hajóba. Csak ezután bocsátotta el a sokaságot, és ekkor még mindig nappal volt. Felment a hegyre imádkozni. Arra volt szüksége, hogy egyedül maradjon.

Hajnal volt már, amikor úgy döntött, hogy ideje csatlakozni a tanítványaihoz. Ő még az innenső partján volt a hatalmas tónak, a tanítványok pedig – mivel vagy fél napja úton voltak már – messze voltak tőle. Fogta hát magát, és a víz tetején odasétált hozzájuk. Nem kis távolság volt ám ez! Úgy tűnik, hogy olyan négy-öt kilométeres távot baktatott végig a víz tetején.

Jézusnak tehát a vízen járás eszköz volt egyfelől ahhoz, hogy egyedül lehessen. De eszköz volt a tanítványokért is, hogy ők is egyedül, nélküle lehessenek. Gondoljanak csak bele! Átélték azt, hogy a Jézus által megáldott öt kenyér és két hal az ő kezük között nem fogyott el soha! Önök hogy éreznék magukat ettől? Ott van ötezer férfi, plusz a nők és a gyerekek, vagyis cirka tizenöt-húsz ezer ember. Órákon keresztül osztják nekik az ételt, és az egyáltalán nem fogy el. Jézus tehát egyértelműen megmutatta a tanítványoknak, hogy ő isteni hatalommal rendelkezik.

Ezzel az élménnyel a szívükben kaptak időt arra, hogy kicsit emésztgessék, ízlelgessék a felfoghatatlan eseményeket. Amikor aztán Jézus úgy gondolta, hogy már elegendő idő telt el, odasétált hozzájuk néhány kilométernyi utat megtéve a víz tetején. Valószínűleg azonban ebben egy újabb ok van amellett, hogy a tanítványokért is történt a vízen járás. Nemcsak azért, hogy az előbbi élménnyel bíbelődhessenek a lelkükben, hanem azért is, hogy megerősítse számukra, hogy neki uralma van a természet törvényei felett. Uralma van az étel és a víz felett is.

Bár hajnal volt még, a hatalmas hullámok keltette félelem miatt – és talán az előző nap élményei miatt is – a tanítványok nem tudtak aludni. Ébren voltak, és egyszer csak azt látták, hogy valaki minden tárgyi eszköz nélkül a hajójuk felé sétál. Képzeljük el ezt is! Még félhomály van, és a hajnal jellegzetes lelkiállapota. Nemcsak az ébredéskor vagyunk kómásak, hanem tudjuk, hogy a hajnalnak az ébren töltött órákban is van egy furcsa érzete bennünk. Sötétségben és homályban pedig még ráadásul attól is meg szoktunk ijedni, amitől nappal nem. Na most, egy alak jön a víz tetején – ez már önmagában véve kiakasztja a félelemmércénket. És ráadásul mindezt a hajnali kótyagosságban… Nos, az evangélista elmondása szerint azt hitték, hogy egy kísértet közelít feléjük, és ijedtükben felkiáltottak. Azt hiszem, mi is hasonlóan éltük volna meg a helyzetet…

Ekkor meghallják a semmivel össze nem hasonlítható hangot. Azt a hangot, amit a magdalai Mária meghallott Jézus feltámadásának reggelén. Ő sem ismerte fel Jézust, inkább a kertésznek hitte őt. És amikor megkérdezte tőle, hogy hova vitte a szeretett Mester testét, és válasz helyett a nevét hallotta meg az ismeretlen szájából, rögtön felismerte a hangot: Jézus az.

Ez történt a hajnali kótyagosságban a rettegő tanítványokkal is. Jézus ennyit mondott nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27) Ne féljetek! Hogy szokták Önök érezni magukat, amikor azt mondja valaki, hogy „ne félj”? El fog-e múlni a félelmünk attól, hogy valaki kifejezi azt, hogy nem kellene félnünk? Hát, ha félünk, akkor félünk! Nem a logika miatt félünk, hanem a lelkünkben egy „kapcsoló” benyomódik, és az akaratunktól függetlenül működik. Ha valaki a „ne félj” szavakkal – minden szándéka ellenére – még azt is kifejezi, hogy nem helyes az, ami önkéntelenül történik bennünk, akkor már nemcsak hogy minimum ugyanannyira félünk, mint előtte, de már mérhetetlenül szégyelljük is magunkat. „Szuper” kombináció, nem?

Képzeljék, az egyik legnagyobb kihívás az az igehirdetésekben, hogy az esetek többségében nem arra emlékszünk, amit a prédikációban hallunk, hanem arra, ahogyan mondják nekünk. Vagyis a szavak helyett az érzelmi válaszunk a maradandó. Nem azért nyugodtak meg tehát a tanítványok, mert elhangzott az, hogy „ne féljetek!”, hanem azért, mert azt Jézus mondta, méghozzá úgy, ahogyan arra nekik szükségük volt. Ha mi is megnyugodtunk már valaha ettől a két szótól, hogy „ne félj”, akkor igazából a mögötte lévő érzésektől nyugodtunk meg, mert annak az embernek hittük el, aki azokat mondta nekünk.

Nem megyünk most tovább. Majd a következő két részben folytatjuk az eseményeket. Helyette kimerevítjük a képet. Ott áll Jézus a víztükör tetején. Mögötte jó pár kilométer, amit a vízen járva megtett. A hajnali félhomályban és a csapkodó hullámokban kótyagos tanítványok szívében ott volt már eddig is az előző nap elementáris csodája. Az előbb meg majdnem rosszul lettek a félelemtől, mert azt hitték, hogy kísértet közelít hozzájuk. Amikor azonban meghallották Mesterük semmivel össze nem téveszthető hangját, nemcsak hogy rájöttek, hogy ő az, de tova is illant a félelmük. Ott állnak ők. Jézus a víz tetején, a tanítványok pedig a csónakban. Találkoztak már ők úgy, hogy volt ott hajó is és víz is. De soha máskor nem volt eddig vízen járás belőle. Sőt fognak is még találkozni ez után az emlékezetes eset után is hajónál és víznél, de akkor sem fog mindez megismétlődni.

Nem lesz minden helyzetből csoda. Csak akkor, amikor Jézusnak célja van vele. Mint most.

Péter szívében pedig készülődik már valami… Legközelebb ebbe is belepillantunk. Ámen.

Elhangzott 2018. júliusában a Nagyalásony-Dabrony-Nemesszalóki Társult Evangélikus Egyházközségben.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8514981098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása