A legtöbbeknek az jut eszébe vízkeresztről, hogy ilyenkor szedjük le a karácsonyfát, esetleg derenghet valami a három királyokkal kapcsolatban is. Összegyűjtöttünk minden tudnivalót és érdekességet erről a napról, ami húsvét után a legrégebbi keresztény ünnep. Tudtad például, hogy nem is biztos, hogy a bölcsek csak hárman voltak, és, hogy rengeteg szállodát neveztek el róluk szerte Európában?
Az ortodox (keleti) egyházban ilyenkor ünneplik karácsonyt, a nyugati egyházban pedig hármas ünnep, Jézus megjelenésének momentumait kapcsolja össze. A keresztények ilyenkor megemlékeznek a napkeleti bölcsekről, Jézus megkeresztelkedéséről és a kánai menyegzőn véghezvitt első csodájáról (amikor a vizet borrá változtatta). A katolikusok a 2. vatikáni zsinat óta a napkeleti bölcsek látogatását ünneplik ekkor.
Lehet, hogy nem is hárman voltak
Napkeleti bölcsek karakterében és Jézus elé járulásában az a gondolat fogalmazódik meg, hogy Jézus nemcsak a zsidókhoz jött el – a messze földről érkező pogány bölcsek is leborultak előtte. Érdekes, hogy valójában pontosan nem tudjuk, hányan lehettek, de az ajándékok száma alapján – Origenész ír a három ajándékról – három király lett belőlük. A napkeleti bölcsek különben azért lettek királyok a későbbi hagyományban, mert a szír források egyiküket Goudophare királlyal azonosítják, akit Tamás apostol keresztelt meg. Egyesek Noé fiainak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottait, mások az akkor ismert földrészek Európa, Ázsia, Afrika) képviselőit látják bennük. Ez utóbbi felfogás az oka annak, hogy a harmadik királyt a középkortól kezdve szerecsennek ábrázolták. Állítólag Beda Venerabilis (672–735.) jegyzi fel először a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar. Le is írja őket. Ez azért érdekes, mert a ravennai San Apollinare Nuovo korábbi mozaikján (Nagy Theoderik idejéből) is ott a három név. Ez első ábrázolásuk:
Bod Péter a 18. században így ír: „Vízkereszt napja Boldogasszony havának hatodik napjára esik, amely napot a rómaiak szenteltek az Augustus császár tiszteletére. A keresztények pedig a magok vallásokra alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt megszentelni. Micsoda nevei voltanak ennek az innepnek? Mondották ezt epifániának, megjelenés innepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. Melyre nézve nevezték a régiek festum luminárium, világosság innepének is. Mert a bölcsek megjelentek Jeruzsálemben [sic], mert a Krisztus is ezen a napon megkeresztelkedvén, hivataljához fogott, és kijelentette ki légyen: arra nézve is mondatott teofániának, Isten megjelenésének. Mert a lakodalmazó házban a vizet borrá változtatta, és a maga hatalmát kimutatta, ezért nevezték ezt a napot bethfániának, házban való megjelenésnek… Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért? Krisztus vízzel való megkeresztelkedésének emlékére.”
Ez pedig itt egy teljesen mai átirata a háromkirály-történetnek, Tori Amostól:
Vízkereszti hagyományok
Vízkereszttel veszi kezdetét a farsangi időszak, illetve a téli mulatságok (régebben a fonó vagy a borica), amely a húsvétot megelőző nagyböjt időszakáig tart. Vízkereszt katolikus hagyományai voltak a víz- és a házszentelés. A szentelt vizet és krétát hazavitték a hívek, a GMB (mint Gáspár, Menyhért, Boldizsár) betűket írták fel a szemöldökfára. A 16. sz-ban a pappal angyalnak és háromkirályoknak öltözött fiatalok jártak házról házra. Kezükben betlehemet ábrázoló kép, köszöntik mindenütt az új Királyt. A háromkirályjárás egyik legrégibb ismert szövege a kolozsvári jezsuitáknál maradt fenn az 1700-as évekből.
Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek.
Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen, a házszentelés során felírt Christus mansionem benedicat! (’Krisztus áldja meg a hajlékot!’) áldás C + M + B latin rövidítésének félreértésén alapul.
A házszentelést a pap végezte; a hívek meglátogatása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével. A 16. századtól kezdve a csillagének éneklése vált az ünnep részévé. A csillagozás vagy háromkirályjárás a napkeleti bölcsek látogatását idézte meg; a három alakot csak gyerekek személyesíthették meg, legfőbb kelléke pedig a csillag volt, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe.
