Hogyan készül egy lelkésznő férje a karácsonyra és segít-e általában az otthoni teendőkben? Román Péter közgazdász, Bolba Márta, a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkészének a férje és Szabó János vízépítő mérnök, Sztankó Gyöngyi nyíregyházi evangélikus lelkésznő férje válaszolt kérdéseinkre.
Szerző: Kézdi Beáta
Hogyan kell elképzelni a karácsonyt abban a családban, ahol a feleség lelkész?
Román Péter: Szekuláris családból származom, nálunk karácsonykor senki sem dolgozott, tehát ebből a szempontból eleve más az ünnep, hiszen a feleségem karácsonykor is prédikál. Ezt leszámítva azonban nincs nagy különbség: van fa, van enni- és innivaló, összegyűlik a család. Az időbeosztás és a logisztika az, ami eltér a megszokottól.
Szabó János: Egészen más, mint korábban, az első házasságomkor volt. Most családi és egyházi ünnep a karácsony, nem csupán családi. A feleségemnek vannak kötelezettségei, amelyeknek eleget kell tennie. Amikor végzett és hazajön, akkor van karácsony. Igyekszik úgy beosztani az idejét, hogy nekünk is jusson belőle, de legfőképp a gyerekeinknek és az unokáinknak, akiket az ünnepkor megpróbálunk meglátogatni.
Több a feladat az ünnepek előtt, esetleg gyúrni kell a bejglit?
R. P.: Nem. Ha nekem kéne gyúrni, akkor inkább megvenném a boltban. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert karácsonykor elutazunk Ágfalvára a családomhoz, és édesanyám gyúrja a bejglit. A szentestét és a karácsony első napját még Budapesten töltjük a feleségemmel és a kisfiammal. Minden olyan kelléket és díszt, ami az itthoni ünneplés része, együtt vesszük meg vagy „gyártjuk le”, mert nem a díszítés a fontos. Az a lényeg, hogy a másfél éves kisfiunkkal együtt készüljünk a csengetésre.
Sz. J.: Ami a munkabeosztást illeti: nincs különbség a hétköznapi életünk és a karácsony előtti időszak között. Főzni máskor is szoktam, ha történetesen én érek rá inkább.
A felesége munkája, azaz a karácsonyi igehirdetése, az erre való felkészülése mennyiben alakítja át az életét?
R. P.: A kisfiunkra vigyázni kell, de nem gondolom, hogy ez a karácsony miatt másként zajlik, mint máskor. Vasárnaponként is, amíg a feleségem tartja az istentiszteletet vagy a házi teendőket végzi a gyülekezetben, a szeretetvendégség során, addig megetetem a kisfiunkat és leteszem őt aludni. A karácsonyi időszakban ugyanez a menetrend, csak egy kicsit több a tennivaló. Nem érzem, hogy abnormális terhelés jutna rám.
Mennyire klasszikus a családjuk, a karácsonyuk?
R. P.: Az a sztereotip családmodell, hogy apa sörrel a kezében nézi a meccset, miközben a többiek készülődnek, az nálunk – ahol a feleségem lelkész – nyilvánvalóan nem működik, ilyen szempontból emancipált család vagyunk. De amellett, hogy támogatom a feleségem lelkészi hivatását, nekem is van olyan része az életemnek, amikor egy-egy délutánra „lemondom” a családot. Ebben meg a feleségem támogat engem, így az egyensúly jegyében logikus, hogy én kapom a vasárnap délelőttöt, vagy éppen a karácsony délelőttöt a gyerekünkkel.
Előfordul, hogy a tipikus női szerepek közül valamit átvesz?
R. P.: Ha a mosás, főzés, takarítás feladatait ezek közé vesszük, akkor igen. Ezért mondtam, hogy emancipált család vagyunk. Együtt teremtjük meg a körülményeket. Például, ha ragad a padló, az a közös „eredményünk”, és a közös ünnep-élményünket befolyásolja, nyilván közösen kell megküzdenünk vele. Így aztán ha a feleségem éppen nem ér rá, akkor én mosok fel, és nem fog leesni a karikagyűrű az ujjamról. Bármelyik munkát szívesen megcsinálom a hétköznapokban is. Ez nem kötődik a karácsonyhoz, mert a mindennapi életünkben is így van. Én is szoktam pelenkázni, fürdetni, mosógépet bepakolni, kiteregetni, mosogatógépet bepakolni, kipakolni. A főzés nem a kedvencem, de természetesen azt is megcsinálom, ha szükséges.
