Kötőszó

„Ma már szinte minden családról készül néhány igazán jó kép. Amióta digitális fényképezőgép és kamerás mobiltelefon létezik, kicsit egyszerűbb ezt kivitelezni. Addig kattintgat az ember, míg sikerül elérnie a kívánt hatást. Különösen akkor, ha a kép szereplői fotogének, és jól is viselik ezt a macerát, ki tudják tartani a tökéletes pillanatot. Ám az élet nem csak ezekből a pillanatokból áll....”

Szerző: Füller Tímea │Fotó: Pexels.com

Nem boldogulok valami jól a modern eszközökkel. A telefonomon például a fotó funkciónál valami átkattant, és most sorozatfotókat készít. Pici unokám föltérdelt, majd fölállt az ajtó mellett, és amikor ezt szerettem volna megörökíteni, egy halom képem lett erről a pár pillanatról. Egyrészt nem baj, másrészt így egy csomó rossz képem is van, amelyeket ki kell majd selejtezni. És furcsa, mert nekem minden pillanatban gyönyörűnek tűnik a kislegény, de így most kifejezetten előnytelen képek is készültek róla.

Az az igazság, hogy bárkiről lehet rossz fotót készíteni. Még a modelleknek is van egy ilyen rettenetesen előnytelen képekből álló gyűjteményük. Sőt a neten találhatunk gyűjteményt kifejezetten kínos esküvői pillanatokból is. Aki azokat megosztotta, az vagy nagyon gonosz, vagy nagyon jó a humora. Ha magáról osztotta meg valamelyik kellemetlen pillanatát, akkor tisztelettel nézek rá. Ha másról, akkor szomorúan. Van, amit nem kell másokkal megosztani egymásról.

Örülök, hogy nem szerepelek ezeken, pedig a mi esküvőnk végén is leszakadt a zápor. Akkor a hazafelé út gyalog eléggé megtépázott bennünket ünnepi szépségünkben. Ha akkor lefényképezett volna minket valaki, azon a képen elég igénytelen párnak tűnnénk. Én sáros, fehér cipőben, sáros aljú ruhában, a férjem a fejére tapadt vizes hajjal. Aki látná, annak biztosan meglenne a véleménye rólunk. Tényleg mindenkiről vannak, lehetnének igazán kellemetlenül rossz képek.

Azóta sok jó és sok gyenge kép is készült a családunkról. Mióta pedig így megnőtt a létszám, még nehezebb úgy nyugton maradni, hogy mindenkiről jó legyen a felvétel. De vajon mi a helyzet azokkal, akik a legjobb fotókat teszik ki magukról? Mindenki mosolygós, csinos, jól fésült náluk?

Ma már szinte minden családról készül néhány igazán jó kép. Amióta digitális fényképezőgép és kamerás mobiltelefon létezik, kicsit egyszerűbb ezt kivitelezni. Addig kattintgat az ember, míg sikerül elérnie a kívánt hatást. Különösen akkor, ha a kép szereplői fotogének, és jól is viselik ezt a macerát, ki tudják tartani a tökéletes pillanatot. Ám az élet nem csak ezekből a pillanatokból áll.

Időnként rossz napom van, olyankor nyűgösebb, ingerültebb, türelmetlenebb vagyok. Olykor rossz döntést hozok, butaságot csinálok, amit később meg is bánok. Szeretném, ha vissza lehetne csinálni ezeket a dolgokat, de utólag többnyire csak szépíteni vagy némileg helyreállítani lehet. Jó, hogy nem kell örökké skarlát betűvel járkálni, mint az ismert regényben.

Akad olyan is, amikor tudtomon kívül valaki más „mázol” rólam rossz képet. Befeketít, valótlant állít, vagy elferdít valamit úgy, hogy az kényelmetlen helyzetbe hozzon. A pletyka rossz fotós. Olyan pillanatokat mutat meg, amelyeken nem a teljes kép látható, hanem csak egy-egy részlet. Sőt sokszor épp egy félreértelmezhető vagy eltorzított részlet.

A másik ember vétkét, ráncát gyakran jobban látjuk, mint a sajátunkat. Fontos, hogy ne ez adja a gondolkodásunk alapját. A Biblia emberképe elég reális. Isten szeretettel és szeretetre teremtett meg bennünket. Ám az ember elszakadt tőle, és Isten nélkül hozott döntései megismertették a rosszal. Saját szégyenéből és bűnéből egyedül nem képes újra méltóvá válni az Úrral való kapcsolatra. Jézus jött el „összekötni a szálakat”, vele együtt ismét teljes életet élhetünk. De itt a földön mindig „foltosak” leszünk újra meg újra.

Aki ezt tudja magáról, talán könnyebben elfogadja másokról is. És ha átélte Isten elfogadását, tekinthet magára és másokra is úgy, ahogyan Isten lát bennünket. Szeretett gyermekekként.