Nömös szent királyok
Bálint Sándor: A Háromkirályok archaikus magyar kultuszának, egyben a moldvai csángók anyanyelvi liturgiájának jellegzetes bizonysága az a zsolozsma, amelyet 1700 táján Forrófalván (Faraoany) egy kéziratos énekeskönyvbe jegyeztek be. Domokos Pál Péter közlése nyomán egyelőre csak himnuszait ismerjük. Ez így kezdődik:
Midőn boldog Szűz Mária
Szent Fiát szülő világra
Ég mutatott új csillagra
Mely napkeletben ragyaga.
A Háromkirályok legendájának első ismert magyar nyelvű följegyzései a XVI. század elejéről származnak. A Legenda Aurea nyomán a Debreczeni-kódex így emlékezik meg róluk:
„A három szent királyoknak, Gáspár, Boldizsár és Menyhár vala nevök, kik Uronk Jézushoz jővén, imádák őtet tizenharmad napi gyermökkorában. E nömös szent királyok napkelet felé való Persidának tartományából támadának, mely Belső-indiának neveztetik és Sábaországnak, miért a Sába nevű folyóvíz általfolyja az országot. Ezök közül a Gáspár király mikoron Uronk Jézushoz jövének, hatvan esztendős vala, Boltozsár negyven, a Melkior kegyig húsz esztendős. Ezek mind hárman nagy természettudó bölcsek vala. Az ég forgásának tudományába igen esmeretet vettek, s a Bálám prófétának, ki bálványimádó papjok vala a pogányoknak, maradéki valának. Mely Bálám imezt prófétálta vala az ő nemzetséginek: Jákob pátriárkától csillag támad, és vessző támad Izraeltől és megveri e vessző Moábnak hercegit. E jövendőmondást e pogány prófétával az Úristen idvezítenkről mondatá, jóllehet ő maga sem érté: ki a zsidó nemből vala támadandó, és az ördögöknek hatalmokat megtörendő. E királyok ezt érték rajta, hogy mikoron e vessző azt a hatalmas királyi földet és mennyet birnája. Szilettetik, tahát új csillag jelönék az égön. Minek okáért a Bálám fiai, Aranyszájú Szent János mondja, tizenkettőt választának közülük, s ha valamelyik meghal vala annak fiát állatják vala helyében. Ezök mindön esztendőbe hárman-hárman egy hónapnak utána szerrel-szerrel fölmennek vala a nagy magas Vittorialis nevű hegyre és ott lakván harmadnapég nagy szenvedetösségben megmosódnak vala…s imádják vala ennek utána az Úristent, kérvén őtet, hogy a csillagot, kiről szólt vóna az ő atyjok, a Bálám megmutatnája nekiök. Mikoron azért karácsony napjának éjjelén vigyáznának, az újonnan teremtött csillag megjelönék nekik. S miképpen vízkereszt napján megmondaték, a zsidóknak születött királyt megjelönték, és voná az ő kévánságokat arra hogy hozzája mennének és imádnáják e felségös, nagy királt. Kik mikoron a parancsolatot beteljesítötték vóna, más úton térének meg országokban, angyali jelönetből. Kik jóllehet elhagyván a pogányságot, azután Uronk Jézusnak hívei lőnek, de maga a víznek keresztségét fel nem vették vala, míg a Szent Tamás apostol az Idvezíténknek hitét ott nem prédikálja. Mely szent apostol, mihelyt őket a hitnek ágazatira megtanítá, és megkörösztölé, meghagyván mindenik a királyságot, ő prédikátortársi lőnek. Kik azon országba kimúlván Úrban, vitettenek az Isten országába. Kiknek testöket a Nagy Konstantinos császár Indiából hozattatá Konstancinápolyba, s időjártába a Szent Eustorgius pispök Mediolanonba hozá. Onnan az Úristen akarattyából nagy Kolonnnyában.* Ott nyugosznak mastan egész testökben a jó Isten tisztösségére, ki áldott legyen mindörökké. Amen.”
