Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Átalakulás akkor és most

Több mint ötszáz év telt el azóta, hogy egy Ágoston-rendi szerzetes, név szerint Luther Márton (a hagyomány szerint) 1517. október 31-én kiszögezte 95 pontját a wittenbergi vártemplom kapujára. Hogy ez valóban így történt-e, vagy a mozzanatot csak az utókor költötte hozzá az egyház megújítását célzó törekvésekhez, szinte mindegy is. Mert ami lényeges, az az a földrengésszerű hatás, amelyet a reformáció gyakorolt a korabeli Európa életére.

Szöveg: Balczó Mátyás | Fotó: Unsplash.com
wim-van-t-einde-pupvsdtj1pc-unsplash.jpg

A reformációról tanulunk történelemórán, hallunk róla hittanon, felmondhatjuk a konfirmációs vizsgán, kihúzhatjuk érettségi tételként, vagy beszélhetünk róla egyetemi felvételin. És éppen emiatt is hajlamosak lehetünk kizárólag egy régi történetként tekinteni rá. Úgy kezelni, mint ami egyszer, több mint fél évezrede, azon az október végi napon elkezdődött, aztán a reformáció egyházainak kialakulásával befejeződött. Ugyanakkor ha megvizsgáljuk a reformáció szó eredetét, arra is juthatunk – sőt meggyőződésem szerint arra kell jutnunk –, hogy személyes és közösségi életünkben most is jelen kell lennie a reformációnak.

A latin reformatio szó azt jelenti: „átalakítás”, „megjavítás”. Elnézve mai világunkat, azt a sok borzalmat, amelyet ember tesz ember ellen, alapvető morális érzékkel rendelkező, igazságot kereső hívő (vagy akár nem hívő) emberként juthatunk-e másra, mint hogy folyamatosan, ma is, most is, ebben a percben is szükség van az átalakításra, megjavításra? Nekünk, neked, nekem.

Mivel csak egy vagyok a Föld nyolcmilliárd lakosából, gondolhatnám azt is, semmit nem számít a világnak, hogy mit teszek. Ehelyett azonban inkább igyekszem tudatosítani magamban, hogy látszólagos parányiságom mellett se vonjam ki magamat a felelősség alól. Nem akarok sopánkodó külső szemlélője lenni azoknak a folyamatoknak, amelyek megkeserítik az emberiség létét, helyette a Krisztusban nyert igazság és élet birtokában szeretném kicsiben, magamon és magamban végezni az átalakítást, megjavítást mint egyfajta személyes reformációt.

Személyeset, de nem egyszemélyeset; egyénit, mégsem magányosat – mert Isten soha nem hagy magamra. Akkor sem, amikor így érzem, akkor sem, amikor perlekedek vele. Az igén keresztül megelevenít, a Jézus Krisztusban testvéreimmé váló gyermekei által megerősít. Mindig mindent megad a teremtésem lényegéhez visszavezető, tehát földi életem célja szempontjából előremutató újraformálódásomhoz.

Pál apostol is az átalakításra, a megjavításra buzdít az Efezusiakhoz írt levelében, amikor az időtlen érvényesség erejével nemcsak az efezusi gyülekezetet szólítja meg, hanem minket is (Ef 4,23–25): „…újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.”

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr3418239117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet1314_tr_1.png

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása