Kötőszó

Jürgen Moltmann – német református teológus – az ádventi imádságában egyértelműen fogalmazza meg az ünnepi várakozás lényegét: „Urunk, Jézus Krisztus, várjuk eljöveteledet.” Hiszen valóban az Úr eljövetelét hirdeti a négyhetes ádventi időszak. Valóban az Úr érkeztéről ad hírt a karácsonyi üzenet. Minden évben újra és újra hallhatjuk az ünnepen: nyisd meg szíved, hogy szállást vegyen, s benne lakozzon a mennyei Király.

Szerző: Arató Lóránd kiskőrösi evangélikus lelkész

A Magasságos lehajol, hogy elérje az emberi szívet, az én szívemet, a te szívedet. Micsoda örömteli megtapasztalás az Isten jelenvalósága! Az a közelség, melyben biztonságban érezhetem magam, melyben átérezhetem, hogy sohasem vagyok egyedül. Ő velem van. Én benne élek, benne mozgok, nem maradtam magamra.

Minden évben különös örömmel készülök karácsony ünnepére. Ebben a készülődésben segítségemre van a négyhetes ádventi időszak. Ezt a különös készülődést az idősek, egyedülállók és betegek látogatása teszi még inkább örömtelivé és teljessé. Elindulok és megyek, mert küldetésem van. Lelkészként különösen is fontos és nélkülözhetetlen küldetés bekopogtatni azokon az ajtókon, amelyek mögött egyedül élnek, ahol betegek keresik az élet értelmét, ahol a miértek kiáltanak fel, ahol keresik a reményt mint kapaszkodót. Belépek az ajtón, és azt a csodát élem át, amelyet szenteste a saját otthonomban: nem vagyok egyedül. Örömteli találkozások a sokszor szürke mindennapokban.

Ő eljön mindenkihez, válogatás nélkül. Az Úr nem azt nézi, hogy lelkész, vagy sem, bővelkedő vagy szűkölködő, boldog vagy szomorú, nagycsaládos vagy egyedül élő. A karácsony ünnepe mindenki története. Teérted jött e földre az Úr. Teérted lett emberré. Fontos vagy számára. Karácsony története a te történeted is.

Ő nem válogat, nem tesz különbséget, mi mégis különös érzékenységgel kell, hogy megszólítsuk azokat, akik valamilyen oknál fogva nem tudják örömüket lelni az ünnepben. Ehhez pedig nem kell lelkésznek lenni. Hiszen ismered a szomszédokat, az utcában lakók nagy részét. Hallottál mások helyzetéről, akik várják, hogy ajtójukon valaki kopogtasson.

Ádvent és karácsony időszaka a kopogtatás mozdulatára is megtanít bennünket. Ez a kopogtatás elénk tárja a találkozások lehetőségét, melyek által gazdagíthatjuk egymást, úgy, ahogyan ő gazdagít bennünket jelenlétével. Tornay András szavai hangosodnak fel bennem:

„Ma van a kapaszkodás korszaka

A kézfogások időszaka
A simogatások ideje
[…]
A találkozások ideje
nagyon szelíden hallom…valaki kopogtat az ajtón”

(Tornay András: Korszak)

Milyen szép örömteli és ünnepi beteljesedés a kopogtatás szolgálata! Kopogtatni és meglátogatni valakit. Valakit, aki rád vár. Általad pedig megismerheti őt, az élet ajándékozóját, őt, az életed megváltóját, őt, aki melletted és veled van, aki örök és szent.

Szólhatunk úgy is erről az ünnepi készülődésről, mint a kopogtatás küldetéséről. Menj, kopogtass, és látogasd meg. Szólj hozzá, beszélj vele, kérdezz tőle, és hallgasd meg őt.

Nemrég meglátogattam egy kilencvenhárom éves hölgyet, aki harminc éve él egyedül. Sok mindenről beszélgettünk. Megosztotta velem örömeit, nehéz napjait, megpróbáltatásait. Egészen különleges varázsa volt ennek a találkozásnak. A másfél óra úgy elrepült, mintha csak egy percet lettem volna nála. Amikor elköszöntem tőle, csak annyit mondott: nem gondolta volna, hogy valaki még szán rá időt. Megnyugtattam, hogy máskor is eljövök hozzá. Ő rám nézett, majd lesütötte a szemeit, és halk, elcsukló hangon annyit mondott:
– De nem várhatom el, hogy rám pazarolja az idejét, hiszen annyi dolga van, ami fontosabb nálam.
– Nekem az a fontos, hogy újra meglátogassam, és újra találkozhassunk – válaszoltam.

Hazafelé azon tűnődtem, hogyan lehetne még többet kopogtatni, még többet látogatni. Talán úgy, ha ebben más is részt vesz, nem csak a lelkész. Ha többen felismerik ennek a szolgálatnak az örömét, fontosságát és áldását. Kopogtatni és látogatni. Indulj te is, kopogtass, látogass, hogy ezzel az örömmel és örömszerzéssel váljon teljessé karácsony ünnepe!

Borítókép: Pexels.com