Rengeteg szálloda róluk kapta a nevét
A vendégfogadók, szállodák hajdani neve, cégére, címere is szerte az európai katolikus világban e három, részben szerecsennek tartott szent vándorra emlékeztetett: Három Király, Három Szerecsen, Három Korona, majd a képzet fokozódó elhalványulásával Szerecsen, Korona, Magyar Korona, Magyar Király, sőt Angol Királynő. Szegeden is volt a múlt század elején Három Korona nevezetű fogadó. Az utcát is cégéréről nevezték el: Háromkorona utca. Ez az árvíz (1879) után a jellegtelen Korona utcává szürkült. Ugyanekkor volt Szegeden, de másik helyen Három Király vendéglő is. Három Szerecsen kávéház volt még a századunk elején is Esztergomban. Napjainkban a mátrai papi üdülő Stella nevének megváltozása is mintha e hagyomány tudatában történt volna.
Nevüket az útra indulók valamikor a térdükre kötötték, fáradtság ellen, talizmánul. Akik hosszú útra készültek, a középkorban misét (missa de tribus regibus) végeztettek, ezenkívül érmet viseltek a tiszteletükre. A gyakorlat eleven lehetett, hiszen a hitújító Szkhárosi Horvát András nem megy el korholó szó nélkül mellette:
Reggel ha indulunk, messze útra megyünk,
Három szent királtul segítséget kérünk,
Bölcsős ereklyét nyakunkban függesztünk.
A hagyomány évszázadokon át szívósan élt népünk köreiben is. „Induljunk hát csak el – mondja ennek ismeretében Tömörkény István, egyébként fogadósok ivadéka – Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevében, kik szintén elindultak és jó sokáig utaztak, míg célhoz értek.”
Kultuszuk a halottkultusszal is összefonódik: eszerint a háromkirályok tudják Jézushoz vezetni az elhunytat. (Az ünnepen több helyütt kalácsot hagytak az asztalon a számukra.)
A népszokásként, ünnepi játékként élő, de napjainkban már halódó háromkirályjárás első hazai, anyanyelvi említése a XVI. századból származik. Héderváry Lőrinc egyik levelében (1540) ezt írja: „Osztán az csillagéneket, ha meg vagyon kegyelmednek, küldd alá. Ha több énekeket szerezhetsz, azért is légy érte, mert jó gyermekem vagyon itt egy. Jó szava vagyon, kit ha meg nem oltalmazhatok, felküldöm kegyelmednek.”
Háromkirályjáró lányok Mogyoródon, 1929-ben
Protestáns szokások
A szokást a protestáns puritanizmus elítéli. A kassai városi tanács a csillaggal való farsangolást már meg is bélyegzi. A csillaggaljárók, farsangosok 1617-ből való följegyzés szerint éjjel mezítelen karddal járnak, farsangolnak, csillaggal járnak, sőt „még az asszonyi állatok is éjjel farsangolnak, férfiúi ruhában öltözvén.” A tilalom hiábavaló volt, mert 1633-ban megismétlik: „Ezidőn újra bátorságosan majmoskodnak vele. Mivel pedig mi édes Idvezítőnknek születését nevetséges játékra és részegségre fordítják, mostantul (oltva ennek utána soha ne legyen. Az ki cselekszi, Istentül várja haragját fejére, mert afféle komédia azokat illeti, akik mégis az pápai setétségben vadnak; vagyis római katolikusok.”
Részben ebből az egyházias gyakorlatból szakadt ki és népiesedett el, részben – mint már ott utaltunk rá – a betlehemezésből önállósult a háromkirályjárás, szépjelenjárás. (Érdekes, hogy a hétfalusi evangélikus csángók köréből is maradt fenn háromkirályjárással kapcsolatos szövegemlék, 1751-ből.)
Az első típushoz tartoznak a színjátékszerű Heródes-játékok (Herodes-Spiel, Dreikönigs-Spiel) a németség: Körmöcbánya (Kremnica) vidékének bányásznépe, továbbá Császártöltés, Nádasd (Rohrbach) és az evangélikus Főrév (Oberufer) szintén német parasztsága körében. E játékok német eredete és a barokk népi misztériumhagyománnyal való összefüggése kétségtelen. Hasonló székelyföldi kapcsolatokat sejtet a királyköszönés, amelyet Kászonfaluban (Casinul Nou) Kodály Zoltán örökített meg.
Ezen a napon Tormás evangélikus németjei is egyszerűen fel szokták írni a G + M + B-jelet a ház szemöldökfájára. Az ellaicizálódott hagyományt vagy még a reformáció előtti időkből őrzik, vagy katolikus szomszédjaiktól vették át.
Gyűjtés: Zászkaliczky Zsuzsanna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
