Júdás, az elveszett tanítvány című frissen megjelent könyvéről beszélgetett Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspökkel Jasper-Makay Emese, az Evangélikus Hittudományi Egyetem újszövetséges doktoranduszhallgatója november 13-án a budavári evangélikus szabadegyetem programsorozat keretében. Jasper-Makay Emese – aki a kötet kéziratának szerkesztője is – az album gazdag képanyaga, különböző Júdás-illusztrációk, valamint számos Júdást érintő kérdés alapján építette fel a beszélgetést.
Fabiny Tamás az alkalmat bevezető igemagyarázatában (Lk 6,12–16) arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor Jézus egy átvirrasztott éjszaka után elhívta tanítványait, és minden tanítványt a nevén szólított, azt fejezte ki, hogy mindegyikük fontos számára.
A tizenkettő bibliai szám, a teljességet fejezi ki, így ha a tizenkettőből egy kiesik, akkor valójában a teljesség szenved csorbát. Bár az evangélista előrevetíti a kudarcot, Júdás árulását, nem lehet semmissé tenni, hogy ő a tanítványi kör tagja volt, egy a tizenkettő közül. Van-e esélye Júdásnak itt a földön vagy az örökkévalóságban, az örök életben? Lehet-e a bukás után mégis helyre kerülni? – tette fel a kérdéseket Fabiny Tamás. Majd így folytatta: Jézus nem csupán ötletszerűen hívta el a tanítványait, hanem a kiindulópont a meghallgatott imádság volt, tehát Júdás is ennek a meghallgatott imádságnak a következményeként lett Jézus tanítványa. Júdás története arra tanít minket, hogy mi magunk is tanítványok vagyunk, lehetünk elveszett tanítványok is, de az elveszett tanítvány lehet megtalált tanítvány is. Júdás személyében is egy ilyen tanítvánnyal találkozhatunk, akinek van reménye arra, hogy megtaláltatik – zárta gondolatait a püspök.
Az elveszett fiú
Bevezetésként Jasper-Makay Emese egy amerikai templom oltárképére [nyitóképünkön – a szerk.] utalva kérte a szerzőt, hogy a témával való találkozásáról beszéljen. Az oltárkép az éppen az utolsó vacsoráról távozó Júdást ábrázolja, akinek a glóriája ott marad a tanítványi körben elfoglalt eredeti helyén. Fabiny Tamás úgy magyarázta ezt a mozzanatot, hogy Júdás otthagyja a dicsőséget, és elindul valahova máshová, de nem tudjuk pontosan, hova, az viszont bizonyos, hogy a centrumból, Jézus Krisztustól indul el.
A püspök a kép alapján Visky András szavait idézte: „Ott ül Júdás Jézussal és a többi tanítvánnyal az elkészített húsvéti bárány körül: nekem meg ez az egyetlen reményem. Mindenki más, a többi tizenegy, ez a lélektől fénylő, révült aranycsapat […], nos valamennyien olyannyira elérhetetlenek számomra, olyannyira fölöttem valók, hogy kísérletet sem teszek azonosulni velük.” A tékozló fiú példázatára utalva pedig kifejtette, hogy a történet címszereplője nem feltétlenül tékozló, hanem inkább elveszett fiúról kellene beszélni. Az otthon maradó fiú ebben a példázatban egyfajta karaktergyilkosságot követ el, hiszen olyat is mond a testvéréről, ami nem szerepel a példázat leírásában, tudniillik, hogy nem tisztességes úton tékozolta el a vagyont. Sokszor vagyunk így mi is, hogy valójában azt mondjuk, amit mi tennénk, és azt kivetítjük a másik emberre. Júdásról is úgy kell szólnunk, mint aki a testvérünk, akit az Atya nekünk akar visszaadni.
