Kötőszó

Július 21-én kilakoltatták a Jéri családot a Magdolna utca 12-ből. Végignéztük.

Szerző: Laborczi Dóra | Fotó: Román Péter

A ház homlokzatán nagyobb molinó és kisebb tábla hirdeti, hogy ezt az önkormányzati lakóházat a Széchényi terv és a Magdolna program keretében, EU-s forrásokból, összesen 266,27 millió forint ráfordítással újították fel 2015-ben.

Ez az egyik azon krízisházak közül, amelyeknek szegény, eladósodott és hátrányos helyzetben lévő lakóit szociális munkásoknak, egy erre szakosodott csoportnak kellett segítenie, nem csak a lakások megújításában, de a jogcímek és adósságok rendezésében, a lakóközösségek összekovácsolásában is – áll a Közöd civil társaság (egy helyi lakosokból álló csoportosulás) tájékoztatójában (a házhoz érve a Közöd tagjai fogadnak ezzel a szöveggel).

Temetésről a kilakoltatásra

Az udvarban mindenhol fekete kukazsákba csomagolt holmikat és feketébe öltözött családtagokat látni; Jériné vidéken élő lányának temetéséről értek vissza a kilakoltatásra. Ő volt az a vidéken élő rokon, aki korábban anyja tartozásának fizetését vállalta. A kilakoltatás egy kilenctagú családot érint – Jérinét, a nagymamát és két fiát, és az egyik fia családját, öt gyerekkel. Másik fia súlyos beteg, Jériné is oxigénpalackkal közlekedik.

Hogyha az esetet – Jériék reménytelen, összecsomagolt életét látva – az embertelenség és a Közöd tagjainak küzdelmén keresztül az emberség szintjén túl, a valóság talán legkiábrándítóbb mezsgyéjén, a hivatali eljárásokon és dokumentációkon keresztül tekintjük, a helyzet rendkívül összetett, már-már feldolgozhatatlan.

Jériné Anna és a kilakoltatás dokumentációja

Papíron az látszik, hogy Jériék 900 000 Ft-os tartozást halmoztak föl, emiatt mondták föl a család bérleti szerződését 2013 júniusában, akik azóta szerződés nélkül élnek a házban. A szerződés hiányában azonban semmilyen egyéb ügyet – például az Elmű irányába – nem tudtak elintézni. Az Elmű kikapcsolta az áramot, Jériék visszakötötték, mivel egy pánikbeteg családtag és a lakásban élő kicsi gyerekek is féltek a sötétben. Ez volt az illegális áramlopás, ami négy napig tartott.  

Akadályoztatás vagy egyeztetés?

Erre és a felhalmozódott tartozásra, valamit az együttműködés hiányára hivatkozva lakoltatja ki őket az önkormányzat, amint azt a józsefvárosi sajtóosztály Kötőszónak adott utólagos tájékoztatásából megtudtuk. Szerintük a „magukat civileknek nevező, a végrehajtási ügyekre egyébként semmilyen befolyással nem bíró aktivisták” akadályozni próbálták a kilakoltatást.

A helyszínen nagyon úgy tűnik, hogy ennek az ellenkezője történik: Bolba Márta, józsefvárosi evangélikus lelkésznő, a Közöd elnöke egyeztet a rendőrökkel és a kilakoltatókkal, hogyha kell, csitítja a lakókat, koordinálja a sajtósokat és a civileket. Mindenkivel higgadt hangot üt meg, nem beszél mellé. A Közöd eredeti szándéka az volt, hogy a kilakoltatás előtt egy esetkonferenciát szervezzen a helyszínen, minden érintett – köztük az önkormányzat képviselőinek – bevonásával, az önkormányzat részéről azonban senki nem jelent meg.

A Közöd éppen az egyeztetés, nem az akadályozás miatt jött létre: azért, hogy helyi lakosokként, pontos hely- és esetismerettel rendelkezve, hidat képezzenek az önkormányzat és a kilakoltatás előtt álló, illetve nehéz helyzetben lévő családok között. Jérinével is több mint fél éven keresztül járták a hivatalokat, aki 2016 februárjában el is kezdte fizetni a részleteket.

„A család önköltségen egy kártyás villanyórát is beszereltetett, ami azt mutatja, hogy nem csupán az illegális helyzetet akarták megoldani, de a későbbi tartozásokat is el akarták kerülni. Most ez a villanyóra is itt marad a lakásban” – mutat a szerkezet felé Bolba Márta, aki szerint nem kell szociális érzékenység ahhoz, hogy belássuk, milliókkal többe kerül a család ellátása a szociális intézményekben szétszórva, mintha a tartozások kezelését illetően születhetne olyan megoldás, amit a család is tud vállalni és az önkormányzatnak is megfelelő.

A lakók reményvesztettségével és hét hónapnyi egyeztetés, közös munka, együttműködés után a civilek saját kudarc-élményükkel is küzdenek. Az egyik kilakoltatott családtag feléjük intéz egy költői kérdést:

„Miért nem vagytok itt többen? Legalább százan kellene lennetek! Miért nincs botrány?” De minden megy is tovább, mint egy rendes költözésnél, a zsákok ki a házból, onnan az utcára, és fel a teherautóra.

Ki mondja meg, ki az együttműködő?

