Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Húsvét: keresztény ünnep vagy termékenységkultusz?

A tavaszi nőünnepek sorában különösképpen bosszantó, ha csak egy pogány termékenységi szertartást tudunk felmutatni, mint a legfontosabb „keresztény” hagyományt és ünnepet.

Szerző: Laborczi Dóra

Képtelenség egész évnyi méltatlanságot (valentin-; nők-; anyák-; gyerek) napok cukormázába csomagolni. Emberek vagyunk, elsősorban, és az emberség, ahogyan a méltóság is, nemtelen – nem fér bele semmilyen erőszak, hatalmi játszma vagy kivagyiság. Minden nap nőnap (vagy valentin nap, vagy anyák napja), ha olyan kapcsolatban élek, amiben méltó felei vagyunk egymásnak. Különben az összes tavaszi ünnep, a hajnalban részegen hazafelé tartó férjekkel, fiakkal és apákkal, az el nem piált apróból vett gerberával, csak elkenése a dolgoknak.

A húsvét ellenben valódi mélység, minőség, értelem. Értelme az életnek, mert a szenvedésben gyökerezik. Nem egyszerűen csend előzi meg, hanem a halál csendje. Isten elviselhetetlen csendje, az elsötétült, elnémult világé.

A vihar előtti csend ellentéte, mert felfoghatatlan, öröm előtti. Ez a hallgatás, a halál árnyékának völgyében tett kitérő tehet bennünket képessé arra, hogy az életre ne az élvezetek folyamatos láncolataként tekintsünk, hanem a szenvedések feszültségével együtt is el tudjuk viselni azt, és ezzel a tapasztalattal felvértezve magunkat valóban megéljük a feltámadás, az újjászületés örömét. Minden más csak hab – csokinyuszi, sonka, tojás – a tortán. A tavaszi nőünnepek sorában éppen ezért különösképpen bosszantó, ha csak egy pogány termékenységi szertartást tudunk felmutatni, mint a legfontosabb „keresztény” hagyományt és ünnepet.

A keresztény népesség megpróbálta ugyan háziasítani a húsvéti ünnepkör legpogányabb részét, hiszen a piros tojással kapcsolatban idő közben kialakult egy – biblikusan egyáltalán alá nem támasztható – legenda is, mely szerint, Krisztus előtt a keresztnél megállt egy asszony imádkozni egy nagy kosár tojással, Krisztus vére pedig rácseppent a tojásokra. A vallásos magyarázaton túl viszont a piros szín a menstruációs vért jelképezi, mint a női termékenység jelét, és ezért a piros tojás inkább a szerelmi ajándék jele, válaszként a locsolásra, ami a férfi termékenyítő mivoltára utal.

A locsolkodás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal inkább hozható kapcsolatba, mint a kereszténységgel – bár ezt is próbálták keresztény módra megmenteni azok, akik a keresztvízzel hozták vagy hozzák kapcsolatba a locsolást.

Ha szemügyre vesszük a húsvéti locsolkodás gyökereit, nem teljes képtelenség a nők elnyomásának klasszikus, mára ugyan megszelídített példájaként tekinteni rá, hiszen régebben a lányokat vödörnyi hideg kútvízzel locsolták meg, vagy az itatóvályúba dobták őket, nekik pedig erre a nem ritkán megalázó alkalomra a legszebb ruhájukat kellett felvenniük. Vámos Miklós szerint egyenesen kiválasztás, megjelölés szimbolikája a locsolás – hasonlóképpen ahhoz, ahogy az állat kijelöli saját területét.

Nem telik el úgy év, hogy karácsony előtt ne értekeznénk azon a legtöbb keresztény fórumon: rémes, hogy az ünnep elvesztette Igazi Jelentőségét, és nem Jézus születéséről szól, hanem a halmozásról, evésről-ivásról, fogyasztásról, fenyőfáról, csillogásról. A magam részéről ezt a 21. századi profán szeretet- és fényünnepet még mindig inkább tartom keresztény szempontból szerethetőnek – hiszen az alap még mindig az lenne, hogy szeretetünk kifejezéseképpen ajándékozzuk meg egymást –, mint azt, ami kulturálisan a húsvétból lett.

Nem azzal van a gond, hogy tojást festünk, locsolkodunk, eszünk-iszunk és jól érezzük magunkat. Hanem azzal, hogyha mindezeket nem tudjuk leválasztani húsvét valódi üzenetéről, és ha mindezeket keresztény hagyományként tartjuk számon, miközben a legkevésbé sem azok. A keresztény hagyomány ugyanis a keresztfán és az üres sírban, a megélt szenvedésben, a mérhetetlen alázatban és a felfoghatatlan szeretetben lelhető fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr288527858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása