Kötőszó

Míg a verést szinte mindenki bántalmazásnak tekinti, a verbális agresszióról és elhanyagolásról már megoszlanak a vélemények, a felnőttek és a gyerekek szerint is. Megdöbbentő kutatási eredményeket ismertetett nemrég az Ökumenikus Segélyszervezet. 

Szerző: Kézdi Beáta 

Az egészen friss, 2016. áprilisi kutatás a segélyszervezet Felhőtlen gyermekkor elnevezésű figyelemfelhívó kampányához kapcsolódva készült. A Kutatópont Kft. országos reprezentatív felmérésében a gyermekbántalmazással kapcsolatos hazai attitűdökről 2000 felnőttet kérdezett meg. Az eredményekből kiderült többek között, hogy a válaszadók 97%-a szerint szükséges foglalkozni Magyarországon a témával és a megkérdezettek 70%-a szerint sok, illetve nagyon sok családban fordul elő a gyermekbántalmazás – mondta el Székely Levente Ph.D., a Kutatópont Kft. kutatási igazgatója.

A fizikai bántalmazást egyöntetűen gyermekbántalmazásnak tartják a válaszadók, hiszen a verést csak a válaszolók 3%-a nem tekinti annak, ugyanakkor az érzelmi bántalmazás vagy elhanyagolás tekintetében már nem ilyen egységes a vélekedés.  A gyermek kigúnyolását, megszégyenítését, valamint az elhanyagolást illetően 17, illetve 21% nem tekintette bántalmazásnak. 

Sokan még most is úgy gondolják, hogy egy pofon belefér. A válaszadók 50%-a adott igenlő választ, ugyanakkor 50% mondta azt is, hogy nem engedhető meg egy füles sem.

Ha a szülők közötti veszekedés, esetleg verekedés szemtanúja a gyermek, az 22% szerint nem meríti ki a bántalmazás kategóriáját, a szeretet megvonása pedig szintén a válaszadók 22%-a szerint nem számít annak.

A kutatók arra is rákérdeztek, hogy mit tennének a válaszadók, ha tudomásukra jutna, hogy a szomszédjukban rendszeresen bántalmazzák a gyerekeket. A válaszadók 80%-a valamilyen aktív beavatkozással segítené a helyzet megoldását (pl. jelezné valamely szerv – rendőrség, gyermekjóléti szolgálat felé a bajt), 11%-uk viszont tétlen maradna, mert még mindig úgy gondolják sokan, hogy nem az ő dolguk, ha környezetükben bántalmaznak valakit.

Gyerekbántalmazás gyerek szemmel

A felnőttek körében végzett kutatás eredményeit érdekes megvilágításba helyezte az Ökumenikus Segélyszervezet saját kérdőíves felmérése.  Az elmúlt évben 1100 középiskolás diák körében végeztek kutatást azokon az osztályfőnöki órákon, ahol párkapcsolati erőszak témában tartottak ismeretátadó, figyelemfelhívó és prevenciós előadást. (A 2013 óta folytatott programmal eddig 3200 diákot értek el.)

Senkár Éva pszichológus, az Ökumenikus Segélyszervezet szakértője elmondta, hogy a megkérdezett diákok (16,39 éves átlagéletkorúak) 16,65%-a gondolja úgy, hogy családja nem veszi észre, ha bántja valami. 8% érzi úgy, hogy nem szeretik, és 13% mondja azt, hogy nem figyelnek oda rájuk. 23,8%-uk volt már szemtanúja a szülők közötti hangos veszekedésnek és fenyegetőzésnek, míg 13,95% azt mondta, hogy a szülők sokszor kiabálnak egymással és vele is. A válaszoló tanulók 8,28%-a azt is látta, ahogy a szülei megütik egymást. Ez egy 30 fős osztálynál átlagosan legalább 2 gyermeket jelent.

A szakértő kiemelte, hogy ezek a preventív órák a bizonytalan, érzékeny diákoknál nagy segítséget jelentenek. Sokszor a speciális óra után mernek odamenni az előadóhoz és segítséget vagy tanácsot kérni, de ha ezt mégsem tennék meg, akkor van szóróanyag, megismertetik velük a segélykérő honlapokat. 70%-a a diákoknak azt mondja, hogy tanult az órán hallottakból és hasznosítani tudja majd azokat, mert a legtöbben csak egy ilyen óra után döbbenek rá, hogy nem természetes, ha verekedés van otthon a családban, és a gyereknek esélye és joga is van segítséget kérni, ha bántják.

A tapasztalatok

Rácsok Balázs a segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója elárulta, hogy

az évi 1200 bántalmazásos esetből csupán 59 jelentkezett magától. Sokszor úgy jeleznek a bajbajutottak, hogy nem mondják el a konkrét bajt, más problémáról kezdenek beszélni: „Nincs hol laknom.”, „Nincs mit ennem!”, „Nem tudom kifizetni a számlákat!”, „Nem tudom megvenni a  tanszereket!”. Innen kezdődik a segítő munka, ez az első kapcsolódási pont, amikor ezekre az elsődleges problémákra adnak megoldást a szakemberek, és innentől nyílik ki az ajtó és lehet megismerni a mögöttes okokat, melyek legtöbbször bántalmazásos eseteket rejtenek. 

Azt is érdemes tisztázni Rácsok Balázs szerint, hogy aki bántalmaz, nem biztos, hogy direkt teszi; van, hogy nincs szülői minta, hogyan kell bántalmazás nélkül gyereket nevelni.

A szakember hozzátette, hogy a szülői elhanyagolás, a szeretetmegvonás, a hiányos öltöztetés ugyanúgy kimerítik a gyermekbántalmazás fogalmát. Ez éppúgy tanulási és magatartás zavarhoz, pszichés sérüléshez, alvászavarhoz vezet!

„Célunk megtenni minden azért, hogy a lelki és fizikai sebek begyógyuljanak, terápiák, élmény- vagy fejlesztő programok segítségével” – hangsúlyozta az igazgató. Ugyanakkor a szidalmazás és az elhanyagolás súlyos következményeire is fel kell hívni a szakma és a közvélemény figyelmét. Egyértelműsíteni kell, hogy a gyerekbántalmazás NEM ELFOGADHATÓ és vegye mindenki komolyan, hogy tenni kell ellene!

A gyerekekben pedig erősíteni kell a tudatot, hogy joguk van segítséget kérni, és joguk van erőszakmentes közegben felnőni!

Rácsok Balázs azt is elárulta, hogy a Segélyszervezet 1500 hátrányos helyzetű gyermeket támogat rendszeresen családok átmeneti otthonain, krízisközpontjain és közösségi programjain keresztül, valamint egy új közösségi teret is létrehoz a miskolci Avas lakótelepen. A segélyszervezet célja a Felhőtlen gyerekkor kampányon keresztül is, hogy a gyerekek a foglalkozásokon keresztül megismerjenek olyan segítő szakembereket, akik felé bizalmuk van és el merik mondani neki a nehézségeiket, illetve segítséget mernek kérni tőlük.