Melyik nap kapja a legnagyobb hangsúly húsvétkor? Hogyan öltöznek és mit esznek húsvét idején a hívők? Összegyűjtöttük, amit tudni lehet és érdemes a kereszténység legnagyobb ünnepéről – evangélikus szemmel, katolikus és református kiegészítéssel.
Úgy tartják, hogy a legfontosabb ünnep az evangélikusoknál a nagypéntek. Egyes vélemények szerint azonban ezt nem az evangélikusok állítják, hanem inkább róluk tartják ezt, és régebben ez még inkább így volt.
Nagypénteken a megfoghatatlan feltámadás helyett a nagyon is megfogható keresztre feszítésre kerül a hangsúly, ez közelebb hozza Krisztus szenvedésének súlyát is, mivel gyászban mindenkinek lehetett már része. Nagypéntek hangsúlyát mi sem mutatja jobban, mint hogy régebben arra is volt példa, hogy a hívő diákok nagypénteken nem mentek iskolába, a család igazolta a távolmaradásukat.
Nagycsütörtökön az evangélikus egyházban nincsen semmilyen speciális szertartás, általában úrvacsora-osztással egybekötött istentiszteleteket tartanak. Újkeletű dolog, hogy a fiatalok sütik a pászkát, amivel az úrvacsoraosztás történik, és mindenki egyszerre állja körül az oltárt. Ám egyre több evangélikus templomban tartanak olyan nagycsütörtöki liturgiát, amelynek része a szimbolikus lábmosás.
Nagypénteken a hagyomány szerint gyászruhát öltöttek a hívők, csendesség uralta a napot, nem maradhatott el a böjtölés, a bűnvallás, és az úrvacsora. (Ha egyszer vettek egy évben, akkor ezen a napon.) A nagypénteki böjtölés egyébként a leginkább megmaradt szokás evangélikus körökben. Sokfelé emiatt az év többi péntekjén sem ettek húst. A templomban a fekete oltárterítő színe visszaköszön több helyen: fekete szalag a gyertyatartókon, fátyol a feszületen. Nincs virág és nem szólnak a harangok. A nagypénteki szertartásba semmiképpen nem kerül bele olyan elem, amely elterelheti a gondolatokat a lényegről: az istentisztelet kizárólag igeolvasásból, gyülekezeti énekekből és csendes orgonazenéből áll. (A kezdő oltári liturgiának pedig fontos eleme, hogy a kegyelemhirdetés elmarad.)
Nagyszombat általában nem ünnep, hanem a csendes készülődés napja: sütés, tojásfestés, a templom feldíszítése virágokkal. „A csend napja”, a nagyszombat lehet alkalmas arra, hogy a passió-történet zenéivel is elmélkedjünk a szenvedéstörténeten.
Vasárnap sok helyen – német mintára – bevezették a hajnali istentiszteletet, ami még sötétben kezdődik és már a feltámadásra emlékezve, világosságban ér véget. A negyven napos böjt lezárásaképpen ekkor ettek először húst a hívők. Bár ezt már sokan nem tartják, húsvét vasárnapja ma is világszerte a keresztények legnagyobb ünnepe.
Evangélikus szokások böjtben és nagypénteken
Böjti ebéd: a lutheránus bab (egyszerű, sós vízben főtt lóbab), a kukoricamálé és a csiripszli vagy csíramálé (csíráztatott búza, rozs mozsárban összetörve, liszttel keverve kemencében sütve).
Nagypénteken: nem reggeliztek, ebédre aszaltszilva leves (ezt kér Szabó Magda is férje részére Az ajtó című regényében Emerenctől), mákos tészta, este főtt tojás, kenyér. (Sem rántást, sem zsiradékot nem fogyasztottak.) Nem reggeliztek, ami az évi egyszeri gyónásnak, úrvacsorának volt köszönhető. A család erre közösen készült. A húsvéti piros tojást a gyerekek vitték például a keresztszülőknek ajándékba. Hétfőn a kútnál locsolás volt – természetesen. Sokan ma is tartják a nagypénteki húsmentes étkezést, a legtöbben ilyenkor spenótot fogyasztanak.
