Kötőszó

A kereszténység misztikusnői bátor és gyakran radikális életet éltek. Megfeszítették testüket a túlélés végső határáig, társadalmi normákat kérdőjeleztek meg, olykor életüket adták hitükért. Lázadók és renegátok voltak, akik közreműködtek abban, hogy a kereszténység azzá váljon, ahogyan azt napjainkban ismerjük. 

Shelley Emling, a Huff/Post 50 főszerkesztője soron következő könyvében (Setting the World on Fire: The Brief, Astonishing Life of St. Catherine of Siena) mélyen beleásta magát eme derék misztikusnők egyikének életébe. Emling szerint Katalin és a többi misztikusnő az Isten általi vezetettség kihívásokkal teli útját jelenítik meg.

„Hallatták a hangjukat és számtalan követőre voltak hatással – férfiakat is beleértve –, egy teljesen férfiak uralta társadalomban – fogalmaz Emling. A középkorban befolyásos emberek, köztük a pápa is evangéliumként fogadta e nők vízióit és próféciáit.”

Ezek a nők úgy léptek fel, „mint magabiztos egyének, akiknek szemernyi kétségük sem volt képességeik felől vagy az utakról, amelyeken jártak – mondja Emling. – Bár szívük Istenhez tartozott, ezek a nők szenvedélyesen függetlenek voltak, cselekedeteik és írásaik hívők nemzedékeit inspirálták.”

Sienai Szent Katalin

A huszonöt gyermek közt a második legfiatalabb, Sienai Katalin, Olaszország két patrónus szentjének egyike. Katalin hite szerint Jézus jegyese volt, már serdülőként a szerzetesi életre kötelezte el magát. Az 1368-as forradalom idején béketeremtő volt Sienában, és a katolikus egyház számára viharos időszakban meggyőzte XI. Gergely pápát, hogy helyezze vissza a pápaságot Rómába. Az egyik életéről szóló történet elbeszéli, hogy megjelent neki Jézus, kezében egy szívvel, és azt mondta: „Kedves lányom, ahogyan elvettem tőled a szívedet minap, most látod, az enyémet adom oda, és ezután örökre ezzel élhetsz.” Sienai Katalint 1461-ben avatták szentté.

Jeanne d'Arc (Szent Johanna)

A paraszti sorból jövő Jeanne d’Arc (a fenti képen) a középkori Franciaországban nőtt fel és beszámolók szerint ifjúkorában szentek hangjait kezdte hallani. Tizennyolc évesen arra a hitre jutott: Isten arra választotta ki, hogy győzelemre vezesse Franciaországot az Anglia ellen folytatott háborúban. A koraérett Jeanne meggyőzte Charles of Valois trónörököst, hogy engedje meg neki, hadd vezesse az ország hadseregét Orléans-ba, ahol legyőzték az angolokat és francia szövetségeseiket, a burgundokat. Azután az angol–burgundi erők fogságába esett, eretnekség gyanújával állították bíróság elé és 1431-ben máglyán égették meg. Mindössze tizenkilenc éves volt, amikor meghalt. A katolikus egyház 1920-ban avatta szentté.

Hildegard von Bingen

Hildegard von Bingen bencés apátnő volt, aki 1098 és 1179 között élt. Serdülőként lett nővér, jóllehet már kora gyermekkora óta isteni látomásokban volt része. Még negyvenes éveiben sem járt, amikor ezen látomásokat feljegyezte, amelyek mint Scivias (Tudd az utat!) címen váltak ismertté. Azután más írásokat is papírra vetett, amelyekben filozófiáját alapozta meg, és orvosi, természetrajzi, zenei és egyéb műveket is alkotott. Püspökök, pápák és királyok kérték tanácsát olyan időben, amikor kevés nő volt jelen a politikai életben. XVI. Benedek pápa avatta szentté 2012-ben.

Avilai Szent Teréz

Avilai Teréz (a fenti képen) a 16. században született Spanyolországban, egy jómódú családban. Terézt fiatal korától lenyűgözték a keresztény szentekről és mártírokról szóló történetek, és eme érdeklődésének a testvérével, Roderigóval folytatott misztikus játékok során is hódolt. Abbéli korai törekvéseiben, hogy belépjen egy kolostorba, édesapja akadályozta meg, amiképp a malária számtalan csapása is. Ehelyett a csendes imádság és szemlélődés felé fordult és elérte azt, amelyet önéletrajzában az „imádságban való egyesülésként” ír le, amikor úgy érezte, hogy lelke elmerül Isten erejében. Ezután egy kolostorba ment, és elmondások szerint egyszer visszaadta fiatal unokaöccse egészségét, akit egy leomló fal zúzott össze. Ezt az epizódot előadták Teréz kanonizációja során is, amelyre 1662-ben került sor.

