Boldogok az offline és online fogyasztók? Ebben az írásban és a hozzá kapcsolódó podcastadásban a fogyasztás csökkentéséról lesz szó. No nem a nemkívánatos súlytöbblet elvesztése érdekében végzett diétáról, hanem arról gyakorlatias gazdasági hozzáállásról, amely megoldás a jövő kérdésében.
Szerző: Kovács Viktor
Manapság fogyasztásnak nevezik, amikor vásárolunk, vagy szolgáltatást veszünk igénybe. A fogyasztás az államok és államközösségek gazdasági erejének egyik mértékegysége is. Minél többet fogyasztanak egy-egy ország lakosai, állítólag annál jobb az ország gazdasági rendszere, hovatovább a stabilitása is.
Csakhogy a fogyasztás – éppúgy, mint a termelés és úgy általában a növekedés – véges, hiszen zárt rendszerben élünk bolygónkon, amely véges erőforrásokkal rendelkezik. Mégis azt kell lássuk, hogy mást sem csinálnak az államok és a főbb globális gazdasági szereplők, mint még több fogyasztásra ösztönzik az embereket. Miért? Mert a fogyasztás a kapitalizmus motorja.
A kapitalizmus azonban a globalizmussal párosulva már régóta sokkal több, mint csupán gazdasági rendszer. Az élet minden területét átszövi, alapvetően meghatározva mindennapjainkat. Nemcsak a pénzügyi helyzetünkre, hanem testi, lelki és mentális problémáinkra, sőt közösségi kapcsolódásainkra is választ kínál. Bár sokféle alakot és formát ölthet a megoldása, a lényege mégis egy szóval összefoglalható: a fogyasztás. „Vedd meg, szerezd be, és akkor jobb lesz!” A kapitalizmus e „holisztikus szemlélete” pedig olyannyira áthatja az emberi lét valamennyi szintjét, hogy meghaladva a gazdasági, sőt a társadalmi határokat, betör abba dimenzióba, amelyet vallásnak nevezünk.
Amikor a kétezres évek elején teológiával kezdtem foglalkozni, még a csapból is az folyt, hogy megtört a kereszténység hegemóniája Európában, és mára az emberek mindenféle vallásból és hitből válogatják össze saját hiedelemrendszerüket, így vegyük tudomásul, hogy a kereszténység csak egy a sok forrás közül, és ezen a nehezített pályán kell az egyháznak megállnia a helyét.
Arra azonban senki sem gondolt, hogy a klasszikus értelemben vett vallások szinte mindegyikét – ha nem is kiüti, de mindenképpen – háttérbe szorítja majd a kapitalizmus „vallásának” spiritualitása, a fogyasztás!
Szociológiai közhely, hogy a hagyományos értelemben vett vallás nem tűnt el, csak éppen háttérbe sorolódott az emberi élet más dimenzióival szemben, már nem az egyén személyes identitásának magjában rejlik, hanem periferiálissá vált. Emellett viszont a fogyasztás érezhetően nőttön-nő.
Eszméletlen mennyiségben (és nem feltétlenül minőségben) fogyasztunk – árut, szolgáltatást és információt, offline és online. Ebben a helyzetben pedig nem könnyű embernek és Krisztus-követőnek maradni.
Sallie McFague nemrégiben elhunyt amerikai teológusnő utolsó, Blessed are the Consumers – Climate Change and the Practices of Restraint című könyvében drámaian foglalja össze a fentebb taglalt diagnózist: Nincs biztonságban a jövő! Egyúttal azonban kritikával illeti a „zöldítés” mellett kardoskodókat is. Alapállítása, hogy olyan nagy a baj, hogy nem zöldíteni kell, hanem kevesebbet fogyasztani! McFague a diagnózis és kritika hangoztatása mellett megoldást is javasol.
A megoldás a „kenosis”, azaz az (ön)megüresítés lelkülete.
McFague a Pál apostol által lejegyzett Krisztus-himnuszból indul ki: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette [kenosis] önmagát…” (Fil 2,5–7) Krisztust követve tehát nekünk is meg kell üresítenünk magunkat, azaz önkorlátozást kell gyakorolnunk másokért.
Ezt a lelkületet vetíti rá könyvében a fogyasztás kultúrájára. Nekünk, akik – még ha ez sokszor nem is látszik – a világ gazdagabbik felén élünk, korlátoznunk kell fogyasztási vágyainkat, hogy be legyen töltve mások alapszükséglete. Miért? Egyrészt, mert egyetlen „torta” áll rendelkezésre az egész bolygó számára, amelyből ha én nagyobb szeletet fogyasztok, akkor másnak kevesebb jut. Másrészt pedig az evangélium alapvető lelkülete, hogy nemcsak a magam és a közvetlen környezetem érdekeit nézem, hanem másokat is figyelembe kell vennem.
Így hangzik Isten szava a próféta által: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!” (Ézs 58,6) A Szentírás szövegéhez nem hozzáírva, annak egységét nem megbontva, de a fenti ézsaiási felsoroláshoz nyugodtan hozzáérthetjük a kenosist, azaz a radikális önmegüresítés szemléletét is, amely az egyetlen járható menekülőút lehet a fogyasztás jármában vergődő emberiség számára.
De hogyan jutottunk el idáig? Hogyan tudok így böjtölni? Hogyan válhat a kenosis a mindennapjaim gyakorlatává? – többek között erről is szól a mai podcastadás.
Hivatkozott adások és lejátszási listák:
Miről fog szólni a doktori dolgozatom?
„Szorgos kis hangyák vagyunk” – Beszélgetés a kapitalizmusról dr. Józsa Lászlóval
A teremtésről (sorozat)
Kicsoda Jézus Krisztus, az Istenember?
Borítókép: Unsplash.com/Andrew Ling
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
