Kötőszó

Klasszikusok és újdonságok, teológia és ponyva – olvasóinkat kérdeztük kedvenc nyári olvasmányaikról, melyeket nyugodt szívvel ajánlanának másoknak is.

Adrian Plass: Növekedésem kínjai (Ford. Csák Szilárd. Harmat Kiadó, Budapest, 2017.)

Az első és kedvenc könyvem a szerzőtől. Pikánsan pesszimista könyv, benne van a keresztény élet realitása, az, hogy mennyire kínzó lehet még egy megtért ember számára is a növekedés, az Istennel való kapcsolat. Szeretünk ideákban élni, ő ezt pont nem teszi. Néha kicsit furcsa, de van annyira vicces, van olyan művész, hogy elnézzük neki. Olvasmányos, laza, poénos, de ugyanakkor nagyon mély, és veled együtt éli át a növekedés fájdalmas időszakait. Nekem a küzdelmes kamaszéveimben volt nagyon jó barát ez a könyv.

Nick Page: A kereszténység majdnem tévedhetetlen története – Avagy 2000 év szentekkel, vétkezőkkel, idiótákkal és Istentől ihletett bajkeverőkkel (Ford. Jakab-Benke Nándor. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2018.)

Nagyon jó bevezető volt ez a könyv a szigorlatomhoz, hiszen pihentető és mókás. Viccesen és olvasmányosan megy végig a teológiatörténeten. Sokszor cinikus, de úgy éreztem, hogy ez nem egyoldalú. Úgy tudja közel hozni a teológiatörténet zűrzavaros képeit, hogy azt egyenesen élvezi az ember.

Mikecs Anna: Altató – Gerlóczy Márton regénye (Scolar Kiadó, Budapest, 2017.)

Az erdélyi családok női sorsairól szól ez a könyv. Beletörődés, reményvesztettség, fájdalom, kitörni vágyás, csendes lázadás feszegeti szét és tartja mégis együtt a megtépázott életeket. Nem egy szokásos romantikus regény kiszámítható fordulatokkal, hanem egy sokkal mélyebb elbeszélés az anyaságról, a lányságról, a feleségszerepről. Nagyon tetszett az is, hogy egy igaz történetről szól, számomra ez plusztöltetet adott a regénynek.

Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel – Szökésem Észak-Koreából (Ford. Todero Anna. Libri Kiadó, Budapest, 2015.)

Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, Hyeonseo Lee ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül. Tizenhét évesen elhagyta a hazáját, és Kínában telepedett le. Tizenkét évvel később visszatért az észak-koreai határhoz, hogy megmenthesse a családját. Izgalmas és szívszorító, igaz történet, alig bírtam letenni! Ez volt az első alkalom, hogy Észak-Koreáról olvastam, ráadásul ilyen bennfentesen. A történet teljesen magával ragadott, az a tény, hogy a 21. században még fennáll egy ilyen társadalom, ez nyugati ésszel döbbenetes. Ráadásul ahhoz képest, hogy igaz történet, regényszerű fordulatokkal van tele. A főszereplő lány talpraesettsége és bátorsága elgondolkodtatott. Még a legreménytelenebb helyzetekben sem adta fel, ehhez képest én olyan hamar képes vagyok elkeseredni. A könyv hatására átértékeltem a saját helyzetemet is.

Raana Raas: Csodaidők 1–4. (Animus Kiadó, Budapest, 2006; 2013.)

Ez a tetralógia nagy kedvencem. Kifejezetten nem vallásos könyv, inkább sci-fi, azonban szó van benne egy kitalált vallásról, ami érdekes kérdéseket vet fel. A könyvek szerzője egyébként református lelkésznő. Már többször is olvastam mind a négyet, Görgey Etelka pedig hamarosan befejezi a másik sorozatát is, az Időcsodákat. Utóbbiban ugyanezek a karakterek szerepelnek, annyi különbséggel, hogy más döntéseket hoznak az adott szituációkban, és így a történet is teljesen máshogy alakul. Már alig várom, hogy mind a nyolcat újra tudjam olvasni!

Kutyifa Anikó: Napi felhő (Luther Kiadó, Budapest, 2019.)

Semmit sem tudtam az autizmusról, amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet. Kifejezetten tetszett, hogy nem szakmai szövegek száraz gyűjteménye, hanem személyes történeteké, melyeken keresztül úgy érzem, sokkal jobban beleláttam az autista gyermekek világába. Mindenkinek ajánlom, szülőknek különösen, hiszen egy-egy rövid kis történet elolvasása nem vesz igénybe sok időt.

Timothy Keller: Gyülekezet a központban – Evangéliumi szolgálat a városban (Ford. Győri Péter Benjámin. Luther Kiadó – Kálvin Kiadó – Harmat Kiadó, Budapest, 2019.)

Már nagyon várom a nyaralást és azt, hogy elolvashassam ezt a könyvet, hiszen nagyon nagy érdeklődés övezte a megjelenését, és rengeteg pozitív kritikát hallottam róla. Úgy gondolom, hogy gyülekezeti tagként is fontos olvasnunk arról, hogyan tudjuk építeni a közösségünket, hogyan tudunk hatékonyan evangelizálni, a lelkészek segítségére lenni, természetesen Krisztussal a középpontban.