A tusványosi nyári szabadegyetemek állandó programja Orbán Viktor beszéde. A 27. találkozón a keresztény Európa, a keresztény egyházak jelene és jövője több fórumon is előkerült, a miniszterelnök idei beszédében azonban nem erre helyezte a hangsúlyt, de Nehémiás próféta szavai elhangzottak.

Szerző: Kézdi Beáta

A kormányfőt megelőző, felvezető beszédében Tőkés László idézte Nehémiás könyve 4. fejezetének 8. versét – a menekültkérdésre utalva: „Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”

Nehémiás és a félelem

Később a fenti bibliai idézetet  be is építette beszédébe a miniszterelnök, ám elsőként azt hangsúlyozta, hogy szerinte Magyarországot a kormány jelenlegi menekültkérdésben tanúsított álláspontja miatt szorították ki az európai fősodorból. Ugyanakkor Orbán hozzátette, hogy nincs egységes magyarázata az Európában zajló jelenségeknek (pl. a brexitnek vagy a menekültkérdésnek), csupán egy dolog biztos: a félelem nő. Tegyük hozzá ehhez: mindez valóban tapasztalható hazánkban is, ám a bevándorlóktól való félelemmel párhuzamosan nő a félelem azokban is, akik látják, hogy hova vezet a gyűlöletkeltés.

A nehémiási idézetre reagálva a kormányfő azt mondta: az a kérdés, mi ellen harcolunk. Ha nem tudunk erre válaszolni, akkor a célravezető eszközt sem találjuk meg, hiszen nem tudjuk, mi célszerű, és mi kontraproduktív.

Gazdasági, elit- és demokráciaválság

Orbán egy régi nyugat-európai „álmot”, perspektívát is megemlített, amely szerint régen például egy belga fiatal tudta, hogyha megtartja a törvényeket, szorgalmasan dolgozik, többre jut az életben, mint a szülei. Ha ma ezt mondjuk egy fiatalnak, kinevet, mert mára ez a perspektíva elveszett. A jövő nemzedéke nem lát perspektívát Európában, és nem feltétlenül látja azt, hogy ha keményen dolgozik, akkor el is jut belőle valameddig, akár a szülein is „túlnőve”. Egyfajta gazdasági válság uralkodott el a kontinensen – fejtette ki Orbán. Ebből azonban elitválság is következett, hiszen – a miniszterelnök megfogalmazása szerint – a vezetők már hosszú ideje ugyanabból a körből, ugyanazokból az iskolákból kerülnek ki. Mindez pedig demokrácia-válsághoz vezetett.

Meg kell jegyeznünk, fájó, hogy a felsorolásból kimaradt az értékek válságának megemlítése (például a nagyzoló politikusok, a magánéleti példamutatás hiánya vagy a keresztény értékek hangoztatása helyett, azok képviselete stb.), ami nemcsak a társadalomra, hanem a politikai elitre is értelmezhető, egyúttal fontos vitaalap és kritika lehetett volna.

Visszatérve a nehémiási idézetre, a kormányfő azt kérdezte: mit kellene tenni, hogy a félelem eltűnjön az emberekből? A válasz sem maradt el: „A bizonytalanságtól való félelmet fel kell számolni. Abba kell hagyni néhány rossz dolgot, minden olyan kezdeményezést, ami hatásköröket akar elvonni a nemzetállamoktól. Egyúttal le kell állni a hamis önértékeléssel is. Úgy beszélnek az uniós vezetők Európáról, mint tíz-tizenöt éve. Mintha ugyanolyan globális szereplő lenne. A britek kiválása után, most már különösen furcsa ez, mert csupán regionális szereplő lett az unió, de igazából már az sem, hiszen sem Ukrajnában, sem a Közel-Keleten nem tudja alakítani úgy az eseményeket, mint ahogyan az amerikaiak vagy az oroszok.”

Menekültkérdés, de hol a tájékoztatás?

A miniszterelnök a menekültkérdésre rátérve a Századvég Gazdaságkutató Zrt. felmérésének eredményeit idézte. A 28 tagállamra kiterjedő kutatás adataiból megemlítette, hogy a megkérdezett állampolgárok 65 százaléka szerint evidens, hogy a migráció, a terrorizmus, a bűnözés növekedése között összefüggés van, és 63 százalékuk szerint a bevándorlás megváltoztatja az európai kultúrát.