Az önkormányzat álláspontja a nekünk küldött közleményben foglaltak szerint „világos és határozott: a kizárólag fizetési problémákkal küzdő és együttműködő bérlőknek segítséget nyújt, aki viszont nem működik együtt, erőszakos lakásfoglaló, nem tartja be a közösségi együttélés szabályait, lopja a közműveket, annak megkezdi kilakoltatását”.

A Közöd civil társaság tagjai úgy nyilatkoztak a Kötőszónak, hogy ők ebben az esetben nem a tényeket – tartozásokat és annak mennyiségét, vagy a néhány napig fennálló illegális áramhasználatot – tagadják el (az erőszakos lakásfoglaló címke és a közösségi együttélés szabályainak be nem tartása nem erre a családra vonatkozik), hanem az együttműködés megállapítására vonatkozó önkormányzati kritériumokat tartják önkényesnek és éppen az önkormányzat részéről nem tapasztalnak együttműködést. Bódis Lajos szerint az, hogy kit lakoltatnak ki és kit nem, az önkormányzat embereinek szubjektív megítélésén múlik, akik szerinte elmulasztják az esetek pontos megismerését (holott elviekben lenne erre apparátusuk a krízisházak esetében), és olyan egyéb megoldási javaslatok kitalálását, amely mind az érintett családok számára, mind pedig az állam számára hatékonyabb és gazdaságosabb lenne, mint a kilakoltatás és a családtagok elhelyezése szociális intézményekben.

A Közöd tagjai a helyszínen: Badzsó Istvánné (balra), Dallos Judit (középen), Bolba Márta (jobbra) és a Jéri család

Dallos Judit szerint nem elhanyagolható tény az sem, hogy Jériné 2016. februárjától minden hónapban befizette az esedékes díjakat (21 000 Ft-ot) és a végrehajtóval is megkötötte a részletfizetési egyezséget, így oda is fizette havonta az 5 000 Ft-ot. A helyi Hálózat Alapítvány pedig már 400 000 forintos támogatást ítélt oda a családnak.

„2016. február 16-án Sára Botond alpolgármester fogadott minket, Jérinét, Bolba Mártit és engem, és megígérte, hogy ha Anna együttműködik, ha havonta fizeti az esedékes díjakat, akkor minden módon segít az önkormányzat, és lehetőség lesz a részletfizetésre, mi több, még munkalehetőséget is tud biztosítani” – mondta Dallos Judit (Közöd).

Jelen lenni a szenvedésben

Bolba Márta szerint a kilakoltatás azért is problémás, mert „a jelenlegi magyar egészségügyi és szociális rendszerben az ötgyerekes családnak van helye, a beteg nagymamának van helye, de a pszichésen beteg felnőtt családtagnak nincsen. Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy őrültek grasszálnak az utcáinkon, másrészt az, hogy beteg emberek halnak meg a küszöbünkön”.

Amikor a lelkésznőt arról kérdezem, milyen belső meggyőződésből ártja magát politikai ügyekbe, azt feleli:

Lelkészként is csak „a teljes emberre tud tekintettel lenni, nem csupán a spirituális, lelki gondokra, de testi dolgokra, vagy azok hiányára is. Isten sem csak spirituális lényként volt jelen a világban, hanem Jézusban testté lett, és emberi testben vállalt emberi szenvedést. Ez itt most egy olyan pillanat, amikor már nem lehet mit tenni. Mint mikor a Rómeó és Júliában elviszik a hullát a színről. Most itt kell állni, és becsületből végignézi a tragédiát és jelen lenni a szenvedésben, ahogy Isten is mindig jelen van benne”.

Bolba Márta és Jériné

Végtelen történet

A történet azonban még nem ér véget. Iza lép mellénk, kétéves unokájával a kezében, szelíden és választékosan meséli el a történetét. Ő is a házban lakik, rá is kilakoltatás vár. Az ő esete az elmondása alapján jóval egyszerűbb, mint Jériéké, hiszen ő a 350 000 forintos bérleti díj elmaradást már rendezte az önkormányzatnál. A férje szobafestőként dolgozik, a nő pedig takarításból tudott félretenni. Korábban azért halmozódott fel a tartozásuk, mert két beteg gyermeküknek – egy tizenhat éves szívbeteg fiú és egy Chron-beteg tizennyolc éves lány – kórházi ellátását kellett a családnak egyszerre finanszíroznia. Esetükben magatartási problémákra hivatkozik a kilakoltatás indoklásáról szóló papír. A magatartási probléma vélhetőleg azért volt, mert a lány barátja egyszer az ajtajukban kiabált, mivel nem engedték be, mert erőszakosan viselkedett. „A család volt a magatartási probléma elszenvedője, nem az okozója” – fűzi hozzá Bolba Márta.

Rendőrök, végrehajtók, családtagok téblábolnak körülöttünk. Hirtelen úgy érzem, hogy útban vagyok, és hogy ennél többet nem vagyok képes befogadni, végignéztem egy kilakoltatást, beszéltem rengeteg emberrel, láttam embertelen mélységeket és hivatali magasságokat, és köztük lévő, vesztésre álló emberséget. Ahogy rálátásom nyílik a dokumentációra, esélytelennek tűnik a pontos leírás is. Egy pillanatra azt gondolom, jobb lenne ebbe most nem belenyúlni, jobb lenne, ha nem lenne közöm ehhez az egészhez. De ha már végignéztem, át is rágom magam ezen a történeten. Van még 224 kilakoltatás előtt álló család a nyolcadik kerületben. Ne így legyen vége.

A lakás műszaki lezárása a család jelenlétében