Kötőszó

A többi történelmi egyházhoz hasonlóan egyelőre nem született állásfoglalás az októberi népszavazásról a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői részéről sem. Gáncs Péter elnök-püspök a Kötőszónak adott interjúban elmondta, hogy nem is terveznek ilyesmit, mivel a felülről irányított véleményformálás nem protestáns hagyomány. A híveknek azt tanácsolja, hogy körültekintő tájékozódás után hozzák meg felelős döntésüket a kérdéssel kapcsolatban.

Szöveg: Kézdi Beáta
A hívek sokszor igénylik az egyház egyértelmű állásfoglalását vagy iránymutatását, még ha nem is mindig a konkrét igent vagy nemet. Meddig mehet el az egyház a véleményformálásban?

Ahogy korábban is tettük, most is biztatjuk a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjait, hogy felnőtt magyar állampolgárként éljenek szavazati jogukkal. A protestáns értékrendtől idegen a közönyös passzivitás, de az is, hogy felülről mondjuk meg, hogyan kell „jól” szavazni.

Miért tér el a protestáns értékrendtől a passzivitás?

Sajnos, a protestáns szót manapság sokan félreértik: valamiféle negációnak, tagadásnak, mindennel szembeforduló kritikának tartják, pedig a szó alapjelentése kifejezetten pozitív töltésű. Aki a protestáns, az kész egy jó ügyért (PRO!) kiállni, és bátran tanúskodni róla mások előtt is. Ez a következetes magatartás nem egyeztethető össze a gyáva, arctalan passzivitással.

Sokan azt mondják, hogy rossz kérdésre nem tudnak jól válaszolni, ezért inkább otthon maradnak. Nekik mit mondana?

Lehet vitatkozni arról, hogy milyen a kérdés, de most erről szól a kiírt népszavazás. Állampolgári jogunk és feladatunk, hogy az itt és most feltett konkrét kérdésre szabad és jó lelkiismerettel választ adjunk.

Hivatalos egyházi álláspont hiányában, mégis mi alapján döntsenek az evangélikus hívek október 2-án?

Kérjük, hogy alapos, körültekintő tájékozódás után, Isten igéjén tájékozódó lelkiismerettel, a Szentlélek vezetését kérve hozzák meg felelős döntésüket a szavazó fülkében.

Mit érthetünk alapos, körültekintő tájékozódáson?

Hazánkban már alig találunk pártsemleges, politikailag független médiumot, ezért szükséges több, különböző oldalt is meghallgatni, és ilyen módon kialakítani a saját megharcolt véleményünket a migráció igencsak komplex és ellentmondásos jelenségéről.

Honnan tájékozódjanak a hívek?

Hála Istennek, hazánkban sajtószabadság van. A legtöbb ember számára elérhetőek a legkülönbözőbb hír- és véleményforrások. Meg kell tanulnunk felnőtt, nagykorú keresztény emberként eligazodni ebben a sokszínű médiavilágban. Ennek az út- és válaszkeresésének egyik hasznos eszköze egyházunk honlapja és a Kötőszó blog is.

Ezek szerint az evangélikus lelkészek is maguk döntik el, hogy buzdítják-e a híveiket a szavazásra, vagy sem? Kaptak ők erre vonatkozóan bármiféle iránymutatást?

Az utóbbi időben a legkülönbözőbb lelkészi és egyéb egyházi fórumokon (munkaévkezdő konferencia, lelkészi munkaközösségek, stb.) sokat beszélgetünk erről a kérdésről is, és bátorítunk mindenkit a felelős részvételre az október 2-i népszavazáson. Központi „iránymutatást” nem kívánunk adni arról, hogy miként „kell” szavazni. Az úgynevezett „irányított demokrácia” könnyen a diktatúra előszobájába vezethet. Több mint negyven éve szolgálok egyházunkban, így vannak személyes emlékeim ennek a kísértésnek a veszélyeiről a rendszerváltás előtti évekből. Igyekszünk komolyan venni a közelgő reformációi jubileum egyik legfontosabb mottóját: „Isten kegyelméből szabadon”. Szeretnénk ezzel az ajándékkal felelősen élni, ebben a szabadságban örömmel szolgálni Isten dicsőségére és embertársaink javára.

Mi alapján dől el, hogy miről születik püspöki állásfoglalás, és miről nem?

Például az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő évfordulójára közös püspöki pásztorlevél kiadásával is készülünk. Ugyanakkor szeretnénk elkerülni, hogy a különböző pártok saját politikai céljaik érdekében kisajátítsák egyházunk megszólalásait.

Hogyan kerülheti el az egyház, hogy mondanivalóját a politikai erők saját céljaikra használják fel? Elkerülheti-e egyáltalán?

A mai, erősen megosztott, túlpolitizált helyzetben aligha kerülhetjük el, hogy félreértsenek, félremagyarázzanak minket, akár megszólalunk, akár hallgatunk.Ugyanakkor, ha Krisztustól kapott küldetésünk betöltése szempontjából szükségesnek látjuk, akkor  igyekszünk élni a média kínálta lehetőségekkel, de nem akarjuk, hogy a politika uralta média „használjon” minket.