Genovai Szent Katalin

Az 1447-ben született Genovai Szent Katalin leginkább talán látomásairól és a purgatóriumról szóló értekezéséről ismert. A purgatórium fogalmát belső, nem pedig külső tűzként alkotta meg, amelyet az egyének önmagukon belül tapasztalhatnak meg. „A lélek önmagát Isten előtt megjelenítve, még mindig vágyaihoz és a szenvedéshez kötött, amely a bűnből ered, és amely lehetetlenné teszi Isten üdvözítő víziójának örömét”– írja Katalin a kinyilatkoztatásokról szóló könyvében. Mély kapcsolatot ápolt Istennel, amelyet XVI. Benedek pápa „egységben lévő életként” írt le. Katalin a betegekről való gondoskodásnak szentelte életét, mindezt egészen 1510-ben bekövetkezett haláláig folytatta a Pammatone Kórházban. 1737-ben avatták szentté.

Assisi Szent Klára

Assisi Klára tehetős olasz családjának fényűző életét hagyta ott, hogy Assisi Ferenc virágzó rendjének szentelhesse önmagát. Amikor szülei egy gazdag férfinek ígérték kezét 1211-ben, Klára a Porziuncola kápolnába menekült, és Ferenc fogadta be. Klára fogadalmat tett, hogy életét Istennek szenteli, és Ferenc átmenetileg a San Paoló-i bencés nővéreknél helyezte el. A lány családja, Klára titkos szökésén felháborodva, erőszakkal próbálta meg hazahurcolni. Klára azonban elszánt volt. Kegyessége olyannyira mély volt, hogy végül lánytestvére, anyja és számos nőrokona is felkereste, hogy vele éljenek, és hogy tanítványává legyenek Assisin kívüli szerzetében. A csoport „tiszta Klárákként” vált ismertté, mezítláb jártak, a földön aludtak, tartózkodtak a húsevéstől, és csak akkor beszéltek, ha szükséges volt. Klára 1253-ban halt meg. Két évvel később IV. Sándor pápa avatta szentté.

Lisieux-i Szent Teréz

Franciaországban született 1873-ban. Misztikus uniót (egyesülést) élt át Krisztussal 1884-ben, az első áldozására való felkészülés során. 1888-ban belépett a Lisieux-i Kármelbe, egy kármelita remetelakba, és 1890-ben szerzetesi fogadalmat tett. De megbetegedett és fiatalon, huszonnégy évesen halt meg. Írásai és kinyilatkoztatásai azonban megvetették az alapját a halála után terjedő mélységes tiszteletének. Szeretetből „kis virágnak” nevezték. Teréz hitte, hogy a gyermekek fogékonyak a spirituális élményekre, amit a felnőtteknek is magukévá kellene tenniük. „Mindaz, ami számít az életben – írja –, nem a nagy tettek, hanem a nagy szeretet.” XI. Pius pápa avatta szentté 1925-ben.

Norwichi Julianna

Kevésbé ismert Norwichi Julianna angol misztikusnő, aki 1342-től nagyjából 1430-ig élt. A róla szóló információk elsődlegesen Az isteni szeretet kinyilatkoztatásai tizenhat látomásban (Revelations of Divine Love in Sixteen Showings, magyarul: Az isteni szeretet kinyilatkoztatásai) című könyvéből származnak, amelyben Julianna isteni látomásait jegyezte fel. 1373-ban beteg lett és néhány napon belül kis híján meghalt. Egy betegágyához érkező pap Krisztus képét mutatta fel neki. Ezt követően Julianna felépült és tizenhat látomásban volt része, amelyeket könyvében feljegyzett. Később Isten felfedte előtte eme látomások jelentését, amelyet így örökített meg: „Megtanulod tisztán látni Urad szándékát ebben a dologban? Jegyezd meg jól: Isten szándéka volt. Ki mutatta meg neked? A szeretet… Miért mutatta meg neked? A szeretetért… Így azt tanultam meg, hogy a szeretet volt Urunk szándéka.” Elhatározta, hogy szemlélődő és visszavonult életet fog élni haláláig.

