Röhrig Géza költővel, az Oscar díjas Saul fia főszereplőjével írásról, szenvedésről, boldogságról, vallásról és Saulról Gács Anna beszélgetett az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumának rendhagyó estjén március 16-án.
Szöveg: Orosz Gábor Viktor-Laborczi Dóra
Nem lehet máshonnan írni, csak a gyerekkorból. Helytelen fiú vagyok, nincsen nekem helyem – ezekkel a gondolatokkal kezdte az Egy belső hang című estét a Saul fia főszereplője. Majd hozzátette:
Saul is helytelenné vált és sok hozzá hasonló ember vesz bennünket körül. Periférikus látásunk dekódolja őket, alig veszünk tudomást róluk, egy hajléktalan például csupán egy barna folt látóterünk szegletében.
Van, aki a régmúlt traumáját éli, van, aki a jelenét szenvedi, de vannak, akik egyenesen traumát keresnek – jegyzi meg Röhrig, példát is hoz: „olyan gimnáziumba jártam, ahova több író gyereke, nekik már megvolt az írói identitásuk. Ugyanakkor irigykedtek is rám, mert olyat, amit én gyerekként megéltem nem lehet kölcsönadni. Közben elkezdtek inni és szélsőséges élettapasztalatokat gyűjteni.” Röhrig elmondta azt is, hogy a határhelyzeteket keresi, de a határt nem egy vonalként, hanem sávként fogja fel. Szerinte szépen fejezi ezt ki a magyar nyelv: a határba mész ki, ami egy nagyobb terület.
Szembe kell nézni a rosszal?
– vetette fel Gács Anna az írással kapcsolatban. Röhrig Gézát a versnél is jobban érdekli, hogyan hat a vers. „Ezért nem írtam meg egyik versemet, amelynek már két sora készen volt. Mert rossz hatása lett volna rám, másokra. A verset, mint egy hangszert használom, nem azonosítom vele magam. A léleknek ezer rétege, sorsa, története van. A vers érzékenyít valamire. Maszkok mögé bújok, hiszen a maszk tulajdonképpen arra való, hogy az igazi arcodat mutasd meg.”
Gács Anna és Röhrig Géza március 16-án a Radnótiban, fotó: Orosz Gábor Viktor
Majd elmesélt egy gyerekkori történetet: „Volt egy görög nevű gyönyörű lány ott, ahol felnőttem. Volt neki egy bőröndje, amibe mindig belebújt és bele is kellett csukni – ez az egyetlen bőrönd maradt az apjától. Ő mondta: én mindig csak egy napig vagyok itt. Mire én: figyelj, tíz éve vagy itt. Igen, mondta ő, de mindig csak egy napig, így próbálok élni.”
Egy deportált néni is azt mesélte nekem, hogy azzal tudta túlélni: mindig csak a mai nap van – tette hozzá Gács Anna, majd ennek mentén visszatértek a Saul fiára – hogy milyen hatással volt Röhrigre az abban megfogalmazott szenvedés.
„A forgatás előtt és után volt nehéz, de a forgatás nem. Egzisztenciális szerep, intenzív, de egy hangkulcsba irt figura. Engem az érdekel, hogy min múlik az, hogy ilyen helyzetben milyen irányba mozdul el valaki, például egy rabbi, akinek hivatala lenne a segítés és a támogatás, pont ő rángatja le a kabátot egy hulláról. Hétköznapi helyzetben az egyébként kis simlis pedig nagy dolgokat tesz.
De min múlik ez? – kérdezte Gács Anna.
„Sault nem a túlélés motiválta. Volt egy végtelenül gyakorlatiatlan ötlete, hogy ő ezt az egyet megmenti. A vallás az, amit te teszel, amikor egyedül vagy.
József Attila öngyilkosságra hajlamos volt, de amit nem tudok megbocsátani neki az az, hogy erre ráhajolt. Hogyan hat? Nincs az a műalkotás, ami megérne egy emberi életet. Van olyan vers, amit nem szabad megírni, mert apa vagyok és alapvetően mámorosan boldog ember, nincs bennem kétségbeesés” - mondta Röhrig, aki szerint a Holokauszttal, a szenvedéssel, a sorssal kapcsolatban „nem szabad leragadni, nem szabad letüdőzni. Egy ideig a Holokauszt Emlékközpontban dolgoztam, ahol volt egy néni. Ha német csoport jött, akkor leragasztotta az alkarjára tetovált számokat. Miért? Nekik nem. És én ezt értem, nekik nem. Amerikaiaknak, japánoknak igen. Mit tudják azok a japánok, amerikaiak? De egy német! Én nem fogok egész életemben egy kéményt ölelgetni – mondta a néni.”
Röhrig Géza március 16-án a Radnótiban, fotó: Orosz Gábor Viktor
Majd így folytatta:
A boldogság elhatározás dolga. Van a körülmény és a belülmény. Ott még te vagy. És mindaz, amit ehhez kapunk. Egészében senki nem mondhatja, hogy én csinálom.
Röhrig végül a boldog házasság titkát is elárulta: „boldog embert kell elvenni! Valakit nem lehet boldoggá tenni. Az ember arca az közterület. Azzal járok az utcán.”
Röhrig-könybemutató ma este a PIM-ben
Röhrig Géza: Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit című könyvének bemutatója ma este lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A szerzővel Szabó T. Anna és Iványi Gábor beszélget. Az esemény megtelt, de online közvetítik ezen a linken.
Forrás: koztes.blog.hu
Borítókép: librarius.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
