A forradalom, majd a kiegyezés után hatalomra kerülő szabadelvű elit határozottan alakította a nemzetiségi kérdésről való közbeszéd kereteit. A kérdés árnyalt megközelítése nem volt jellemző a napi politikai, vagy nem egy esetben személyes haszonszerzés által motivált sajtó-polémiákra. Szlovák-ügyben a megszólaló vagy „hazafi”, vagy „pánszláv” volt, harmadik megoldásra nem adtak lehetőséget. Az evangélikus egyházat különösen érzékenyen ...

