Kötőszó

A vallási (keresztény, elsősorban hazai) fundamentalizmus igen terhelt és sokfelé ágazó kifejezésének fogalmi mezejében barangolt június 12-én egy igen sokszínű, ökumenikus összetételű teológus értelmiségi kerekasztal a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) kápolnájában. Kinyik Anita beszámolója.

A nehezen megragadható, alapvetően címkézős természetű, azaz a másik embert, csoportot elfogódottnak, hovatovább szűklátókörűnek, kirekesztőnek, magába zártnak bélyegző kifejezést – dr. Pető Andrea, a Közép-Európai Egyetem tanárának és az MTA doktorának körkérdéseire reagálva – elemezték a kezdetben csak egymás közt, a virtuális térben vitázó, majd a nyilvánosságot is vállaló résztvevők.

„Mindig mindent érdemes okosan végiggondolni” – idézte legnagyobb hatású tanára, illetve mestere mondatát a kerekasztal résztvevői közül mindig a legelmélyültebben és legelvontabban a témához közelítő piarista szerzetes, Urbán József, a jelenleg Rómában működő Piarista Rend Ázsiáért felelős generálisi asszisztense. „Jelenits István atya példaértékű azzal a nyitott nyugalommal, amellyel mindig mindenkit végighallgatott, tőle tanultam a másik szavai ízlelgetésének „művészetét”, és a keresztény hagyomány iránti mély bizalmat” – vallotta a bevezető kérdésre reflektálva.

A jelenleg a Bécsi Egyetemen kutató dr. Perintfalvi Rita katolikus teológus igyekezett megalapozni a fundamentalizmusról szóló beszélgetést egy rövid történeti felvezetővel: a kifejezés egy 20. század eleji észak-amerikai neoprotestáns mozgalomból ered, mely a modernizmus ellenében védelmébe vette mindenekelőtt a Biblia tévedhetetlenségét és a hagyományos dogmatikai tételeket. Politikai spektrumba csak a ’80-as évektől került. A legnagyobb probléma a katolikus teológus szerint, ha a politikai tekintélyelvűség a vallási fundamentalizmust kihasználja.

Ahhoz, hogy a gyűlöletbeszéd és gyűlöletkeltés helyett párbeszédet folytathassunk egymással, meg kell látnunk a másikban az embert, hangsúlyozta Perintfalvi Rita, ehhez jól kapcsolható a Kötőszó blog alapítója, Laborczi Dóra újságíró, evangélikus teológus, az ELTE Film-, média- és kultúraelmélet doktori programjának hallgatója azon gondolata, amelyben kifejtette, kétféle szempontból tekint a fundamentalizmusra. Egyrészt kívülről, magát a jelenséget megfigyelve, elemezve, eredőire rákérdezve, másrészt létezik egy „belső nézőpont” is, ez pedig maga a tapasztalat, és mint sokgenerációs lelkészcsalád sarja, ő maga arcokat is lát a különböző, egymást könnyen beskatulyázó, egyházon belül megfigyelhető irányzatok mögött. Még egy meglepő kijelentést tesz: „a tág definíció szerint minden hívő fundamentalistának tekinthető, sőt, a reformáció is egy fundamentalista ellenállási mozgalomnak.”

Urbán József szerint nem a nézetek, hanem az emberek a sokfélék, és ezt értékelni érdemes, ez a közösség lényege, a sokféle nézőponttal, nézőpontból ugyanis egymásnak közvetítjük Krisztust. Dr. Mészáros György, az ELTE PPK oktatáskutatója, katolikus teológus ezt a gondolatmenetet kissé utópisztikusnak érezte, véleménye szerint ugyanis a kereszténységnek mindig volt egyfajta társadalmi beágyazottsága, szerinte nem tudunk megszabadulni a politikai-történelmi kontextusunktól, de épp erre kell reflektálni, és ebben kell spirituális összhangra találni.

Mészáros György mint a Helyzet Műhely tagja, a kelet-európai kontextus és pozíciók kutatója a kontextus és az értelmezési keretek tisztázásnak fontosságát emelte ki, ez ugyanis a valódi párbeszéd folytatásának első és legfontosabb lépése – legyen szó bár a fundamentalizmus fogalmi megközelítéséről vagy a kelet–nyugat oppozíció, illetve reláció körüljárásáról, értelmezéséről. Ez utóbbi igen tágas és ágbogas témára vonatkozott ugyanis a beszélgetést moderáló Pető Andrea egyik körkérdése.

Az adekvát keresztény beszédmóddal kapcsolatban – kommunikációs szaktudását is mozgósítva – Laborczi Dóra a következőket emelte ki: a keresztény beszédmód a mindenkori kontextustól, mindenféle politikai hatalomtól független, hiteles, építő, erőszakmentes és a lelkiismereti szabadság által vezérelt. Továbbá hangsúlyozta, hogy a hatalmi kényszer még az abszolút jó elfogadtatása céljából sem elfogadható eszköz.

A magát progresszív teológusként definiáló Perintfalvi Rita hangsúlyozta, hogy érdemes inspirálódnunk nyugatról, még ha olykor a két kultúra összeegyeztetése lehetetlen vállalkozásnak tűnik is. Mészáros György erre reagálva fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a progresszió is relatív fogalom, és ideológiai bástyák helyett talán érdemes olykor a valós materiális problémákkal foglalkozni.

Urbán József magát mint szerzetest – nagy derültséget kiváltva – eleve fundamentalistának nevezte, de Jézushoz mérve kevésbé radikálisnak. Ennek nyomán került elő a kifejezés pozitív értelme, amely a fundamentumokhoz való megvesztegethetetlen ragaszkodás, és ezzel tulajdonképpen lutheri, hovatovább jézusi jellemzőnek mondható. Ha Jézus nem volt radikális, akkor senki, erősítette meg mindezt Mészáros György is, aki ennek kapcsán arra kérdezett rá, hogy vajon mikor kell embertársainkkal szemben azt a határozott és kérlelhetetlen hangot megütni, amit egykor Jézus „kora fundamentalistáival”, a templomban árusító kufárokkal, vagy a kirekesztő farizeusokkal szemben megütött.

Urbán József zárásképpen azt a videót helyezte a hallgatóság szívére, amelyben a manchesteri merénylet utáni napon egy muszlim férfi bekötött szemmel és feltartott kézzel áll egy táblával maga előtt, melyen az áll: „Muszlim vagyok, és én bízom benned. Te bízol bennem annyira, hogy megölelj?” Fundamentalista dolog robbantani Manchesterben, ugyanakkor fundamentalista dolog nem észrevenni ezt a fiatalembert, továbbá ennek a gesztusnak a társadalomalakító hatását, állapította meg Urbán József.

Összességében a nyolcvan vendéget a helyszínre vonzó alkalom után tettvágyat érezhetünk arra nézve, hogy – Laborczi Dóra megfogalmazását idézve – mi magunk is megfogjuk a lapátot, és beleálljunk a párbeszéd munkálásba, már ha be szeretnénk temetni az árkokat. Ki-ki a maga eszközeivel tehet azért, hogy hidak képződjenek és ne falak.