Gyógyulni kezdett az ózonlyuk az Antarktisz felett, olvasható az ORIGO-n. Mégsem marad hatás nélkül, ha törődünk a Földdel? Mit tehetnek az egyházak a környezeti válság megoldásáért?
A szakemberek szerint 2015-ben az ózonlyuk a 2000-ben mért adatokhoz képest, 15 év leforgása alatt 4 millió négyzetkilométerrel kisebb lett. Ez annak tulajdonítható, hogy fokozatosan kivonták a forgalomból azokat a vegyszereket, amik károsítják a Földünket védő pajzsot. Egy most megjelent tanulmány arra is rávilágít, hogy a vulkánkitörések milyen szerepet játszanak az ózonréteg elvékonyodásában, olvasható a BBC-n.
Az ózonlyukról Joe Farman brit Antarktisz-kutató értekezett először egy 1985-ös Nature cikkben. A felfedezés vezetett el a montreali egyezmény aláírásához. Ez a nemzetközi egyezmény szabályozta az ózonpajzsot romboló CFC-gázok, a halogénezett szénhidrogének termelését a világon.
A montreali egyezmény a CFC gázok betiltását eredményezte. A károsító anyagok mennyiségének csökkenését már több tanulmányban is kimutatták, a mostani azonban az első, ami az ózonréteg gyógyulására bizonyítékkal szolgál. A kutatók részletesen tanulmányozták a sztratoszférában jelenlévő ózon mennyiségét 2000 és 2015 között. Meteorológiai ballonok, műholdak és különféle szimulációk adatait feldolgozva mutatták ki a pozitív eredményeket,melyek nagyrészt a légkörben jelenlévő klór mennyiségének csökkenésére vezethetők vissza.
Susan Solomon, a tanulmány egyik szerzője kiemelte, hogy az ózont károsító gázok eltűnéséhez még legalább 50-100 év kell, így az ózonpajzs teljes gyógyulása legkorábban 2050-ben vagy 2060-ban következhet be.
Egyházak a változás élén
Amint arról korábban már cikkeztünk, a Föld vallási közösségei közül sokan hajlandóak végiggondolni helyüket és szerepüket az ember kiszolgáltatottságát leginkább növelő globális keretek közt, és törekszenek arra, hogy üzleti érdekeik ne előzzék meg alapvető céljaikat. Tavaly júniusban a Lutheránus Világszövetség (LWF) is csatlakozott azon vallási közösségek hosszú sorához, amelyek felismerték a fosszilis alapú energiaipar, a klímaváltozás és a szegények kiszolgáltatottságának növekedése közötti összefüggést, és morális okból visszavonták az olaj–, szén– és gázipari érdekeltségeiket.
Keresztények és más vallási közösségek képviselői pedig kitartó és demonstratív módon vettek részt tavaly decemberben a párizsi klímacsúcson. Jelenlétük és főként megelőző előkészítő munkájuk is közrejátszhatott abban, hogy ezúttal az eddigi gyakorlattól eltérően, a tárgyaló országok képviselőinek sikerült olyan megállapodást elfogadniuk, amelyben a fejlődő és fejlett országok egyaránt elfogadják a közös hozzájárulás szükségességét, és igyekeznek gondoskodni a jövőért vállalt kötelezettségek megtartásáról. Az egyházaknak a folytatásban is óriási szerepük lehet.
Az Egyházak Világtanácsának környezeti igazságosságról és ökológiai adósságról szóló nyilatkozata pedig abból a felismerésből született, hogy "sem a népesség, sem a gazdaság nem tud már jelentősen növekedni anélkül, hogy helyrehozhatatlan módon veszélybe ne sodorná az életet a Földön. Ez a határozott nézet egy alázatos teológiára ösztönöz bennünket, valamint arra, hogy az egyházak elkötelezzék magukat az átfogó közösség mélyebb tudatával rendelkező környezeti etikától és különböző vallási tradícióktól való tanulás mellett."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
