Kötőszó

Figyelemmel kísértem egy kilakoltatás folyamatát, mert Isten előtti felelősségem tudatában nem tehetek mást. Bízom abban, hogy a hatalom kontrollja lehet az is, ha tudatában van annak, hogy szemmel tartják, és napvilágra kerül az embertelensége. Végighallgattam kilakoltatással fenyegetett emberek történeteit, pedig könnyebb lett volna nem venni észre a segélykiáltásukat. Ahhoz, hogy társadalmi folyamatokat szemmel tartson az ember, közvetlen környezetének változásairól, szomszédainak, felebarátainak a sorsáról tudjon, elsősorban lelkiismereti döntés szükséges. Ha ez a lépés megvan, akkor meg lehet találni a többi nyitott szeműt!

Szerző: Bolba Márta, józsefvárosi evangélikus parókus lelkészMi, a Közöd tagjai, megtaláltuk egymást. Józsefvárosi szomszédaimmal több mint egy éve hetente összejárunk, hogy megvitassuk a kerületünk közös ügyeit, mert meggyőződésünk, hogy közünk van a minket érintő döntésekhez. Így van értelme nem hatalom- vagy pártpolitikáról, hanem közpolitikáról beszélni.

Sokszor hallottam, hogy a lelkész ne politizáljon. Számomra ez azt jelenti, hogy a lelkész nem rendelheti alá az igazságot hatalompolitikai érdekeknek, hanem Isten előtt kell azt képviselnie. Isten pedig nem pártatlan, hanem részrehajló Isten, figyel a nyomorultak szavára.

A Budapest belvárosi nyolcadik kerület városvezetése szeretné leépíteni az önkormányzat bérlakás-állományának nagy részét, tehát a közvagyont, amit akár arra is használhatnánk, hogy a lakhatási válság közepén segítsük a családokat. A lakásszegénység nagyon sok embert érint ebben a kerületben. Itt legalább ezer regisztrált hajléktalan ember tartózkodik, és sokan élnek túlzsúfolt lakásokban, sokakat pedig a kilakoltatás fenyeget.

A döntéshozók öles léptekkel haladnak a kívánt cél felé, ugyanis 2015-ben 450 kilakoltatást kezdeményeztek, míg egyetlen nyílt lakáspályázatot sem írtak ki. A közfelháborodás miatt 2015 őszén felfüggesztették a végrehajtást, ígéreteket tettek az eljárásrendi hibák kivizsgálására, amire láthatólag nagy szükség lenne, hiszen a Közöd Civil Társaság, amelynek elnöke vagyok, tud több ilyen esetről, amelyeket dokumentáltan be is tud mutatni. A lakókat elkísérjük ügyeik intézésekor, ezért tudjuk, hogy sokszor a tartozásaik pontos összegét vagy a bérleti szerződés nem meghosszabbításának indokát sem sikerül tisztázni. A városvezetés magyarázatában ez úgy hangzik, hogy végre nekiállnak bérlakásügyben rendet tenni a rendetlen lakók eltávolításával. Amikor napvilágra került egy-egy jogszerűtlen kilakoltatás, úgy tűnt, hogy emberibb arcát mutatja a városvezetés, és változtat a gyakorlatán. De egy év elteltével az ígéretek ellenére egyre kilátástalanabb a lakók helyzete: az elhelyezés nélküli kilakoltatások vége a gyermekek állami gondozásba vétele, valamint a hajléktalan szülők és nagyszülők rendkívül drága és kiúttalan állami ellátása vagy utcai tengődése.

Elmondok egy konkrét esetet a sok közül. 2015 ősszén a tulajdonos önkormányzat meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot. Az illetékes városvezetők – Kocsis Máté polgármester és Sára Botond alpolgármester – a hivatali működés javítására és az együttműködő lakók segítésére tettek ígéretet. A józsefvárosi lakosokból szerveződött Közöd Civil Társaság ezt a folyamatot kísérte végig, több család esetében precízen feltárva és dokumentálva az ügymenetet. Javaslatot tettünk az adósságkeletkezés megelőzésére, a családgondozói kapacitások bővítésére, a hivatali ügymenet átláthatóságának biztosítására.

A Közöd elnökeként, józsefvárosi parókus lelkészként azt figyeltem meg, hogy vannak olyan családok, amelyek tagjai maximálisan együttműködtek a hivatallal, ám minden konkrét ígéret dacára az utcára kerülnek. Egy éve ősszel, ahogy búcsúzkodtunk Sára Botond alpolgármester úr irodájának ajtajában, hálás és bizakodó voltam én is a Jéri család kísérőjeként. Jelen voltam, láttam, hallottam, tanúskodni tudok a személyesen nekik tett ígéretekről, hogy bent maradhatnak a lakásban. Azt is tanúsíthatom, hogy Jériék minden tekintetben együttműködtek a hivatallal. Jériék házát nemrég újítottak fel a szegények segítése címén nyert uniós forrásból. Éppen innen teszik ki a nehéz sorsú lakókat, akik időközben rendezték tartozásukat?

Becsapottnak és tehetetlennek érzem magam, mert a rokkantnyugdíjas Jérinét, aki oxigénpalackkal él, a gondozásában lévő, tartósan beteg felnőtt fiát, a másik kereső, dolgozó fiát, a menyét és öt unokáját július 21-én kilakoltatják. Egy hét van addig hátra. Itt a vége? Ennek így kell történnie? Ki tud megfizethető albérletet ajánlani egy kilenctagú, fizetőképes családnak? Fogas kérdés – ugyanis lakhatási válság van!

Egy másik figyelemmel kísért család fellebbezett, de a bíróságon augusztus 20-ig ítélkezési szünet van. Hiszem, hogy van valaki, akinél soha nincsen ítélkezési szünet. Hozzá kiáltunk!

Fotó: Román Péter