Azonban mindkét adat sok kérdést vet fel, amelyekre választ, megoldást kellene találni, ám ezeket a beszéd folyamán elmaradtak. Pedig az európai kultúráról, a keresztény kultúra  megőrzéséről nem  csak a fórumbeszélgetéseken kellene szót ejteni. Míg az első adat csökkentésére lenne már most alkalmazható megoldás:  az ismeretek átadásával, az állampolgárok tájékoztatásával  több eredményt lehetne elérni, mint az idegenek elleni gyűlöletkeltéssel.

„Brüsszel a mai napig nem fogalmazta meg, mik a migrációval kapcsolatos intézkedések céljai” – mondta Orbán Viktor, majd hozzátette, szerinte a folyamat megállítása a helyes megoldás, és ellenőrizetlenül senkit se engedjünk be. Ha Brüsszel csak lassítani akarja a folyamatot, az azt jelenti, hogy ők nem tekintik rossz dolognak a migrációt. Egyúttal azt is kiemelte a kormányfő, hogy a demográfiai, a munkaerőpiaci és a migrációs kérdéseket folyamatosan keverik.

Népességnövekedés, újabb menekülthullám

Orbán beszédének talán legizgalmasabb pontját az a kritikus helyzetelemzés adta, melynek során nyíltan kimondta, hogy Líbia, Szíria és Irak „összezúzása után” nem stabil államokat hagytunk ott. Ezeknek az államoknak az élete, helyzete, a mai napig nem megoldott. Mint mondta, abba kell hagyni a demokráciaexport gyakorlatát. Tulajdonképpen ez az oka a mai migrációs válságnak. „Ha a stabilitás helyett a demokráciaépítést helyezzük előtérbe olyan helyeken, ahol annak elérésére amúgy semmi esély, akkor nem demokráciát teremtünk, csak instabilitást.” A kormányfő azt is hozzátette: nem közömbösek az emberi jogok, és nem kívánhatunk mást Törökországban sem, a stabilitás azonban a legfőbb érdekünk. „Fintorgunk, demokráciajavaslatokat fogalmazunk meg polgárháborús övezetekben. Destabilizálunk, holott pont az ellenkezőjére lenne szükség” – emelte ki.

A demográfiai kérdésekre térve a miniszterelnök elmondta, hogy a kutatások szerint Egyiptomban 90 millióról 138 millióra, Nigériában 186-ról 350 millióra nő majd a népesség 2050-re. Tehát Afrika felől érkezik a valódi nyomás, nem is a Közel-Keletről, s ez a nyomás nagyságrendekkel  nagyobb lesz, mint a mostani.

Különbség migráns és migráció között

A kerítés esztétikailag nem értelmezhető, de virágokkal és plüssállatkákkal nem tudjuk megvédeni magunkat – mondta a kormányfő, majd hozzátette: „Különbséget teszünk a migráns és a migráció között. Van szívünk, tudjuk, hogy a migráns egyes emberként áldozat, leszámítva persze a terroristákat. Bármennyire is együtt érzünk, de a kerítésnél meg kell őket állítanunk, és ki kell utasítanunk azokat, akik jogtalanul lépnek be Magyarország területére. Ennél emberségesebb és átláthatóbb megoldás nincsen. Európa ma nem képes megvédeni határait és polgárait. Mi kell még ahhoz, hogy kimondjuk: az európai politikai vezetés megbukott, és nekünk nem az iszlám, hanem Brüsszel jelenti a problémát?” – tette fel a kérdést a magyar kormányfő.

Kiben van a remény?

A miniszterelnök unió-kritikáját követően újra Közép- és Kelet-Európára helyezte a hangsúlyt, mint mondta az unióba később belépő tagok az életképesek, ebben a régióban hallgatják még meg egyedül az embereket például a menekült-kérdésben. A később csatlakozott országok képesek a megújulásra, tele vannak energiával. Célunk, hogy Magyarország biztos pont maradjon egy bizonytalan világban – zárta beszédét a kormányfő.

Tusnádfürdőn sok szó esett a keresztény Európa megvédéséről (ld. cikk itt és itt), de annak megfogalmazás ezúttal is elmaradt, hogy a határvédelem, az értékek, az identitás megőrzése keresztény alapokon nem történhet gyűlöletkeltéssel, kampányokkal. Keresztény ember nem lehet politikailag vagy ideológiailag elvakult, egyoldalúan gondolkodó, hanem a krisztusi szeretet alapján a leegyszerűsítő logikával szemben értelmesebbnek, nyitottabbnak, bátrabbnak kellene lennie – a közéletben is.

Vagy Jézus szavaival: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10,16)