Svéd Szent Brigitta

Számos kortársával ellentétben, Svéd Brigitta (1303–1373) nem szentelte magát a vallásos életnek, amíg el nem érte a negyvenes éveit. Ekkor ugyanis meghalt a férje 1344-ben. Elmondások alapján, a halál után, Brigitta megzavarodva órákat töltött imádkozással férje sírjánál, az Alvastra apátságban. Ott hite szerint Isten szólt hozzá, azt mondván neki, hogy „legyen a menyasszonya és a csatornája”. Feladatot adott neki, hogy alapítson új vallásos rendet. Ő pedig megalapította a brigittákat, avagy a Szent Megváltó rendjét. Férfiak és nők is csatlakoztak a közösséghez, külön kerengővel. Szegény kolostorokban éltek és azt az útmutatást kapták, hogy feleslegüket adják a szegényeknek. 1350-ben – Brigitta dacolva az Európában dúló pestissel – elzarándokolt Rómába, hogy új rendje számára engedélyt nyerjen a pápától. Húsz évbe tellett, amíg megkapta az engedélyt, de Brigitta gyorsan ismertté vált Európa-szerte kegyességéért. 1391-ben avatták szentté, kevesebb, mint húsz évvel halálát követően.

Szent Beatrix (de Silva)

Az 1424-ben született Beatrix de Silva (képünkön) Portugál Izabella hercegnővel együtt hagyta ott az udvari életet, hogy belépjen a toledói ciszterci kolostorba. 1484-ig élt a kolostorban, amikor is hite szerint Isten új vallásos rend alapítására szólította fel. Beatrix megalapította az Áldott Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának Gyülekezetét, ahol élt és elöljáróként szolgált haláláig, kb. 1492-ig. Röviddel Beatrix halála előtt VIII. Innocent pápa jóváhagyta, hogy a rend felvegye a ciszterci regulát, amely három vezérfonalat tartalmazott: csendesnek lenni és engedelmeskedni Isten utasításának; visszavonult és kegyes életre törekedni; és mindenkit szent szeretettel szeretni. Beszámolók alapján Beatrix látomást kapott Szűz Máriától, aki fehér ruhában, fehér skapulárében és kék kabátban volt – ez alapozta meg a rend öltözetét. 1976-ban VI. Pál pápa avatta szentté Beatrixot.

Folignói Szent Angéla

Folignói Szent Angéla ferences misztikus volt, aki tekintélyes családban született és húszévesen ment férjhez. Események sorozata, köztük egy heves földrengés 1279-ben és a Perugia ellen viselt háború vezetett oda, hogy Ferencet hívja segítségül, aki látomásban jelent meg neki és arra szólította fel, hogy menjen el gyónni. Három évvel később Angéla anyja, férje és az összes gyermeke meghalt néhány hónap leforgása alatt. Ezután az asszony eladta javait és 1291-ben beállt Szent Ferenc Harmadik rendjébe. Angéla negyvenhárom évesen látomást kapott Isten szeretetéről, amíg Assisi Szent Ferenc síremlékéhez elzarándokolt. Élményeit a The Book of the Experience of the Truly Faithful című könyvében írta meg. Ferenc pápa 2013-ban avatta szentté Folignói Szent Angélát.

Magdeburgi Mechthild

Hadewijch-hoz hasonlóan, Magdeburgi Mechtild (képünkön) is a begina közösség tagja volt. A német misztikusnő huszonkét évesen szentelte életét Istennek és a The Flowing Light of the Godhead című könyv szerzőjévé vált. 1270-ben lépett be a helftai kolostorba és a költészet segítségével fejezte ki isteni kinyilatkoztatásait. Az Istenség omló fényárjának első lapján Mechthild ezt írja: „Őrizetbe kerültem eme könyv miatt, és némely emberek óva intettek engem, hacsak el nem temetem, égni fog. Igen, gyengeségemben írtam ezt, mivel nem mertem elrejteni a benne lévő kincset.”

Hadewijch

Hadewijch flamand misztikusnő volt, aki részt vett a begina mozgalomban, a nők aszketikus és filantropikus közösségeinek hálózatában, amely főként Hollandiában virágzott a 13. században. Életéről – írásain kívül – keveset tudunk, amelyek a beginák spirituális életéről szóló levelek gyűjteményét tartalmazzák, valamint a látomások könyvét. Dr. Elizabeth Alvilda Petroff, a Massachusetts Egyetem professzora szerint Hadewijch „hitte, hogy az Isten által saját képére teremtett lélek szeretne ismét eggyé válni az isteni szeretettel, »hogy Isten legyen Istennel«.”

Szerző: Antonia Blumberg (Huffpost Religion, 2015. 09. 21.)
Fordította: Móricz Nikolett
Eredeti cikk: itt olvasható

Fotó: innen, innen, innen, innen, és innen.