Egyes evangélikus családoknál az is szokás volt, hogy nagypénteken szigorú böjtöt tartottak. (Akár csak kenyéren és vízen éltek.) Semmi munkát nem végzett a faluban senki, csak az állatokat volt szabad ellátni, és feketében mentek az asszonyok templomba. A 70-es 80-as években egyes lelkészcsaládoknál a gyerekek szintén böjtöltek, nem csak ételben, hanem pl. a tévét sem kapcsolták be. Piszkos munkát nem végeztek. Délelőtt istentiszteletre mentek, este passió olvasásra.
Az evangélikus lelkiség úgy tartja: a böjt lényege az önmegtartóztatás, ezért sokan nem a húsevésről monanak le, hanem arról, ami a leginkább megköti őket: alkohol, dohányzás, édesség, de akár facebook-böjtölőkről is tudunk.
Öltözködés
Az ünnepi öltözet sok helyen a liturgikus színhez igazodott az evangélikusoknál is (még a 20. század közepén is), de nagypénteken ott is gyászruhában, feketében voltak az asszonyok és a lányok, ahol egyszerűbb volt az ünneplő (például Fóton vagy Nagytarcsán). Mendén (szlovák gyökerű gyülekezet) a lányoknak öt rend brokátruhája volt: piros, fehér, zöld, lila, fekete – ezeket csak a templomba vették fel. Az asszonyok a blúzuk és a fejkendőjük színét változtatták. Érdekes, hogy ilyesmiről szlovák és német eredetű gyülekezetekben egyaránt lehet olvasni.
Szimbolikus böjti szokás, amely egy 1944-es felmérés adataiból derül ki, hogy Békéscsabán virágvasárnap a lelkész a szószékről megkövette a gyülekezetet, a hívek felállva jelezték a megbocsátást.
Cserhátsurányban a lányok húsvétkor tiszta fehérben mentek a templomba.
Pusztavám: a lányok az egyházi év szerint öltöztek; húsvétkor a „kisgyerekek az egyház rétjén piros tojást dobálnak a magasba.”
Rimaszombaton (Szlovákia) hatvanad vasárnapján – böjt előtt két héttel – virágcserepekben ápolt búzavetéssel díszítették az oltárt.
Zselyken húsvét másnapján „kakastörést” – egy román embertől vásárolt kakas üldözése és nyilvános kivégzése – rendeztek, amely egyfajta bűnbakkeresés volt, a Péter tagadása-történethez kapcsolódóan; manapság táblára festett kakas az áldozat. (Hasonló az oltszakadáti, a hétfalusi, az apácai kakaslövés).
Katolikus és református hagyományok
A katolikus szokásokról Prokopp Katalin a Fokoláré Mozgalom újságjának főszerkesztője mesélt: „Egész nagyböjt alatt az Alleluját már nem imádkozzuk a misén, és míg nagycsütörtökön még ünnepi díszben zajlik a szertartás, a liturgia végén megtörténik az oltárfosztás, az oltáriszentség is elkerül. Azt szoktuk mondani ilyenkor, hogy elmennek a harangok Rómába, egészen nagyszombatig, amikor újra visszatér az Alleluja, a dicsőítés a szertartásba. Számomra nagycsütörtökön az egyik legszebb hagyomány a lábmosás szertartása. A kereszténység központi gondolataként, aki a legnagyobb az mossa meg a lábunkat. Ez a szokás, a szolgálatra hívja fel a figyelmet. Általában a pap mossa meg a képviselő testületi tagok lábát."
„A reformátusoknál a nagypéntek volt évszázadokon át a legnagyobb ünnep. Jézus kereszthalálára való emlékezés, áldozatának hangsúlyozása felülírta még a húsvéti örömhírt is. Nagypénteken az úrasztalára fekete terítő kerül. Nálunk, reformátusoknál az összes napon hangsúlyt kap a készülődés, a nagyhét minden egyes napján van bűnbánati istentisztelet. A nagycsütörtök esti alkalom a lelki rákészülés egyik legfontosabb része. Az úrvacsora alkalmával együtt ülünk egy asztalnál, és egymás kezébe adjuk a kenyeret és a bort" – árulta el Németh Tamás a budapesti Pozsonyi úti református gyülekezet lelkipásztora.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
