A tesóim közötti gyerekviszályokat leszámítva soha nem verekedtem. Illetve egyszer igen: a legjobb barátom egy ízléstelen poénnal cukkolt az osztályban, én haragomban nekimentem – ő nagyobb volt, én dühösebb, kiegyenlített volt a küzdelem, két pofon után véget is ért. Tizenegy-tizenkét évesek voltunk, azóta is ő a legjobb barátom, szerintem már nem is emlékszik erre. Nem élem meg erőszaknak, hiszen csak egyszer történt, és mindketten beletettük magunkat. ...