„Üljön fel, és mondja meg, hányat mutat az óra!” – szólt a zöld ruhás, zöld sapkás, maszkos orvos, a műtő egy távolabbi falára mutatva. Előre mosolygott, mert tudta, hogy mi következik. Néhány perccel korábban ugyanis szintén meregettem a szemem arrafelé, mert akkor is erre kért, de egy homályos pacnin kívül nem láttam mást. Most pedig élesen, tisztán mindent. A másodpercmutató ugrásait is. A műtőberendezés összes apró részletét. A szekrényben lévő gyógyszeresdobozok feliratait.
Szerző: Stifner-Kőháti Dorottya
Elmondhatatlan érzés, nehéz volt szavakba öntenem. Mondjuk, nem is várt kiselőadást tőlem, pár ezerszer már átélte a doktor úr a frissen műtött betegek reakcióit. Több történt egy érzékszerv megjavulásánál – személyiséget érintő változás: eufória, szabadság, újfajta biztonságérzet, hála, de egy jó adag hitetlenkedés is a csodaszámba menő történés mezején járva. A „velem is megtörténhet?” érzése.
Prémium látásjavító kezelésnek hívják ezt az eljárást, amellyel rövidlátóknak adják vissza az éles látás képességét. Mindössze néhány perces, fájdalommentes lézeres beavatkozásnak kell alávetnie magát az előzetes orvosi vizsgálatokon megfelelt páciensnek. A műtőasztalon fekve az ember előbb a jobb, aztán a bal szeméhez illesztett, számítógép vezérelte, emberi kéz érintése nélküli, steril eszközbe nézve egy pár perces, lézerszínházi előadáshoz hasonló villódzást lát, aztán – megtörténik a csoda, és eldobhatja a szemüvegét, kontaktlencséjét.
Mivel évtizedek óta nagy biztonsággal végzik világszerte, és milliók esnek át rajta, a beavatkozásnak nincs már hírértéke. Hétköznapi dolog, mindenkinek elérhető. „Megnyílik a szeme” – legalább is ami az élességét illeti. Többé nem fordulhat elő a rövidlátók által ismert vicces vagy kínos „nyomorúságok” sora: hogy csak néznek, néznek egy irányba, de nem látnak, illetve hogy felvenné velük valaki a szemkontaktust, de ebből ők semmit sem vesznek észre…
Ha elmélyedünk az Újszövetségben, feltűnik, hogy az evangéliumokban – ahol nincs felesleges szó, minden feljegyzés drága és fontos tudósítás a megváltó Jézus életéről és tetteiről – meglepően sok vakgyógyítási történetet olvashatunk. Közülük az egyik János evangéliumának 9. része, egy teljes fejezet, negyvenegy vers! A vakon született meggyógyításáról, a következményekről, kihallgatásáról, kiközösítéséről, hitéről, vallástételéről és a farizeusok vakságáról szól. De ott van Bartimeus története, a két jerikói vak meggyógyítása, a vak és néma megszállotté és a bétsaidai vaké is.
Szemek, amelyek megnyíltak, életek, amelyek megváltoztak. Szemkontaktusok, amelyek létrejöttek. Lelkek nyíltak meg, és felismerték gyógyítójukban, Jézusban a Krisztust. Gyökössy Endre pasztorálpszichológus Gyógyulj meg, hogy gyógyíthass! című kis könyve a Kézfogás sorozatból éppen a János 9-ben leírt történetet magyarázza. „A vakon született pedig: »elment azért és megmosakodott – és amikor megjött: látott!« Milyen egyszerű! Milyen tündöklően egyszerű! Milyen megrendítően, sírnivalóan, ujjongnivalóan egyszerű. Olyan »egyszerű«, mint a teremtés nyitánya: »És monda Isten: legyen világosság, és lőn világosság.«”
Prémium látásjavító kezelés – az életet megváltoztató és az örök életet is ajándékul adó gyógyítás. Látás, amely tényleg nem függ már semmilyen eszköztől, mert a lélek látása, Jézus, a Krisztus, a Megváltó felismerése. Ő, az Úr teszi velük, közben megszólítja őket, kérdez: „mit tegyek veled?”, megszánja, megérinti és meggyógyítja „szemüket” – életüket. Megvallják hitüket és követik őt.
Számomra az evangéliumok legvigasztalóbb, csodálatos gyógyításai közé tartoznak ezek a történetek. A vakság terhétől megmentett emberek onnantól kezdve nemcsak a világot látják, amelyet addig soha, de az élet értelmét, a célt, amerre tartanak, az utat, amelyen járnak, az útitársakat, akik körülöttük vannak, a szépségeket és a veszélyeket, a fényeket és az árnyékokat is mind-mind látják.
Történetek, melyek magukban is elvarázsolnának, ha csak metaforaként olvasnánk; de igazak, Jézus és az ember találkozásának krónikái. Jézus ma is ugyanaz, s az ember, én, te, mi mind vakok vagyunk nélküle, s meggyógyítani egyszer és mindenkorra csak az ő áldott keze tud.
Áldott az a pillanat, amikor kimondhatjuk mi is: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” (Jn 9,25) Oculi vasárnapján ezért imádkozzunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