Sz. J.: Én is takarítok, mosok, mosogatok, kiteregetek, porszívózok. Ha hazajön a feleségem a gyülekezeti tagok meglátogatása után, vagy az egyéb más teendőkből este, akkor együtt főzünk, eszünk. Most pedig a karácsonyfát együtt díszítjük és megpróbálunk együtt készülni az ünnepre.
Mi a legjobb abban és mi a legnehezebb, hogy lelkésznő a felesége?
R. P.: A legnehezebb talán az, hogy mindig van mit csinálni a gyülekezetben és nincs „kész” állapot. Jönnek új emberek, új programok, fejlesztések. A gyülekezet életének szervezése folyamatosan adja a munkát, így nem lehet sokat pihenni. És vigyázni kell arra is, hogy a lelkész ne vállaljon túl sokat, mert az kihat a családi életére. Nálunk is volt erre példa, de megoldottuk, és megpróbáljuk megtartani a kialakult egyensúlyt. Nehéz meghúzni azt a határt, hogy melyik az a pillanat, amikor már a család kárára van a munka. Emellett az időzítés nehéz, mert mondjuk egy tanár-tanár, vagy közgazdász-közgazdász házaspár jobban össze tudja hangolni egymást, hiszen a munkaidejük is hasonló, és ugyanígy a szabadidejük is. Nálunk ez pont fordítva van. Én napközben dolgozom, és amikor hazaérek, a feleségem akkor megy el bibliaórára és egyéb más feladatát elvégezni, akkor adja át instrukciókkal a gyerekünket, majd este 8 körül érkezik haza. „Logisztikázni” kell.
Sz. J.: Karácsonykor most az a legjobb, ha együtt lehet a család. Az ünnep előtt is próbálunk a gyerekeinkhez elmenni. Az egyik gyerek Budapesten, a másik kettő Gyulán van otthon, így meg kell oldanunk, hogy mindegyikkel tudjunk megfelelő időt tölteni. Feleségem Nyíregyházán, a nagytemplomi gyülekezet egyik lelkésze, és emellett még a környező települések evangélikus közösségeihez is eljár. Bibliakör, hittanóra, felnőtt alkalom, tehát van elég tennivalója. Az ünnep fénypontja a gyerekek meglátogatása. Más légkörbe kerülünk, kiszakadunk a saját közegünkből, teljes mértékben feltöltődünk, és tudjuk, hogy a gyerekeink is. A karácsony lehetőség a találkozásra, ez a legjobb az ünnepben. Hogy mi a legnehezebb? Az, hogy nincs ünnepnap, hétvége, amikor más családok közös programokat csinálnak. Nekünk ott van a szolgálati beosztás. De ezt tudtam akkor is, amikor megnősültem. Csak más tudni valamit, és más megélni a mindennapokban.
Péter, a másfél éves kisfiúk miatt miben más a karácsonyuk?
R. P.: Bármilyen kicsi a gyerek, a kultúrát akkor is magába szívja, ezért szerintünk fontos, hogy például legyen adventi koszorúnk. És az sem baj, ha még nem érti, hogy mi a jelentése. Egy idő után úgyis meg fogja érteni, és jó, hogy addigra már sokadszorra látja a családi asztalon. Most, hogy gyerekünk van, megtapasztalhattuk: ilyenkor az ember saját magára kevesebbet szán, jobban készül, többet játszunk, és a gyereke így érezni fogja, hogy a karácsony az más, mint a hétköznapok lótása-futása. Fénypont pedig az, amikor összegyűlik az egész család, négy generáció ünnepel együtt és a gitározva énekelünk.
Fotó: innen
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.