Megcsináltuk az óriási élőképet a Városligetért! 2016. április 24-én (vasárnap) a rossz idő ellenére is több mint 600-an jeleztük békésen, mégis határozottan: nem hagyjuk, hogy fákat döntsenek, nem hagyjuk, hogy nélkülünk döntsenek! De mire jó még az emberi test a politikai térben?
A test értelmezhető olyan felületként, amely belső világunk és a külső életvilág közötti kapcsolat médiuma, de részese is annak. Az érzékelés biztosítja azt a lehetőséget, amellyel felfogjuk környezetünket, mint testi valóságunk színterét, ugyanakkor a másik embert, aki hozzánk hasonló, mégis olyan testi karakterrel bír, amely eltér a sajátunktól. A különbözőség szociális jellegű, hiszen alkotója a „másikhoz képestnek” és a másikhoz való viszony minőségének.
A XXI. században már Friedrich Nietzsche színésze nem a publikum előtt áll, hanem a publikum is színészek sokasága. Ahogyan Norbert Elias írja: tudományosan leírhatóvá, ugyanakkor a kultúra, valamint a társadalom által formálhatóvá is váltunk. Mit jelent ez?
Elias alaptétele, hogy nem az emberről, hanem az emberekről kell szólni, a társadalmakról, amit emberek alkotnak, ha helyesen kívánunk az egyes emberről beszélni. Elias arról ír, hogy a civilizáció hozadékaként a test feletti rendelkezést az állam egyre inkább saját monopóliumává tette, ami az újkorban a test feletti autonómia szinte teljes elvesztéséhez vezetett. „A belső kényszerré alakult külső kényszer a szenvedélyek, a cselekvési lehetőségek és mentalitások területén végül a testtől való elidegenedéshez vezethetett volna.”
Míg Norbert Elias a test szociális vizsgálatára mutatott rá, addig Michel Foucault a hatalom perspektívájából értekezik róla. Foucault gondolkodásában a test két vonatkozásban bír rendkívüli jelentőséggel. A testnek materialitását is beleértve hatása van a hatalom-ismeret praktikáira, másrészt a test feletti hatalom elérése nem csupán elnyomó, hanem produktív. A hatalom első hatása az, ami azt okozza, hogy a test, a gesztusok, diskurzusok, a vágyak által az individuumot identifikálják és konstruálják.
A test azonban közvetlenül a politika terében áll; a hatalmi viszonyok ráteszik a kezüket; átöltöztetik, megjelölik, dresszírozzák, kínozzák, munkára kényszerítik, ceremóniákra kötelezik, jelzéseket kívánnak tőle. […] A test csupán kihasználható erővé válik, ha egyszerre produktív és alávetett test.
Az idézetben a hatalom ereje határozza meg a test esztétikumát, mégpedig saját ideálja alapján. Nem csupán az elvárt magatartás és viselkedés szintjén, de az öltözködés, az ünnepeken való megjelenés és test átformálása, vagy megkínzása által is. A szubjektumot a hatalom a test és a lélek egységeként formálja. A szubjektummá válás a diszpozitív harmadik dimenziója, ezért játszik kulcsszerepet a test:
A test - és minden, ami vele összefügg: élelem, éghajlat, talaj – az eredet helye; a testen elmúlt események stigmái találhatóak; belőle erednek a vágyak, a gyengeségek és a tévedések; benne kapcsolódnak össze és fejeződnek ki hirtelen, de benne is válnak külön egymástól, viszálykodnak, kölcsönösen kioltják egymást és hordozzák leküzdhetetlen konfliktusukat.
A test felület, amelybe az események belevésődnek (miközben mindezeket a nyelv megjelöli és a gondolatok feloldják); az én felbomlásának helye […]; test, ami állandó szétesésében ragadható meg. A genealógia úgy áll elő, mint a test és a történelem közötti kapcsolat analízise. Ki kell mutatnia, hogy a test a történelem által formált és az fogja elpusztítani.”
A test felülete belső és külső erők által tovább formálódik, amelyek újabb stigmákat, ismertetőjegyeket hagynak az egyénen. Ez a változás dinamikus, mert megtörténik a szubjektummal, akit ezek az erők formálnak. Foucault a Felügyelet és büntetés című munkájában a testfelület a kínzás, fizikai erőszak alkalmazás összefüggésében jelenik meg, így „munkatest”, amely erőt ad. A munkaidő és az „élet-idő” gazdasági kontextusban jelenik meg és így „a szubjektivitás kontrollált produktivitássá formálódik át.”
Nem a materiális testfelület kínzással való látható megjelölése többé a cél, hanem szubjektum „bejegyzése” a hatalom ökonómiájába, ahol a hatalom nem kiválasztottak privilégiuma, hanem „stratégiai pozíciók összhatása”, diszpozíciók, manőverek, funkciók mindent átfogó és átható hálózata .
A diszpozitív a törvények, intézmények, tudományos kijelentések, morális és filantróp kijelentések közötti hálózat. De ehhez a kapcsolatok természetének vizsgálata is rendkívül fontos, amelyek az említett heterogén elemek között fennállnak. Diszkurzív és nem diszkurzív elemek közötti játék jön létre, hiszen a pozíciók felcserélődhetnek.
Fotó: Greenpeace Magyarország
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