A moderátor Walter Jens szavait idézte: „Júdás nem ember volt, hanem állat és ördög. Így igaz, a művészek tették azzá, a szobrászok, költők és festők: azzá tették őt, a faragatlant az asztal végén, egy icignek a zsidó orrával és széles állkapcsával. Vörös hajjal, sárga kendőbe bugyolálva. A sárga irigység, a sárga kapzsiság.” Fabiny Tamás ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy amilyen idealizált Jézus-képekkel találkozunk a képzőművészetben, másutt olyannyira torzítják is Júdás alakját, mint aki ellenszenves, visszataszító, sztereotipikus jegyekkel ábrázolt zsidó figura, akire minden Jézus ellen elkövetett bűn ráterhelhető.
Az Újszövetség végrehajtója – a kozmikus harc áldozata
Júdás árulásáról szólva azonban a szerző arra hívta fel a figyelmet, hogy az evangélium eredeti szövegében az átadás kifejezés szerepel, így csak másodlagos értelemben beszélhetünk árulásról, mivel valóban igaz, hogy Júdás pénzt kapott Jézus átadásáért. Ezt a cselekedetét úgy értelmezhetjük, mint ami által az Újszövetség végrehajtójává válik (executor Novi Testamenti), azaz Júdás nélkül nem lenne üdvösség. Az utolsó vacsora asztalánál Júdás magányossága is erőteljes üzenetet tár elénk a tanítványok összezáró, összetartó képével szemben. A középkori egyházi hagyomány egészen meghökkentő tanítása volt, hogy Júdás a Jézustól kapott falattal vette magához a gonoszt, és ekkor jutott kárhozatra.
Fabiny Tamás arról is vallott, hogy könyvének egyfajta határ feszegetése is a célja volt, vagyis hogy rámutasson arra, hogy egy ilyen régi, a közgondolkodásba is beágyazódott egyházi hagyomány semmilyen biblikus alapon nem áll. Júdás egyfajta kozmikus harc áldozata lesz, hiszen a jó és a rossz között őrlődik, de fontos, hogy hisszük, hogy Jézus szeretete mindig nagyobb a gonosz hatalmánál.
Ha életében Jézus nem tudta megmenteni a tanítványát, talán az örök életre meg tudta menteni, hiszen Jézus – ahogyan a hitvallásban is valljuk – alászállt a poklokra is. Az újszövetségi szövegek különbözőképpen ábrázolják Júdás halálát: Máté evangéliumában Júdás előbb hal meg, mint Jézus (Mt 27,3–10), míg az Apostolok cselekedetei szerint (ApCsel 1,16–19) akár hetekkel Jézus halála után. Az Újszövetségnek ez a színgazdagsága arra mutat rá, hogy Máté evangéliuma alapján lehet reménység arra, hogy Jézus szeretete utánanyúl Júdásnak, míg az utóbbi – meglehetősen naturalisztikus képeivel – számos középkori elrettentő ábrázolásnak is alapot adott – mutatott rá Fabiny Tamás.
„Adjátok vissza Jézusomat!”
Fabiny Tamás Johann Sebastian Bach Máté-passiójának basszusáriájára is utalt, amelyet – mint kifejtette – azért tart megrendítőnek, mert az Júdást nemcsak esendő emberként ábrázolja, hanem olyanként is, mint aki szeretné Jézust, „az ő Jézusát” visszakapni, és felismerte a bűnét, ahogyan a tékozló – elveszett – fiú is: „Adjátok vissza Jézusomat! / Lássátok, a pénzt, a vérdíjat / A tékozló fiú lábaitok elé szórja!” Az ária meghallgatása után a beszélgetés egy 13. századi oszlopfő megtekintésével zárult, amely azt ábrázolja, hogy Jézus, a jó Pásztor nyakába veszi Júdást, aki elárulta őt. Ennél magasabb erkölcsiség, isteniség nem képzelhető el, hogy valaki a vállára veszi az árulóját: a jó Pásztor, Jézus az elveszett bárányt, és vissza akarja vezetni a közösségbe az egyet a tizenkettő közül – zárta gondolatait Fabiny Tamás püspök.
A könyv megvásárolható a Luther Kiadó webáruházában és könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.).
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
