Kötőszó

Nagy-Britanniában egészen a közelmúltból tártak fel olyan eseteket, amikor a vallásos nevelés égisze alatt rendszeresen megaláztak, megtörtek és kihasználtak gyermekeket.

Egy hete közölt a brit The Independent egy cikket, melyben volt diákok beszámolói alapján tárnak fel visszás eseteket az úgynevezett Accelerated Christian Education rendszerében működő magániskolákban. Ezek a tipikusan fundamentalista keresztény gyülekezetekhez köthető iskolák elsősorban az alapítványi státuszukból eredő lazább állami ellenőrzés mellett, egészen 1998-ig, rendszeresen alkalmaztak testi fenyítést, végeztek ördögűzéseket, és sok esetben lelki nyomásgyakorlással házasítottak fiatalkorú lányokat középkorú, megbecsült gyülekezeti tagokhoz, illetve tanárokhoz.

A volt diákok által elmondott történetek visszatérő eleme a vétkes diákokon gyakorolt ördögűzés, illetve - más alkalmak keretében - a Lélek ajándékainak rendszeres, látszólagos kikényszerítése.

Több diák számolt be arról, hogy a jellemzően több órás alkalmak alatt, illetve után izomrángásaik voltak, összeestek, illetve, hogy sokakból kontrollálhatatlan sikolyok törtek elő. Utólag ezeket egyikük sem a Szentlélek kiáradásának, hanem a tanárok részéről megélt fenyegetésekkel kísért elvárásoknak és megfélemlítésnek tulajdonítják.

Sokan beszéltek még nádpálcával, illetve más eszközökkel végzett testi fenyítésről is. Ennek „helyes” alkalmazását 1998-ig az iskolákban használt tanári kézikönyvek is tartalmazták. Eszerint, ha egy diák vétkezett, az első lépés az volt, hogy a vétket a Biblia vonatkozó passzusai alapján meg kellett beszélni a gyermekkel, megértetve vele annak súlyát. Ezt követően a diáknak nadrágját letolva előre kellett hajolnia egy asztal fölé, mely után a tanár a nádpálcával a megfelelőnek ítélt számú ütést mérte a diák alsóneműs fenekére. Végül pedig imában együtt könyörögtek Isten bocsánatáért.

A legvisszásabb szintén visszatérő elem azonban az, ahogy az efféle megaláztatásokat és a diákok megtörését egyes esetekben egyes tanárok, vagy a velük szoros viszonyban álló gyülekezeti tagok érdekei mentén használták fel. A konkrétan elmondott vádak szerint ez az érdek legfőképp valamely idősebb és befolyásosabb férfi gyülekezeti tag házasodási szándékát jelentette. Az, hogy a diáklányok igent mondjanak egy náluk gyakran akár 20 évvel is idősebb kérőnek, szervesen következett abból, ahogy az iskolai tananyag és tanítási gyakorlat mindenben az engedelmességet és a közösségi normáknak való megfelelést mutatta fel legfőbb erényként. Az Independent által bemutatott tankönyvekben ez visszatérő elem, különösen a lányoknak szánt oldalakon. Itt a női élet kivétel nélkül úgy került bemutatásra, mint amit Isten azért alkotott, hogy a világ dolgaiban járatos férfi stabil, és engedelmes társat tudhasson maga mellett otthon. A lányok elmondása szerint ez olyan léptéket öltött, hogy azok a lányok, akik az akkor 16 éves házassági küszöböt átlépve még nem álltak legalább a házasság küszöbén, fölöslegesnek, senkinek nem kellőnek érezték magukat, kudarcként élve meg addigi életüket.

Ezen túl a kiszemelt lányokat gyakran erőszakkal elkülönítették a korosztályuknak megfelelő fiúk tagjaitól, így érve el, hogy kizárólag az őt kiszemelő idősebb férfi legyen jelen az életükben, akire potenciális párként gondolhatnak. Ez, kiegészülve azzal a tanítással, hogy Isten úgyis már kiszemelte számukra jövendőbeli férjüket, akiket gondviselése révén majd eléjük is vezet, elég volt ahhoz, hogy a történetben szereplő lányok feleségül menjenek olyan férfiakhoz, akiket pár évvel korábban, mint tanárukat, vagy mint családi jó barátot még kislányokként ismertek meg.

A legfontosabb talán mégis az, amit a volt diákok arról mondanak, hogy mindez hogyan történhetett meg. A legtöbb esetben az iskola, annak tanárai, diákjai, és azok szülei, illetve az iskolát fenntartó gyülekezet szorosan összefonódtak. Ehhez jött az a félelem, melyet a diákokban a külvilággal szemben tápláltak, úgy állítva be azt, melyben csak gonosz emberek élnek, akik őket el akarják ragadni Istentől. Ezeknek következtében az összes volt diák úgy élte meg, hogy nincs kihez fordulniuk; sem segítséget, sem puszta meghallgatást nem várhattak sem a környezetüktől, sem pedig a külvilágtól.

Az Independent újságírói természetesen megkeresték a cikkben szereplő, tankönyveket kiadó Christian Education Europe-ot is. A szervezet szóvivője személyes megdöbbenésének adott hangot a vádakkal kapcsolatban, és kijelentette, hogy ők az iskolákat csak tanszerekkel látják el, és semmilyen befolyásuk vagy rálátásuk sincsen az ott folyó munkára. Mivel a diákok vádjaiban egyszer sem szerepelt kiskorúak házasítása, vagy testi fenyítés annak 1998-as végleges betiltását követően, így az ügyben rendőrségi nyomozás nem várható.

A cikket az Independent Christian fundamentalist schools ‘performed exorcisms on children and beat pupils in religious rituals’ című cikke alapján Földessy Árpád készítette.