Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Ateisták ha matekoznak

„Akiknek elegük van a »keresztény Magyarország« szólamából, az egyházak és az állam összefonódásából, a régimódi kereszténydemokráciából, azoknak fel szeretnénk hívni a figyelmét arra a lehetőségre, hogy a népszámláláson vallhatják magukat kifejezetten ateistának, felekezeten kívülinek, vagy megtagadhatják a válaszadást a világnézeti kérdésre” – olvasható a Magyar Ateista Társaság kampányfelhívásában, amelyből kiderül, azt szeretnék elérni, hogy a magukat kereszténynek vallók aránya ötven százalék alá csökkenjen. Az előző, tizenegy éve megtartott népszámláláson 54,19 százalék tartotta magát kereszténynek, ugyanakkor felmérésekre hivatkozva a Magyar Ateista Társaság jó esélyt lát arra, hogy a magyar társadalomnak csak kevesebb mint fele keresztény.

Szerző: Balczó Mátyás

tingey-injury-law-firm-9skhdfnw4c4-unsplash.jpg

Feltételezem, ezeket a fenti sorokat látva (vagy korábban, más felületen találkozva a hírrel) sok olvasónk felháborodik, de legalábbis felszökik a szemöldöke, hiszen keresztény emberben nyilvánvalóan masszív ellenérzést válthat ki, ha egy Isten létezését kategorikusan elutasító társaság arra buzdítja az embereket, hogy vallják magukat istentagadónak.

Én nem háborodtam fel, amikor szembejött velem ez a hír. Talán még kicsit kellemetlenül is éreztem magam, amiért a téma iránti érdeklődésem, az ennek mentén azonnal beinduló gondolkodás, hogy hívőként, újságíróként hogyan közelítsem meg ezt a kérdést, jóval erősebb volt bennem, mint hogy valami olyat pufogjak magamban, hogy „na, ez aztán már tényleg több a soknál, megálljt kell nekik parancsolni”.

Nem kell. Egyrészt azért nem, mert nemcsak hogy nem látom igazi jelentőségét annak, hogy a magyaroknak több vagy kevesebb mint fele mondja magát kereszténynek, hanem mert magát a célt, a magukat kereszténynek vallók arányának ötven százalék alá csökkentését meglehetősen önáltató célkitűzésnek találom. Mert mi lesz akkor, ha csak 49,99 százalék mondja magát (valamilyen formában) kereszténynek? Ez alapján kijelenthető, hogy Magyarország nem keresztény ország többé, mert kisebbségbe kerültek a keresztények? És ha 50,01 százalék vallja magát kereszténynek, akkor meg éppen csak egy paraszthajszálnyival, de Magyarország keresztény? Az önáltatás kérdése a hívő keresztényekre is vonatkozik. Vagyis: ha a magyaroknak több mint a fele kereszténynek, valamilyen felekezethez vallónak mondja magát, akkor minden oké, ám ha éppen csak alatta van az ötven százaléknak, akkor itt a világvége, már nem keresztény ország a hazánk?

Nem új keletű és egyáltalán nem is magyar, még csak nem is kizárólag európai jelenség, hogy a világi hatalmat gyakorló politikai erő valamilyen formában a kereszténység védelmezőjeként határozza meg magát, erre hivatkozva jelöl ki morális mozgásteret a társadalom számára, foglal törvénybe, rendeletbe követendő vagy éppen üldözendő viselkedési formákat. A kereszténység sok évszázada van jelen a világi hatalom eszköztárában mint politikai termék, amely alkalmas arra, hogy a felületes szemlélő megítélésében a kereszt összemosódjon a hatalomért folytatott harccal.

Kereszténynek lenni ugyanolyan könnyű, mint amennyire nehéz. Könnyű abból a szempontból, hogy Jézus által pontos használati utasításunk van önmagunkra nézve, vagyis a vele kötött szövetség által tudjuk, Krisztus követőjeként hogyan lehetünk hasznosak mások számára, hogyan lehetünk hasznos építői az Isten országának.

Amikor még nem volt élő hitem – amikor még csak hinni akartam, amikor a kérdésre, hogy hívő vagyok-e, azt feleltem, hogy igen, mert ezt illik, ezt kell mondanom –, akkor talán kiakadtam volna egy ilyen ateista kampányon, amely Isten tagadására buzdít. Kicsit faramuci módon éppen a hitre jutásom adja meg azt a belülről fakadó, lelki komfortot biztosító elfogadást, amelynek része az is, hogy nem fordulok ellenségesen azok felé sem, akik kampányt hirdetnek az ellen, aki megváltoztatta az életemet. Ha félnék a Magyar Ateista Társaság kampányától, nem lennék szabad – éppen a félelem miatt.

Márpedig a szabadságomat, az ezzel együtt megélt kereszténységemet a lelkemet szétvető öröm, az engem elragadó, kegyelmi ajándékaim szerint szolgálatra hívó Jézus Krisztus adja meg.

Borítókép: Unsplahs.com/Tingey Injury 

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. szeptember 11–18-i 87. évfolyam 35–36. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a Luther Kiadó honlapján.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr317925103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png

 

306802651_542932147596932_3602458697532125150_n.png

 


negyzetes_kviz.png 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása